Kit illet meg az anyanyelvhasználat joga a polgári peres eljárásban? - Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt állapított meg

2021.01. 6. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

Minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga - szögezi le az Alkotmánybíróság III/742/2019. számú, alkotmányos követelményt megállapító határozatában.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy a polgári peres eljárások során a nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó bíró a polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény (Ákr.) egy-egy anyanyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a folyamatban lévő perben való alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint azok sértik a Magyarországon élő nemzetiségiek nyelvhasználathoz való alapjogukat, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköznek.

A Pp. kifogásolt szakasza értelmében törvény, az Európai Unió kötelező aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a bíróságoknak címzett beadványokat magyar nyelven kell előterjeszteni, a bíróság a határozatát is magyar nyelven küldi meg. A nemzetiségek jogairól szóló törvény és az Alaptörvény rendelkezései szerint a nemzetiségek jogairól szóló törvény mellékletében foglalt valamennyi nemzetiséget azonos feltételekkel kellene, hogy megillesse az anyanyelv használatához fűződő jog. Ez azonban nem valósul meg, mert a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához kapcsolódóan Magyarország csak néhány nyelv tekintetében vállalt kötelezettséget a polgári igazságszolgáltatás területén, így például az alapul fekvő ügyben kérdéses ukrán és a ruszin nyelv vonatkozásában nem. Az Ákr. kifogásolt rendelkezése pedig lehetővé teszi a nemzetiségi nyelvhasználatot a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó személy számára, ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó bíró valójában mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő, amelyre nem jogosult, így az Alkotmánybíróság ezen indítványi elemeket érdemben nem vizsgálta, így nem semmisítette meg a Pp. és az Ákr. kifogásolt rendelkezéseit, és nem rendelt el alkalmazási tilalmat sem.

Az Alkotmánybíróság eljárása során azonban úgy ítélte meg, hogy alkotmányos követelmény megfogalmazásával, egyben a hatályos jog kíméletével lehetősége van orvosolni a támadott rendelkezések megfogalmazásából levezethető azon önkényes, és ezáltal az Alaptörvényben rögzített nyelvhasználathoz való alapjoggal ellentétes eredményre vezető értelmezést, amely különbséget vél felfedezni az egyes nemzetiségek tagjainak a polgári perekben való szóbeli kommunikációjára vonatkozó szabályok tekintetében. Az Alkotmánybíróság így megállapította, hogy a polgári peres eljárások során a nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga. Az Alkotmánybíróság rendelkezett továbbá arról, hogy ha valamelyik fél a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamelyik nemzetiség tagja, és személyes megjelenése során a nemzetiségi nyelvét kívánja szóban használni, azt megteheti anélkül, hogy az külön költséget jelentene számára.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ALAPJOGOK
KISEBBSÉGI JOGOK
NYELVTÖRVÉNY