Magyar kutató dolgozta ki a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét - A mutató alkalmas a szabályozottsági szint mérésére

2020.09.10. Jogi Fórum / Szent István Egyetem

Tizenöt ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlította össze doktori értekezésében Vetter Szilvia jogász, közgazdász az Állatorvostudományi Egyetem Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszékének munkatársa, aki kidolgozta a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét. Dolgozatát a közelmúltban védte meg a Szent István Egyetemen.

Az állatvédelem több tudományágat átfogó terület, amit csak a maga teljességében érdemes szemlélni. Az állatokkal hivatásszerűen, gyógyító szándékkal kapcsolatba kerülő állatorvosoknak az állatvédelem nagykövetei között kell helyet kapniuk. Ahhoz, hogy teljes körű ismereteket szerezzenek az állatvédelemről, megbízható tudásra van szükségük az állatvédelem jogi hátteréről is. Vetter Szilvia ilyen ismereteket oktat magyar és több kontinensről érkező külföldi hallgatóknak, magyar, német és angol nyelven, így szinte magától értetődött, hogy kutatási témájául nemzetközi jogösszehasonlítást választ majd.

Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében című doktori értékezésében abból indult ki, hogy az ember-állat kapcsolódás – különösen az utolsó néhány évszázadban – súlyos károkat szenvedett. Az ember sokszor a végletekig kihasználható erőforrásként tekintett (és tekint időnként ma is) az állatokra. A II. világháború óta jelentősen nő a globális hús-, tej- és tojásfogyasztás, az új, intenzív állattartási módszerek állatok millióinak életét és halálát határozzák meg. Az ezekből fakadó morális dilemmák minden korábbinál erősebb lökést adtak az állatvédelemnek Európában és Amerikában.

„Mind többen ismerik fel az élőlények szenvedésmentességéhez és a természeti erőforrások megőrzéséhez fűződő érdeket. Az etikus fogyasztás lassú, de jól megfigyelhető terjedése a társadalom azon szándékát tükrözi, hogy kevesebb kegyetlenség vegyen bennünket körül a világban. Mindazonáltal a társadalom szelektíven, csak bizonyos állati szenvedések kapcsán emeli fel a szavát: egyfelől elítéli az állatokkal szembeni kegyetlenkedés minden formáját, másfelől nem szívesen mond le az állatok felhasználása révén elért előnyökről, javakról” – emelte ki a fiatal kutató.

A különböző országok állatkínzást szankcionáló büntetőjogi rendelkezései tartalmukban, formájukban és végrehajtásuk hatékonysága tekintetében jelentősen különböznek. Vetter Szilvia azt a célt tűzte ki, hogy áttekintő és összehasonlító képet adjon 15 európai OECD-ország (Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályairól, majd meghatározza mindezek helyét egyes, már korábban létező hagyományos és újszerű, környezeti faktorokat, illetve gazdasági jólétet és fizikai-mentális jóllétet érintő mutatók viszonylatában. 

A doktori disszertáció egyik új tudományos eredménye egy eddig nem létező mutató, az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index (Anti–Cruelty Criminal Index, ACCI) kidolgozása lett, amely alkalmas az állatkínzás büntetőjogi szabályozottsági szintjének mérésére, lehetővé téve az országok közötti összehasonlító elemzést.

A szerző felállított egy országrangsort csupán az elmélet, vagyis döntő részben az írott jog alapján (Elméleti ACCI), valamint tizenhárom ország kapcsán (Svájc és Szlovákia kivételével) az elméleten túl a végrehajtást is figyelembe véve (Gyakorlati ACCI). Az Elméleti ACCI alapján felállított rangsor élén Svájc, Lengyelország és Hollandia helyezkedik el, a Gyakorlati ACCI alapján felállított rangsort Hollandia, Ausztria, és Svédország vezeti. A sereghajtók az elmélet alapján Franciaország, Szlovénia és Spanyolország, a gyakorlatot is figyelembe véve Szlovénia, Magyarország és Spanyolország.

Az állatkínzást érintő vizsgálat nem mutatott összefüggést a jólléti mutatókkal, de a GDP–vel és a versenyképességgel igen. A kutatás eredménye nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben egy adott országban néhány százalékkal nő az egy főre jutó GDP, akkor az állatkínzás szabályozása is „egy csapásra” minőségi javulást fog mutatni. A két faktor között ily módon nincs ok-okozati kapcsolat. Mégis kirajzolódni látszik, hogy egy állam anyagi természetű gazdagsága jobb szabályozási színvonallal is párosul.

A kutató megállapítja, hogy bár hazánkban is fejleszthető az állatkínzás szabályozása, ha a már meglévő állatkínzást érintő jogszabályainkat az eddigieknél következetesebben betartatnánk, jelentősebb változásokat érhetnénk el, mint pusztán a szabályozás további szigorításával. Fontos felismerni: az állatok jólléte elválaszthatatlanul, szimbiotikusan kapcsolódik az emberek testi és lelki egészségéhez.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
EGYETEM
KÖRNYEZETVÉDELEM
ÁLLATVÉDELEM
STATISZTIKA, KUTATÁS