Azokkal az adóhiányhoz vezető adózói jogsértésekkel szemben, amelyek kiemelkedő mértékben veszélyeztetik a költségvetést, arányaiban magasabb bírságmértéket indokolt kilátásba helyezni a főszabályhoz képest – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1437/2020. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította az adózás rendjéről szóló törvény korábban hatályos „[a]z adóbírság mértéke az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozónál az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le, és arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó adókijátszásban vett részt, ezért az elsőfokú határozatban adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. A másodfokon eljáró hatóság az elsőfokú határozatban kiszabott bírságot, a sérelmezett jogszabályi rendelkezésre hivatkozással, a 200%-os bírságmértékre emelve magasabb összegben állapította meg. Az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, keresetét az eljáró bíróság elutasította, az adóhatóság határozatát lényegében változatlan tartalommal elfogadta. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria a döntés egy részét hatályon kívül helyezte, de a támadott rendelkezés szerint megállapított részt helybenhagyta.
Az indítványozó szerint sérült az eljárás során a tisztességes hatósági és bírósághoz eljáráshoz való joga, illetve álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezésnek büntető-tényállási tartalma is van, amely alaptörvény-ellenes helyzetet eredményez, mert ugyanazon cselekmény miatt adóbírság kiszabására és büntetőjogi szankciók alkalmazására is sor kerülhet.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy törvényi szabályozás áttekintése alapján megállapítható, hogy a 200%-os mértékű adóbírság kettős magyarázaton nyugszik a jogalkotó szándéka szerint. Az egyik az adójogot sértő adózói magatartások közti különbségből fakad: azokkal az adóhiányhoz vezető adózói jogsértésekkel szemben, amelyek kiemelkedő mértékben veszélyeztetik a költségvetést, arányaiban magasabb bírságmértéket indokolt kilátásba helyezni a főszabályhoz képest. Az emelt mérték alapvetően a represszió növelését szolgálja, amit tovább erősít a másik indok, ami azon az összefüggésen nyugszik, hogy az adómérték jogszabályi csökkentése alacsonyabb összegű adóhiányhoz vezet, ami a bírságmérték emelésével ellensúlyozható. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az adóbírság kiszabásához vezető eljárással szemben jogállami követelmény, hogy érvényesüljön a tisztességes hatósági eljárás garanciarendszere, tehát senkit sem terhel adóbírság mindaddig, amíg adójogi felelősségét az adóhatóság tisztességes eljárásban hozott végleges határozata nem állapította meg. Ezért a sérelmezett szabály nem alaptörvény-ellenes, illetve az eljárás sem ütközik a tisztességes eljáráshoz való jogba, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
