Szakértők a bíróságokon - Amit az igazságügyi szakértésről tudni érdemes!

2021.01. 7. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A szakértő a bírósági eljárásban a bizonyítás eszköze. De mit is jelent ez pontosan? Ki minősül szakértőnek? Mi minősül szakkérdésnek? Köti-e a szakvélemény a bíróságot? Megszüntethető-e két szakvélemény közötti ellentmondás a bíró értékelő tevékenységével? Értékelhető-e a szakértő munkája? Mikor vehető igénybe eseti szakértő?

Novemberben szakértők meghallgatásával folytatódott a Questor-ügy tárgyalása. A szövevényes eset kapcsán bonyolult pénzügyi és informatikai kérdések merültek fel, melyek megválaszolására könyv-, pénz-, tőkepiaci és informatikai igazságügyi szakértők kerültek kirendelésre, akik 16 ezer oldalas szakvéleményt nyújtottak be az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszéknek.

Ki minősül szakértőnek? Miért van szükség szakértőkre? Mi minősül szakkérdésnek?

Az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődés ment végbe a tudomány és a technika terén, valamint ennek hatására a társadalomban. A társadalmi viszonyok egyre bonyolultabbá váltak, megnőtt a különleges szakértelmet igénylő területek száma, jellemzővé vált a jogi problémák más szakmákhoz tartozó kérdésekkel való összefonódása. Továbbá megnőtt az igény a bírósági eljárásokban – a bizonyítás során – a modern természettudományok eredményeinek a felhasználása iránt. A bíróságnak ahhoz, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket értékelni tudja, sokszor olyan szakkérdéseket kell megítélnie, amelyekhez szükséges ismereteknek nem feltétlenül van a birtokában. A bíró nem tudja megítélni, hogy M. Richárd mekkora sebességgel haladt a gépkocsijával, mielőtt az elé szabálytalanul bekanyarodó másik gépjárművel ütközött. Azt sem tudja megítélni, hogy egy bántalmazott sértett sérülései milyen erejű és irányú ütésre utalnak. A bírónak a jogkérdésben kell állást foglalnia, a perben felmerülő más, nem jogi szakkérdések tekintetében a hiányzó tudását a szakértő pótolja. Ahogyan a bíró sem nyilatkozhat szakkérdésről, úgy a szakértő sem teheti meg azt jogkérdés tekintetében. Pribula László, a Debreceni Ítélőtábla kollégiumvezetője, a Debreceni Egyetem tanára megfogalmazásában: „a szakértő lényegében a bíró a szakkérdés megítélésében eljáró segítőjének minősül”.

A szakértőre, mint bizonyítási eszközre, a bizonyítás során hárul kulcsszerep. "A bizonyítás minden olyan eljárás szükségképpeni velejárója – ahogyan Kengyel Miklós professzor fogalmaz –, amely tények megállapítását vagy állítások igazolását tűzi ki célul." Célja az igazság kiderítése, amelynek során a per eldöntése szempontjából jelentős bizonyítékok beszerzése és értékelése zajlik. Ennek a folyamatnak a során, akkor kerül sor szakértő alkalmazására, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelemre van szükség.

Az igazságügyi szakértőkről szóló törvény a szakértő feladataként határozza meg, hogy a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával olyan szakvéleményt készítsen, amely alkalmas a szakkérdés – független és pártatlan – eldöntésére, és segíti a tényállás megállapítását. Szakértőként az járhat el, aki szerepel az Igazságügyi Minisztérium által vezetett szakértői névjegyzékben és igazságügyi szakértői esküt tett. A szakértői névjegyzékbe az vehető fel, aki a meghatározott feltételeknek megfelel és nem áll fenn vele szemben kizárási ok. Ilyen feltétel, hogy a kérelmében megjelölt szakterületen a szakértői tevékenység folytatásához meghatározott vagy azzal egyenértékű képesítéssel, és főszabály szerint a képesítés megszerzésétől számított, legalább 5 éves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezzen, valamint a szakértői tevékenység végzéséhez szükséges jogi ismeretek oktatásán részt vegyen és a jogi vizsgát sikeresen letegye. A jogi oktatás célja, hogy a névjegyzékbe bejegyzett szakértő szervezett keretek között kapjon tájékoztatást a tevékenysége folytatásához szükséges jogi ismeretekről. Pótorné Nagy Zsuzsanna, igazságügyi könyvszakértő is kiemeli a jogi ismeretek fontosságát, véleménye szerint „a jogász szemmel való gondolkodásmód elsajátítása alapvető fontosságú a szakvélemény megállapításainak – a jogi döntést megalapozó – megfogalmazása, lényegi elemeinek kiemelése, rendszerezése, logikai felépítése, fókuszálása szempontjából”.

A szakértő a hatóság (bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság) kirendelése vagy megbízás (magánszakértő) alapján jár el, tevékenységéért díjazásra jogosult. A díjazás mértéke változó, például egy orvos szakértő az elmeállapot megvizsgálásáért és szakvélemény előterjesztéséért 5000 Ft/óra, egy fegyverszakértő lőfegyver vizsgálatáért lőpróbával együtt 1600 Ft/óra díjazásra jogosult.

Szakértőként tevékenységet nemcsak természetes személy (igazságügyi szakértő), hanem pl. külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, intézet és szervezet is végezhet. Ilyen jogszabályban feljogosított szervezet az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testülete, amely testület az igazságügyi orvosszakértői vélemények közötti ellentmondások feloldására is hivatott. Az orvosi műhibaperek kapcsán az esetek többségében bonyolult tényállásokról van szó, ezért a felróhatóság, illetve az okozati összefüggés tisztázására összetett bizonyításra van szükség. Ez rendszerint több szakértő bevonását igényli, így előfordul, hogy a szakértők véleményei egymásnak ellentmondanak, ennek a helyzetnek a tisztázását végzi a testület.

A szakértő a kirendelő szerv vagy a megbízó részére szakvéleményt terjeszt elő, melyben a vizsgálat tárgyáról, a vizsgálati eljárásokról és eszközökről, a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokról, a vizsgálat módszerének rövid ismertetéséről, a szakmai megállapítások összefoglalásáról és a szakmai ténymegállapításokból levont következtetésekről, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokról nyilatkozik. Erdei Árpád, volt alkotmánybíró, a szakvéleményekkel szembeni tartalmi elvárások vonatkozásában megállapítja, hogy azoknak tényszerűnek, valóságosnak, korszerűnek, tudományosan megalapozottnak, megbízhatónak, a tudomány eredményeivel, illetőleg a szakma ún. természetes szabályaival összhangban állónak és ellenőrizhetőnek kell lenniük.

A szakértői vélemény nem köti a bíróságot, annak megalapozottságát a bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell. Csak akkor fogadható el az ítélkezés alapjául, ha a szakértői következtetés a bizonyítékok láncolatába beilleszthető, a per egyéb adataival és tényeivel összhangban áll. Abban az esetben, ha a szakvélemény aggályos, azaz hiányos, homályos, ellentmondásos vagy egyébként kétséges, akkor sem alapozhat meg ítéleti döntést, ha azt maguk a felek nem vitatják. Amennyiben több szakértő járt el és a szakvéleményeik közötti ellentmondás áll fenn, a bíró értékelő tevékenysége keretében, ahogyan a Kúria rámutatott, mérlegeléssel nem szüntetheti meg az ellentmondást, azt arra hivatott testületnek, mint az Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületnek vagy harmadik szakértőnek kell feloldania. Amennyiben a bíróság a szakvéleményt elfogadja, és ítéletét arra alapozza, vagy elveti, a határozat indokolásában kifejezetten meg kell jelenítenie, és indokolnia, hogy miért alkalmazta vagy vetette el azt.

A szakértő munkáját, ha azt maga kéri vagy a szakértői névjegyzéket vezető minisztérium kezdeményezi, értékelni kell. Utóbbira akkor kerül sor, ha a szakértő tevékenységével kapcsolatban két éven belül három alkalommal bejelentés érkezik, mert pl. a szakértő szakvéleménye homályos, hiányos, önmagának ellentmondó vagy egyébként helyességéhez nyomatékos kétség fér vagy a szakvélemény előterjesztésével jelentős késedelembe esett, és késedelmét nem mentette ki. Az értékelés célja a szakértő szakmai fejlődésének az elősegítése. Értékelésre kerül – többek között –, hogy a szakvélemény előkészítése, elkészítése, valamint előterjesztése a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt-e, a hatóság által feltett kérdések közül valamennyi kérdésben véleményt nyilvánított-e a szakértő. Alkalmatlan minősítés esetén a szakértő kizárásra kerül a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarából.

Az állandó szakértőkön kívül, kivételesen, a szakértői tevékenység ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha az adott szakterületen nincs bejegyzett igazságügyi szakértő, vagy a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek, illetve akkor, ha az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében felsorolt szakterületek között.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ