“Megkönnyítem honfitársaim hozzáférését az amerikai szellemi tulajdonhoz” – így értékeli küldetését a napszemüveg mögé rejtőző és ravaszul mosolygó Andrej, a moszkvai nagybani CD-kalóz, aki öt éve végzi hazafiasnak tekintett tevékenységét. Andrej nem tudják elítélni, mivel a megfelelő helyen a megfelelő “patrónussal” rendelkezik.
A CD-ROM-kalózkodás, amely 1995-ben jelent meg az orosz fővárosban, lépésről lépésre kialakította a maga hálózatát, amelyet korrumpált rendőrök védenek gondosan, és Moszkva környéki üzemek látnak el – meséli az AFP-nek a szőke, izmos, 27 esztendős fiatalember, aki havonta mintegy 30 ezer lemezt forgalmaz. “Ügyünk nemes és hazafias. A kalózszoftvereknek köszönhetően az orosz informatikusok ezreinek van módjuk megismerni a világpiaci újdonságokat és fejleszteni saját szakmai képességeiket. S ily módon a magunk javára térítjük el az amerikai gazdaság hasznát” – teszi hozzá büszkén. Az amerikai Adobe cég licence alapján gyártott Photoshop fotós szoftver közel 600 dollárba kerül, míg oroszországi kalózváltozata csupán 3 dollárnak megfelelő összegbe. Washington a múlt héten ismételten “együttműködésre” kérte az orosz hatóságokat, hogy véget vethessenek az illegális lemezek forgalmának, amelyeknek Oroszország az egyik legjelentősebb exportőre a világon. Az orosz kereskedelmi kamara adatai szerint az országban eladott CD-k és CD-ROM-ok 87 százaléka hamisítvány.
“Halálra röhögjük magunkat a kalózok elleni aktív harcról szóló sajtócikkeken” – mondja Andrej, rámutatva, hogy a rendőrök jól ismerik őket, de semmit sem tesznek, mert velük együttműködve szépen kiegészíthetik keresetüket. Közlése szerint az illegális CD-ROM-ok négy legnagyobb moszkvai gyártója egyenként 500 ezer és egymillió közötti lemezt ad el havonta, s nettó hasznuk a költségek 50 és 150 százaléka között mozog. “Mindegyik üzletnek van egy vagy több “patrónusa” a rendfenntartó erők kebelében” – fűzi hozzá. A konkurencia feljelentése alapján Andrejt már többször kihallgatta a rendőrség, de “minden esetben elég volt egy telefon a patrónusaimtól, hogy elengedjenek”. A legutóbbi bukása akkor történt, amikor egy bérelt lakását átkutatta az adórendőrség, és lefoglalta az ott tárolt mintegy 50 ezer lemezt. “Körülbelül tizenöt rendőr jött értem, és elkobozták az összes lemezt. Később visszaadták a felét, de a legjobbakat átadták a konkurenseimnek” – sóhajt fel. Kapcsolata a rendőrökkel nem minden esetben kényszerű. “Néha magunk jelentkezünk a rendőrségen, hogy a konkurenciát bosszantsuk. A rendőrök ilyenkor elégedettek: egyrészt végzik a dolgukat, másrészt csinos juttatást kapnak tőlünk.”
A lemezkészletek néha meglepő helyeken találhatók. “A konkurenseinknek például egy katonai egységnél is van raktáruk – mondja Andrej. – Az én készleteim helye még a velem együttműködők számára is titok.” Az ilyen információk sokat érnek a vetélytársaknak, akik külön “kémeket” tartanak ezek kifürkészésére. A rendőrségi patrónusok létezésének is megvannak az előnyei. “A mi rendszerünkben még sohasem fordultak elő gyilkosságok, és senki sem került börtönbe” – mondja örömmel Andrej. Mindamellett már kezd belefáradni a macska-egér harcba a vetélytársakkal és azok rendőrségi cinkosaival. Szeretne “szakterületet” váltani, de még nem tudja, merre forduljon. “A legális kereskedelem igen keveset hoz a konyhára, épp a kalózipar miatt” – vonja le a következtetést.
