Nyitottnak mutatkozik Szudán és állítása szerint hajlandó megfigyelőket is beengedni, miután egy nemzetközi szervezet jelentésében jelentős rabszolgatartó államként festette le. A jelentés szerint a világban pompás konjunktúrája van a rabszolgakereskedelemnek és -tartásnak. Afrika és Ázsia kedveli az ingyenes munkaerőt, de a brazilok sem lehetnek büszkék.
Kevéssé hihető módon hajlandónak mutatkozik a szudáni rezsim arra, hogy külföldi szakértőkkel együtt harcoljon a rabszolgaság ellen. Egy amerikai pénzből fenntartott szervezet ugyanis megállapította, hogy a diktatúrában létező gyakorlat emberek elrablása és értékesítése. Az ország zártsága miatt ugyanakkor nehéz felbecsülni az áldozatok számát. Az Anti-Slavery International szerint 1983 óta 5 és 14 ezer közötti számú embert raboltak el és kényszeríitettek munkára. Szudán hivatalosan annyit ismer be, hogy előfordulnak emberrablások. A jelentés viszont konkrétan javaslatot tesz egy vasútvonal bezárására, mivel ott állítólag szinte kizárólag rabszolgákat szállítanak. Szudán azonban egyáltalán nem számít egyedülállónak.
Az Egyesült Arab Emirátusokban igen népszerű szórakozás a teveverseny, ám az állatok hajtása életveszélyes mutatvány, amit magára adó egyesült arab nem szívesen kockáztat. A munkaerőpiaci feszültséget nemesen egyszerűen szokták megoldani, amennyiben Ázsiából szállított 4 és tíz éves korú közötti kisfiúkat vásárolnak nagy tételben. Hasonló gyakorlat létezik szinte az összes Öböl-államban. Szintén rossz bizonyítványt kapott Mauritánia, ahol – bár 1981-ben hivatalosan betiltották a rabszolgatartást – semmit sem tettek a rabláncon lévők kiszabadításáért.
Nem egyedül Afrikában kedvelik jobban a láncot a kollektív szerződésnél. Brazíliában tavaly több mint ezer kényszermunkást szabadítottak ki, főként Amazonas menti ültetvényekről. Nincs pontos adat, de nyilván sokkal többen maradtak rabságban. Pakisztánban – főként Sindh tartományban – az a gyakorlat, hogy a “földesúr” némi készpénzelőleget nyújt a nincstelen családoknak, majd hosszan dolgoztatja őket fizetség nélkül. Praktikus okokból a legtöbbször gyermekeket ragadnak el rabszolgának. A jelentés szerint a házicselédként használt kislányok jó részét – több millió gyermekről van szó – szexuálisan is kihasználják, miközben természetesen megfosztják őket a tanulás lehetőségétől.
