Előre kitervelt emberölésért 21 évet kapott a kegyetlen feleséggyilkos - Ítélet született harmadfokon a darnózseli-hentes ügyében

2020.10.19. Jogi Fórum / Ferencz Adrienn

A harmadik tárgyalási napon hozott ítéletet a Kúria – 21 év fegyházat kapott a darnózseli-hentes, akit azzal vádolnak, hogy 2014-ben megölte, feldarabolta, majd egy húsfeldolgozó géppel ledarálta feleségét, maradványait pedig egy közeli réten szórta szét.

A férfi a vád szerint megölte feleségét, Juditot, a holttestet pedig feldarabolta, egy húsfeldolgozó géppel ledarálta és elégette. Azokat a testrészeket, amelyeket nem tudott elégetni, egy zsákba tette és a Zseli-réten szórta szét – melyről egy védett tanú vallomása is tanúskodik.

Tavaly októberben sokkolta a közvéleményt, hogy a „darnózseli-hentes”-ként elhíresült feleséggyilkost – miután az emberölés bizonyítottsága hiányában két alkalommal is felmentették – halált okozó testi sértésért ítélték el, és mindösszesen 7 év börtönbüntetést kapott. A cellainformációk alapján bizonyítást nyert, hogy a feleség eltűnése napján mindkettejük telefonja ugyanazon az útvonalon haladt. A nyomozati munka eredményeként megállapítható volt, hogy Judit DNS-e megtalálható volt a vádlott - egyébként nagyon alaposan kitisztított - autójának csomagtartójában. Két védett tanú vallomást tett, mindkét tanú az emberölésre vonatkozó tényszerű információkat közölt: az egyik védett tanú látta, hogy a gyilkosság éjszakáján a vádlott egy testet vonszolt be a házban kialakított füstölőbe, a másik védett tanú pedig arról számolt be, hogy szemtanúja volt annak, hogy a férfi egy zsákból valamit kiszór a házukhoz közeli rétre – mindezek alapján később itt meg is találták Judit holttestének maradványait. Akkor a Győri Ítélőtábla az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján megállapítható, hogy a vádlottnak köze van a gyilkossághoz, azonban az minden kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a bűncselekmény elkövetése szándékos volt, ezért a vádlott nem emberölés miatt felel, hanem halált okozó testi sértés bűntettében marasztalható el.

Miután minden fél fellebbezett a Győri Ítélőtábla döntésével szemben, a per a Kúrián folytatódott.

Október 6-án kezdődött meg harmadfokon a darnózseli-hentes pere, a várakozásokkal ellentétben ítélet nem született, azonban a Kúria elrendelte N. János letartóztatását, hivatkozással arra, hogy a vádlott vonatkozásában fennáll a szökés, vagy elrejtőzés veszélye.

A Kúrián a sértetti képviselő kifejtette, hogy azzal, hogy a férfi ledarálta az asszony holttestét, nagyobb bajba sodorta magát – mivel feltett szándéka volt feleségét eltüntetni, azonban a holttestet mégsem sikerült nyom nélkül megsemmisíteni, így nincs ésszerű magyarázat arra, hogy miért ne ő lenne a gyilkosság elkövetője. N. János egyebekben korábban többször bántalmazta Juditot, amiért a bíróság próbára bocsátotta őt.

A letartóztatást követő tárgyalási napon szintén nem született ítélet. A vádlott N. János a győri büntetés-végrehajtási intézetből távmeghallgatás útján vett részt a tárgyaláson. Mindvégig tagadta bűnösségét - az utolsó szó jogán is.

Október 16-án a Kúria súlyosította a másodfokú ítéletet, és a vádlottat előre kitervelt, szándékos emberölésért 21 év fegyházra ítélte. A Kúriai ítélet indokolása szerint az események láncolatából kétséget kizáróan megállapítható, hogy az áldozat halálát idegenkezűség, mégpedig a férj okozta.

A Kúria indokolásában kitért arra: a másodfokú bíróság szerint is a vádlott szándékos magatartása vezetett a sértett halálához. A Kúriának tehát nem abban kellett döntenie, hogy mi történt, hanem, hogy az minek - testi sértésnek vagy emberölésnek - minősíthető. A Kúria ennek eldöntésére a vádlott tudatát vizsgálta, és arra jutott, ha a férfi nem akarta volna a felesége halálát, akkor az eljárás során olyan adatok kerültek volna elő, amelyek azt bizonyítják, hogy a férfi segíteni akart - valamilyen okból megsérült - feleségének. A Kúria tehát azt vizsgálta, a vádlott miért nem nyújtott segítséget a feleségének, amivel megmenthette volna az életét.

A bíróság szerint az elkövetőnek a sértett iránt tanúsított közömbösségéből arra lehet következtetni, hogy fennállt a sértett életének kioltására irányuló szándék, ezt támasztja alá a cselekmény nyomainak eltüntetése is. A Kúria szerint tehát nemcsak közömbös volt a vádlott, hanem az ölés szándéka vezette.

A bíróság súlyosító körülménynek értékelte többek között azt, hogy közeli hozzátartozó sérelmére követte el a gyilkosságot a vádlott, és, hogy megsemmisítette a sértett testét, ami súlyosan kegyeletsértő volt.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
KÚRIA