“Ez egy olyan módszer, aminek a segítségével az ügyfél tudatosít, szelektál, stratégiát alkot, rendet tesz a saját fejében, így teret nyit új nézőpontokra és jobb megoldásokra” – magyarázza Sárdi-Papp Réka Professional Certified Coach – business coach, aki állítja: a megfelelő színvonalú coaching folyamat kifejezetten jogászok számára (is) hasznos, akár egyéni, akár szervezeti támogatás formájában.

Hogyan indult és milyen területeken bontakozott ki a jogászi karrierje?

15 évet dolgoztam jogászként, bankban, közjegyző mellett, ügyvédi irodában, foglalkoztam polgári joggal és közbeszerzéssel.  Nagyon vonzott a fogyasztóvédelem területe és a közigazgatási jog felé fordultam. Igazán fiatalon, 28 éves koromban vezetővé neveztek ki, a szolgáltatás-ellenőrzés területéért voltam felelős országos szinten. Elfogadtak a kollégáim (akik között voltak nyugdíjas korúak is), a területi felügyelők, más hatóságok és vállalatok vezetői. Ennek az volt a „titka”, hogy őszintén hittem a fogyasztóvédelemben és partnerként tekintettem a kollégákra, szolgáltatókra egyaránt.

Fiatal vezetőként mit érzett a legfontosabb szempontnak a napi munkája során?

A gyakorlatban megszerzett vezetői tapasztalat mellett hamar felismertem, hogy szükséges tudatosan vezetni egy csapatot, ha sikeresek akarunk lenni hosszú távon. Ekkor kezdtem el sokat olvasni és foglalkozni vezetői önismerettel, vezetői módszerekkel, a delegálás és a számonkérés témájával.

Gyerekeim születése után tette fel nekem a kérdést egy szakmai beszélgetés során az egyik nagyvállalati ügyfelem, hogy tanultam-e coachingot és ha még nem, gondoljam át ennek a lehetőségét, mert szerinte nekem való lenne. Igazán jól esett és inspiráló volt számomra a gondolata. Bátor lépés volt, hogy egy évig részmunkaidőben dolgoztam a Gazdasági Versenyhivatalban – abban az időben szereztem meg a nemzetközi coach akkreditációmat.

Forrás: Sárdi-Papp Réka

Mi a coaching folyamat kulcsa?

A lényeg, hogy a gondolkodás és a döntés megmarad az ügyfél számára, ugyanakkor a coaching biztosítja a módszert, a teret, a keretet és a kérdéseket, hogy legyen lehetőség és idő a gondolkodásra, egy új nézőpont megtalálására. A coach jelenléte ítélet- és elvárásmentes.

Miért tartja fontosnak és hiánypótlónak a jogászok számára az egyéni vagy csoportos coaching lehetőséget?

Az ügyvédi hivatáshoz vezető tanulási út számos újrakezdéssel, „alázatra neveléssel” van kikövezve. Ezt egy ember csak úgy képes emelt fővel végigcsinálni, ha megingathatatlan énképet épít fel, ha erős a hite magában. Ehhez adódig hozzá az ügyfelek elvárása, hogy a jogász mindent meg tud oldani és tévedhetetlen – amit szép lassan már a jogász maga is elvárásként támaszt önmaga felé. Felmerülhet a kérdés, hogy mi ezzel a gond? Egyrészt az, hogy ezt a terhet folyamatosan viselni már önmagában is kemény lelki izommunka, és nem biztos, hogy valamennyi elvárás valódi és az sem, hogy mindegyiknek szükséges megfelelni. Másrészt a kiégés (burn out) jelensége emiatt is egyre gyakoribb ezen a pályán (is).

Hogyan kapcsolódik az imént leírt problémához a coaching?

Ez egy olyan módszer, aminek a segítségével az ügyfél tudatosít, szelektál, stratégiát alkot, rendet tesz a saját fejében, ilyen módon pedig teret nyit arra, hogy megtalálja a számára legjobb megoldást. A coach külső szemként, a megfelelő és változatos módszertan birtokában segíteni tud abban, hogy az ügyfele meglássa azt, hogy valójában miben van (gyakran már ennek a felismerése is hoz egyfajta megkönnyebbülést), melyek az ő egyéni és szakmai céljai (nem mindig azok, amiket évekkel ezelőtt gondolt, vagy amibe belesodródott), és megtalálja a legmegfelelőbb eszközöket ennek irányába való elmozduláshoz, ezek eléréséhez.

Milyen a fogadtatása a szakmában ennek a lehetőségnek?

Kezdetben bizalmatlanság fogadott: „Nekünk nincs problémánk.”, „Meg tudjuk oldani magunk a feladatainkat.” Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a jogászok igenis nyitottak és érdeklődőek az újdonságokra. Ha elkezdünk beszélgetni arról, hogy miben vannak, mik a céljaik és megtapasztalják, hogy a coach őszinte érdeklődéssel és ítéletmentesen figyelni a helyzetüket, előbb-utóbb elhangzik, hogy „Ez egy jó kérdés!”. Ekkor kezd kialakulni a bizalom és elindul a közös gondolkodás, ami nem tanácsadás. Az ügyfél azt érzi, hogy ő dolgozik, gondolkozik a témáján, de máshogyan, mint a mindennapokban. Megjelennek új szempontok, új irányokat fedez fel.  Ez szokta meghozni az áttörést.

Forrás: Sárdi-Papp Réka

Az új típusú koronavírus járvány hatása érződött a szakmájában?

Érdekes tanulsága a tavalyi évnek, hogy több coaching folyamatban a változás felé való elmozdulás akadálya az ügyfélnél a fáradtság, energiaszegény állapot volt. Ezt általában mindannyian tudjuk, hogy igen, jól lenne gyakrabban pihenni. De a súlyát nem mindig érzékeljük. Amikor az ügyfél felismeri, hogy nem halogat, nem az önbizalma hiányzik az elmozduláshoz, hanem egyszerűen energiára van szüksége ahhoz, hogy elmozduljon (mint ahogy a sportoló is lendületet gyűjt mielőtt átugorja a lécet), megengedi magának, hogy a nagy hajrában is pihenjen egyet. Apróságnak tűnhet, de gondoljanak bele az elmúlt évükbe: van-e még energiájuk és kedvük egy újabb elrugaszkodáshoz? A coaching segíthet például rátalálni arra, hogy hogyan  tudunk megküzdeni önmagunkkal azért, hogy engedélyezzük a pihenést, hogy kereteket, jelzőpontokat kiépíthettünk ki magunknak a munka és a kikapcsolódás számára.

Saját magát pályaváltóként vagy pályamódosítóként jellemezné?

Magamat nem pályaváltó, hanem pályamódosító jogásznak tartom, mert nem kerültem messze a jogászi pályától. A legjobb barátaim szinte mind jogászok. Látom, hogy a jogászok tudnak dönteni és felelősséget vállalni – ezért is megfelelő módszer számukra a coaching, ahol mindez saját maguk által irányítottan megmarad a kezükben.

Hasznosnak tartja a napi munkája és az elért szakmai sikerei során a 15 éves jogászi múltat?

Igen, nagy mértékben. A strukturális, racionális gondolkodást, a folyamat kereteinek tisztázottságát és a titoktartás fontosságát, a kimondott szavak pontosságának szerepét, a másikra figyelést, megoldásra fókuszálást – mind-mind jogászi hivatásom során tanultam meg.

Ön hogyan töltekezik egy hosszú nap végén?

Koránkelő vagyok, így a reggeli töltekezésnek van nagyobb szerepe a napomban. Szeretek kicsit egyedül lenni és befelé figyelni. Kimenni futni a kutyámmal vagy jógázni egyet.