A mindenkori törvényhozó és végrehajtó hatalom alkotmányos joga és egyben kötelessége a szakképzési rendszer működtetésének folyamatos figyelemmel kísérése, a felmerülő hibák kijavítása és a működési zavarok elhárítása – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/634/2017. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a szakképzésről szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és a kihirdetés napjára visszamenő hatállyal történő megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás megindítására szolgáló ügy alapja, hogy az indítványozó, aki szakképző iskolák nem állami fenntartója, 2013-ban szakképzési megállapodást kötött az illetékes kormányhivatallal. A támogatott képzés az évenként kiadott szakmaszerkezeti döntésben meghatározott keretszámok alapján zajlott, de 2015 óta a támogatott képzések száma folyamatosan csökkent. Az indítványozó kifejtette, hogy az, hogy a szakképzésről szóló törvény rendelkezése alapján a kormány rendeletben határozza meg, hogy a fenntartó mely képzés után kaphat költségvetési hozzájárulást, és évről évre (az indítványozó állítása szerint) mindenféle objektív szempontot nélkülözve, tetszés szerint határozza meg a keretszámokat, a jogbiztonság követelményébe ütközik, illetve sérti a tulajdonhoz való jogot. Az indítványozó szerint továbbá az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik az, hogy a kormányrendelet a nem állami fenntartók felsőoktatás szervezésére vonatkozó jogosítványait korlátozza az állami fenntartókéhoz képest, és a keretszámok túlnyomó többségét állami intézményeknek osztja le.
Az Alkotmánybíróság eljárása során az indítvány hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos részét bírálta el érdemben, így azt kellett megítélnie, hogy a nem állami fenntartók hátrányos megkülönböztetésének, amely a korlátozottan támogatott szakképzések keretszámainak elosztásában nyilvánul meg, van-e észszerű indoka. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy nincs hatásköre annak a vizsgálatára, hogy szakképzési feladatellátás megvalósítása adott területenként és képzésenként ténylegesen a nem állami fenntartású szakképző intézmények milyen arányú részvételével biztosítható leginkább gazdaságosan és a legmagasabb szakmai színvonalon. Az eljáró tanács hangsúlyozta továbbá, hogy a mindenkori törvényhozó és végrehajtó hatalom alkotmányos joga és egyben kötelessége a szakképzési rendszer működtetésének folyamatos figyelemmel kísérése, a felmerülő hibák kijavítása, a hiányosságok pótlása, a működési zavarok elhárítása és az ellehetetlenülés megakadályozása, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
