„Aki más életére tör, elveszti azt a jogát, hogy őt ne öljék meg” – mondja Kónya István kúriai bíró, a jogos védelem jogintézményének egyik hazai szakértője. A jogos védelem az Alaptörvényben is rögzített, mindenkit megillető természetes alapjog, a cselekmény büntetendőségét kizáró objektív ok. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Mit értünk megelőző-, tulajdonképpeni- és szituációs jogos védelem alatt?
Az Amerikai Egyesült Államokban egy kisgyermekes családanya az otthonában betörőt észlelt, ezért vészhívást kezdeményezett. A telefonbeszélgetés bejárta a világ híradóit. A hívást fogadó rendőrnő azt tanácsolta a kétségbeesett anyának, akinek a férje katona volt, és fegyverük is volt a házukban, hogy „tegye azt, amivel mindkettőjüket meg tudja védeni”. Utóbbi mondat – amely a behatoló lelövését is jelenthette – többször elhangzott a rendőr szájából. Az anya megfogadta a tanácsot, megvédte a gyermekét és saját magát – lelőtte a betörőt.
Számos alkalommal felmerül a jogos védelem kérdése. Emlékezhetünk az „ámokfutást” rendező nő esetére, aki a motoros tolvajok után eredve – „nem törődve se istennel se emberrel” – szerezte vissza a retiküljét. Legutóbb az oroszlányi testvérét leszúró férfi hivatkozott jogos védelemre, akit azzal gyanúsítanak, hogy ittasan összeverekedett a fivérével, majd dulakodás közben mellkason szúrta azt. Milyen szabályok vonatkoznak a jogos védelemre? Milyen esetben állapítható meg a jogos védelem?
A jogos védelem intézménye korán megjelent a jogi gondolkodásban, már a XII táblás törvény megengedte a tetten ért éjjeli tolvaj megölését, büntetlenséget biztosítva az elkövetőnek. Az intézmény indoka, hogy “az állam tisztában van azzal, hogy bármennyire is felkészült, nem képes a polgárait minden esetben megvédeni” – ahogyan ezt Márki Zoltán, a Kúria Büntető Kollégiumának tanácselnöke megfogalmazta. Hiszen az állami szervek jogosultak és kötelesek a jogellenes cselekmények elhárítására, azonban nem minden esetben tudnak e kötelezettségüknek eleget tenni, ezért a megtámadott részére biztosítani kell a védekezés jogát.
A hatályos szabályozásunk egy folyamat eredményeként jött létre, melynek egy fontos állomása volt annak deklarálása (2009), hogy „a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől”, vagyis Mészáros Ádám, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársának szavaival élve, kivételt nem tűrően került lefektetésre a szembeszállási jog. Továbbá ekkor került kibővítésre a jogos védelmi helyzetek köre a megelőző jogos védelemmel.
Az Alaptörvény értelmében „Mindenkinek joga van a törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”, mely rendelkezéssel alkotmányos szintű elismerést nyert a jogos védelem (is). A 4/2013. Büntető jogegységi határozat megállapította, hogy az ország polgárai olyan felhatalmazást kaptak, amely „a jogtalansággal szembeni ellenállását többé nem kivételes lehetőségnek, hanem mindenkit megillető természetes alapjognak ismer el”. A jogos védelem részletes szabályai – a megelőző-, az ún. „tulajdonképpeni”-, és az ún. „szituációs” jogos védelem – a Btk. büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok fejezetében került elhelyezésre. A jogos védelem a cselekmény büntetendőségét kizáró objektív ok, azaz a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadással szemben kifejt, megvalósíthatja valamely törvényi tényállást (pl. a testi sértést), azonban nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ezért nem minősül bűncselekménynek.
A „tulajdonképpeni” jogos védelem számít a jogos védelem klasszikus esetének, vagyis „nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye (élet, testi épség, személyi szabadság, szexuális önrendelkezés), javai (tulajdon, birtok) vagy a közérdek (közrend, közbiztonság) ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges”. A jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll, a védekező „erőt alkalmaz az erőszakkal szemben”. A jogtalan támadás, amely elhárításának a kockázatát minden esetben a támadónak kell viselnie, egy objektív kategória, azaz nem feltételezi a támadó bűnösségét, a beszámítási képességet, ezért pl. a kóros elmeállapotú magatartás is minősülhet annak. Valamint a támadásnak „intézettnek” vagy „közvetlenül fenyegető” jellegűnek kell lennie. Előbbi azt jelenti, hogy már megkezdődött, vagyis tart a támadás, utóbbi esetben a támadás nyomban vagy rövid időn belüli bekövetkezésétől kell tartani.
A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt a rendelkezésére, mint amilyet alkalmazott. Márki szerint tudomásul kell venni, hogy a jogos védelem nem a lovagias párbaj szabálya, amiből az is következik álláspontja szerint, hogy „nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy itt egyfajta gentlemanként kimértnek kell lenni a válasznak”. Ahogyan nem nevezhető kimértnek a táskájáért hajszát folytató nő „válasza” sem, hiszen az egyik tolvaj az életét vesztette az üldözésben, miközben ő igyekezett, hogy a táskáját visszaszerezze.
Ha volt enyhébb mód az elhárításra, de annak a megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás a védekezőt meggátolta, akkor a cselekmény büntetendő, azonban a védekező személy nem büntethető a túllépés miatt. A jogos védelem kérdéséről szóló jogegységi határozat kitér a jogos védelem korlátaira is. Így például verbális cselekménnyel (becsületsértő kijelentésekkel) szemben nem vehető igénybe, megtorlásként nem alkalmazható. A gyakorlat alapján nem hivatkozhat jogos védelemre az sem, aki az általa intézett támadás miatt kialakult dulakodás közben öli meg a sértettet.
A Kúria álláspontja szerint amennyiben a jogos védelmi helyzetben cselekvő a jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a jogtalan támadás miatt kialakult menthető felindulásban követi el a cselekményt vagyis időbelileg lépi túl a jogos védelem körét, a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésnek minősülhet.
Megelőző jogos védelem esetén a támadás megkezdésére még nem került sor, illetve még támadással közvetlenül fenyegető helyzet sem alakult ki, vagyis a védekező egy később bekövetkező, személy vagy javak elleni jogtalan támadást kíván megelőzni azáltal, hogy olyan védelmi eszközt alkalmaz, amely alkalmas lehet a jogellenes magatartás kifejtésének a megakadályozására. Büntetlenséget csak akkor élvez a védekező, ha a védőberendezés semmilyen módon nem alkalmas halál okozására, a berendezéstől csak a jogtalan támadó sérülhet meg, valamint a védőberendezés telepítője mindent megtesz azért, hogy az eszköz ne okozzon sérelmet, például táblával jelzi, hogy villanypásztor védi a házát. A sajnálatos kesznyéteni eset kapcsán, amelyben a tulajdonos az ültetvényét olyan vezetékkel védte, amelybe áramot vezetett, és a tolvajok egyike belehalt az áramütésbe, Tóth Mihály egyetemi tanár a következőképpen fejtette ki álláspontját a „megelőzés” kérdésében: „Meg kell érteni mindenkinek, hogy ugyan valóban okkal kelthet felháborodást, ha fél év kemény munkáját egy tolvaj percek alatt letarolja. De a felháborodás nem teremthet jogcímet arra, hogy büntetlenséget biztosítsunk életet vagyon védelmében kioltó személynek”.
A telepített védelmi eszköz általában statikus eszköz, ide tartozhat a villanypásztor, a gödör, a verem, az üvegcserepekkel borított vagy lándzsaszerű kerítés is. A nagy média visszhangot kiváltó „boros gazdás-ügy”, Kónya István, a Kúria-elnökhelyettesének interpretációja alapján túlment a (megelőző) jogos védelem határán, ugyanis a kihelyezett mérgezett bor nem felelt meg a Btk. által megjelölt védelmi eszköz fogalmának, mivel az az élet kioltására alkalmas volt, hiszen az egyik tolvaj meg is halt a „borozásban”.
Az ún. szituációs jogos védelem esetén a Btk. egy vélelmet állít fel, kimondva, hogy bizonyos esetekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására irányult volna. Tehát bizonyos esetekben jogszerűvé válik az élet kioltásával járó magatartás akkor is, ha a konkrét helyzet ilyen elhárítást nem tett szükségessé. Ilyen szituációnak minősül, ha a személy elleni támadást, vagy a lakásba történő jogtalan behatolást éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. Továbbá az is, ha a lakáshoz tartozó bekerített helyre (kertbe) fegyveresen történik a jogtalan behatolás.
Néhány éve a Kúria jogos védelem miatt felmentette azt a fiatalt, aki éjszaka leszúrta az őt először hátba rúgó, majd ököllel megütő férfit, aki később belehalt a sérülésbe. Az elhunyt hozzátartozói igazságtalanságról beszéltek, hiszen a fiuk csak verekedett. A Kúria döntésében kifejtette, hogy az éjszaka történt személy elleni támadás esetén a törvényi előfeltételek megállapíthatósága miatt további vizsgálódásnak az elhárítás szükségességéről, illetve a mértékéről nincs helye. Ahogy Kónya fogalmazott egy interjúban, „aki más életére tör, elveszti azt a jogát, hogy őt ne öljék meg”.
