Jog a világűrben - Amit a világűrjogról tudni érdemes!

2020.11.26. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A világűr nem osztja a légtér sorsát, vagyis nem tartozik a területi állam szuverenitása alá, hanem az ún. Világűrszerződés alapján mindenki által szabadon használható, de senki által nem kisajátítható tér - res communis omnium usus. De mivel is foglalkozik a világűrjog? Milyen szabályok vonatkoznak a világűrre és az égitestekre? Hogyan alakul odafennt az államok joghatósága és ellenőrzési joga?

Elon Musk, a Sapce X vezérigazgatója véleménye szerint a Marson nem lesznek alkalmazhatók a földi törvények, helyettük új, marsi törvényeket kell alkotni. A Tesla atyjának ezen kijelentésére annak apropóján került sor, hogy meglátása szerint néhány éven belül legénység nélküli űrhajó landolhat a Marson, amely előképe lehet az űrutazásnak és a bolygóközi civilizációk kialakításának.

Az embereknek, ha a világűrről hallanak, többek között űrhajók, asztronauták jutnak az eszükbe. Azonban előbbiek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik - napi szinten használunk ugyanis olyan eszközöket (pl. GPS), amelyeket a világűr felhasználása nélkül nem tudnánk. „Az űrkutatás gyakorlati hasznosítása ma már az élet szinte minden vonatkozásában nélkülözhetetlen”, ahogyan Gál Gyula, az első magyar űrjogász fogalmazott. Napjainkban a világűr tekintetében komoly katonai, nemzetbiztonsági, gazdasági és politikai kérdések vannak terítéken. Sárhegyi István űrjogász hasonlatával élve: "most hajóznak ki Kolumbusz hajói" - véleménye szerint egy új gyarmatosítás felé halad az emberiség, jelenleg a terület felfedezése zajlik. E felfedezést gyorsíthatja fel a magánszektor térhódítása az űrszektorban, amely korszakot New Space-nek (új űrkorszaknak) neveznek.

Milyen szabályok vonatkoznak a világűrre? Mivel foglalkozik a világűrjog?

Az „űr” fogalma csak a magyar nyelvben létezik, Madách Imre, Az ember tragédiája című művében alkotta meg. Más nyelvek a bolygóközi-, csillagközi térség, stb. fogalmakat használják. A világűr határa nagyjából a (tengerszinttől számított) 100 kilométer feletti magasságot jelenti, bár ezidáig még nem született olyan nemzetközi szerződés, amely kötelezően meghatározná ezt. Az ún. Kármán-vonal felett a hagyományos aerodinamikai elvek alapján haladó (hagyományos) repülőszerkezetek már nem tudnak felemelkedni és ott vízszintes mozgást végezni.

A világűr és a légtér elhatárolásának jelentősége abban áll, hogy a világűr nem osztja a légtér sorsát, azaz nem a területi állam szuverenitása alá tartozó tér, hanem az ún. Világűrszerződés (1967) alapján, mindenki által szabadon használható, de senki által nem kisajátítható tér (res communis omnium usus). Az államok a világűrt és az égi testeket – a nemzetközi joggal összhangban – szabadon kutathatják és használhatják, az égi testek valamennyi részéhez szabad a hozzáférésük. Ez azt jelenti, hogy oda űrtárgyakat küldhetnek, vagy onnan felbocsáthatják azokat, állomásokat létesíthetnek személyzettel vagy anélkül. A használatnak békés célúnak kell lennie, amely az államok gyakorlatának tanúsága szerint összeegyeztethető a katonai kutatásokkal és a katonai információszerzéssel, továbbá olyan katonai műholdak is legálisan telepíthetőek a világűrbe, amelyek a földi fegyverek célravezetését szolgálják. Tilos tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára helyezése, amelyből – Kovács Péter, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája szerint – az következhet, hogy a hagyományos fegyverek felvitele jogszerű lehet. Utóbbira tudomásunk szerint eddig nem került sor, azonban ez a tavalyi évben megalakított amerikai fegyveres erők űrparancsnokságának (USSPACEMON) felállításával, valamint az USA Űrhaderejének (Space Force) közeljövőbeni (?) megalapításával megváltozhat. A Hold és a naprendszer egyéb égitestei demilitarizált övezetnek számítanak, nem lehet fegyvereket és katonai bázisokat telepíteni rájuk.

A környezetszennyezés a világűrben sem megengedett. Az űrszemét a műholdakat, az űrhajókat, valamint az űrállomásokat veszélyezteti, óriási károkat okozhat bennük. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász szerint egyetlen egy centiméter átmérőjű törmelék becsapódásának a hatása akkor, mint egy felrobbantott kézigránáté.

A világűrben telepített objektum és személyzete, a felszerelések és a járművek felett a felbocsátó állam gyakorol joghatóságot és ellenőrzési jogot. A joghatóság szabályai az űrobjektum által okozott kár és a szellemi tulajdon kezelése tekintetében is irányadóak. A Felelősségi egyezmény alapján az űrobjektum által a Földön okozott kárért – főszabály szerint – a felbocsátó államnak kell helytállnia. Ha a világűrben egymásnak okoznak kárt az űrjárművek, abban az esetben az az állam lesz a felelős, amelynek felróható a károkozás. Amennyiben egy űr-projektben többen vesznek részt, Nagy példájával, francia területről, nigériai megrendelésre orosz rakétával kínai műholdat bocsátanak fel, akkor az egyezmény alapján mind a négy állam felbocsátónak fog minősülni, és egyetemlegesen kötelesek felelni.

Kezdetben az űrtevékenységet a szokásjog szabályozta. Az írott szerződések kidolgozásában az 1959-ben létrehozott Világűr Békés Felhasználásának Bizottság Jogi Albizottságára hárul fontos szerep. A világűrtevékenységet, annak kereteit, öt nagy egyezmény szabályozza. Ide sorolandó a fentebb bemutatott egyezményeken túl a Mentési megállapodás, a Regisztrációs egyezmény és a Hold egyezmény. A Mentési megállapodás az űrhajósok mentéséről, hazaküldéséről és az űrjárművek visszaszolgáltatásáról rendelkezik, amely alapján az űrhajósokat az emberiség küldötteinek kell tekinteni, a bajba jutott űrhajósokat menteni kell, azonnal értesítve a felbocsátó államot, őket és a berendezéseiket visszajuttatva. A Regisztrációs egyezmény előírja, hogy a felbocsátó állam köteles lajstromozni a felbocsátott űrjárművet, illetve csak olyat bocsáthat fel, amelyik valamely államban lajstromozva van. Ez az egyezmény a tengerjogi, légi jogi szabályok mintájára született meg.

A nemzetközi megállapodások ellenére, Sárhegyi meglátása szerint, „jelenleg az űrben a vadnyugat szabályai érvényesek, amit csinál valaki, az történik és kész, semmilyen jogi környezet nincs”. Az űrjogászt támasztja alá az USA űrbányászatot támogató törvénye (Luxemburg és Egyesült Arab Emírség is hozott hasonló szabályokat), amely feljogosítja az amerikai cégeket, hogy a világűrben kitermelt javakat saját tulajdonuknak tekintsék. Ez ellentétes a Hold egyezménnyel, amely a Holdat és más égitesteket „az emberiség közös örökségének” minősítette. Az USA 2024-re el akar jutni odáig, hogy a Holdat kolonizálva nyersanyagot termeljen ki. A bányászat folytán olyan nyersanyagokhoz juthat, amelyek a Földön nagyon ritkák, a kitermelésük drága és környezetszennyező. Ilyen nyersanyag lehet a lítium is, amely az akkumulátorgyártáshoz (mint pl. a Tesla elektromos gépjárműveihez) elengedhetetlen.

Sárhegyi szerint „a 21. századot az űrben fogják írni”. E kijelentés tükrében örömteli, hogy Magyarország a 2020-as évek közepére – Farkas Bertalan után – ismét magyar űrhajóst kíván az űrbe juttatni. Az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Ferencz Orsolya, megerősíti a fentieket, szerinte is felértékelődött a terület fontossága, egy űrutazás komoly presztízzsel jár, és egyedi lehetőségeket is teremt. Amennyiben ténylegesen sikerül magyar asztronautát küldeni a világűrbe, és a tervezett műhold programok is megvalósulnak, úgy Magyarország – saját műholdas képessége miatt – helyet foglalhat a Sárhegyi által 2030-ra vízionált, az űrhatalmak által lefolytatott tanácskozáson, ahol megkezdik az űrgyarmatok felosztását.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG