Néhány napos ingerült vita után létrejött a megállapodás Belgiumban a kormány, a nemzeti bank, a biztosítóintézetek és a zsidó közösség között a második világháború és a vészkorszak során befagyasztott, majd gazdátlanná vált zsidó betétekért és életbiztosításokért fizetendő kárpótlásról.
Két jegyzőkönyvet írtak alá. Az elsőt a zsidó közösség képviselői, Didier Reynders pénzügyminiszter és Guy Quaden, a belga nemzeti bank kormányzója. Ennek értelmében a kormány több mint 45 millió eurót, a nemzeti bank pedig 314 ezer eurót fizet a zsidó közösségnek a jövő évtől kezdve három éven át. A zsidó közösség vállalta, hogy ez idő alatt felkutatja a vészkorszak túlélőit, illetve örököseiket, és kifizeti a részükre járó kárpótlást. A maradványból alapítványt hoznak létre. David Susskind, a belgiumi zsidó közösség egyik vezetője a jog diadalaként üdvözölte a megállapodást.
A második jegyzőkönyvben a biztosítóintézetek szakmai egyesülete vállalta, hogy mintegy tízmillió euró kárpótlást fizet az egykori életbiztosítások fejében. Reynders az aláírás után így nyilatkozott: -Hatvan évvel a második világháború befejezése után jutottunk erre a megállapodásra. Ez akkor is anyagi és egyben erkölcsi adósság elismerése-. A jegyzőkönyveket David Susskind a deportált és gázkamrában elpusztított édesanyja és minden zsidó áldozat nevében írta alá.
