Mit tehetünk, ha hazudik a gyerek?

2020.06.17. onlinetanacsadas.com

Szinte mindenkivel megtörtént már, hogy a gyermeke hazudott (akivel nem, neki is tartogat érdekes információkat a cikk, amivel a közösségi média bugyraiban tud majd villogni, szóval olvassa bátran tovább). A kérdés tehát nem az, hogy mit rontottunk el, hanem, hogy mi állhat a háttérben, és hogyan érhetjük el, hogy hazugság helyett az őszinteséget válassza a gyerek a jövőben. (X)

Ez van mögötte!

Kezdjük egy példával: idegen játékot találunk a gyereknél, ami ugyan nehéz helyzet, de fontos, hogy higgadtak maradjunk. Kaphatta azt ajándékba, cserélhetett egy kis barátjával (örökre vagy csak pár napra), szóval mindenekelőtt kérdezzünk okosan! Dicsérjük meg a játékot, érdeklődjünk finoman, hogy kölcsön kapta-e, kitől kapta, stb. Kerüljük az indulatot és a büntetés kilátásba helyezését, mert ezzel csak azt érjük el, hogy a gyermek nem fogja felfedni az igazságot, helyette próbáljuk inkább őszinteségre motiválni. A példánál maradva: ébresszük fel a gyerek empátiáját olyan mondattal például, hogy valaki hiányolni fogja ezt a játékot, és nagyon szomorú lesz.

Igyekezzünk ezt követően rávilágítani arra, hogy mi lett volna korábban, és ebben a helyzetben mi lenne a helyes viselkedés. Semmiképpen se büntessük, hiszen még nem tudhatja, mi a helyes, és a büntetés csak a szülő-gyerek bizalmi viszonyt rombolná.

Értékeljük, ha végül elmondta az igazat, és találjuk ki együtt, hogyan is tudnánk kijavítani a hibát.

Hogyan neveljük őszintének?

Az első és legfontosabb, hogy ne akarjunk máról holnapra egy kész gyereket. Ők is, ahogy mi is, hibázunk. A gyermek szemszögéből, ha a hibát megalázás vagy megszégyenítés követi, később sem akar majd őszinte lenni, hiszen negatív érzést fog társítani hozzá. Ehelyett próbáljunk empátiával fordulni felé, igyekezzünk belehelyezkedni az ő kis helyzetébe, és kulcsfontosságú, hogy legyünk jelen. Egyszerűen hangzik, de a jelenlét és az a tény, hogy a gyerekkel együtt igyekszünk megoldást találni a hibára, nagyban segíti a gyermek fejlődését. Később pedig, amikor már iskoláskorú lesz, önmagától fogja tudni ezeket a szituációkat kezelni.

A füllentős helyzetekben további lényeges elem, hogy mindig hagyjuk, hogy a gyerek mondja el előbb a teljes történetet. Előfordulhat, hogy már megbánta, amit tett, vagy csak a többi gyerek előtt szeretett volna népszerűnek látszani, tehát ha jobban értjük a gyerek érzéseit, motivációját, könnyebben tudunk segíteni neki elérni azt, amire vágyik. Természetesen észszerű keretek között.

Mi a helyzet a felnőttekkel?

A gyermek mindig észreveszi, ha mi, akárcsak tapintatból is, de nem mondunk igazat. Nehéz ezt megérteni egy óvodáskorú gyermeknek, és így joggal gondolhatja a füllentést helyes viselkedésnek. Érdemes erről is beszélni, rávilágítani a tapintat erejére, hiszen egyrészt a világon nincs elég kedves és tapintatos ember. Ne a mi gyermekünk szaporítsa a számukat! Másrészt ne féljünk a gyermek előtt beszélni a félelmeinkről és vágyainkról, így megtanulja, milyen egy bensőséges és bizalmas kapcsolat. Legyen a viselkedésünk a példa a gyermek számára! Ez sokszor nem könnyű, de a nehézségekről is bátran beszélhetünk a gyermekkel, szem előtt tartva az életkorát.

A gyermeknevelés során rengeteg olyan helyzettel találkozhatunk, amikor vagy magunk sem tudjuk, mi is lenne a helyes irány, vagy esetleg az irányt tudjuk, de a megvalósítás kapcsán merülnek fel kérdések. Ilyen esetekben bátran vegye igénybe az online pszichológiai tanácsadást, amelynek keretében Habis Melinda klinikai szakpszichológus igyekszik teljes körű segítséget nyújtani.

  • kapcsolódó anyagok
PR