A miniszterelnök határidőre, augusztus 21-én megkapta az általa felkért szakértői bizottságtól a parlament elé beterjesztett átvilágításitörvény-tervezetről készített jelentést. A neves közéleti személyekből álló testület aggályosnak tartja a törvényjavaslatban szereplő tényfeltáró bizottság összeállításának módját és összetételét. Hack Péter markáns különvéleményt fogalmazott meg, kiáll a tényfeltáró bizottság létrehozása mellett.
Medgyessy Péter miniszterelnök neves közéleti személyiségekből álló szakértői bizottságot kért fel a kormány átvilágítási és állambiztonsági adatkezelési törvényjavaslatainak véleményezésére. A törvényjavaslat szerint a parlament és az államfő előtt esküt tett személyek, a polgármesterek, az országos munkavállalói érdekképviseletek, az egyházak vezetői, a közvélemény befolyásolására alkalmas médiumok főszerkesztői és főszerkesztő-helyettesei közül nyilvánosságra hoznák azoknak a nevét, akik kapcsolatban álltak az állambiztonsági szolgálatokkal. (A jelenleg hatályos törvény azokat érinti, akik kapcsolatot tartottak a III/III-as ügyosztállyal.) A korábbi III-as főcsoportfőnökség iratait a történelmi levéltárban kell majd iktatni, ahol kutathatóvá válnak.Azok az iratok azonban továbbra is titkosak maradnak, amelyek olyan – közéleti szerepet nem betöltő – személyre vonatkoznak, akit egykori tevékenysége miatt külföldön kiutasítás, beutazási tilalom, büntetőeljárás fenyegetne, akinek munkája a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a külföldi szolgálatok ellen irányult. A koalíciós pártok összevont javaslatát a kormány már beterjesztette a parlamentnek. A szaktekintélyekből álló bizottság – amelynek tagja Bencze György, Boross Péter, Gálszécsy András, Gecsényi Lajos, Györgyi Kálmán, Hack Péter és Majtényi László, elnöke pedig Sólyom László – határidőre összegezte véleményét. Gál J. Zoltán kormányszóvivő a Népszabadságnak azt mondta: a kormányfő megkapta az anyagot, s szeptember első napjaiban találkozik a testülettel, hogy közösen vonják le a következtetéseket. Azt követően nyilvánosságra hozzák a bizottsági jelentést, amelyről – tudomásunk szerint – a kormány szerdai informális ülésén tájékozódott.
A Népszabadság információi szerint a szakértők tizenkét pontban summázták véleményüket. Megállapítják, hogy a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami. Így nem lehet egyes személyek titkosszolgálati múltját arra hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége “a jogállammal összeegyeztethető volt”. A szaktekintélyek jelzik, hogy a titkosszolgálatok iratai hiányosan és nem feltétlenül hitelesen maradtak fenn. Az adatok megismerhetőségével és nyilvánosságra hozásával kapcsolatban alkotmányosan kifogásolhatónak találták, hogy a kutatók mindenki másénál szélesebb hozzáférhetőségi lehetőséghez jutnak. Véleményük szerint a formális érintettség és a tényleges tevékenység nem mosható egybe. A törvényjavaslat ugyanúgy kezeli azokat, akik csupán szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de nem írtak alá, nem adtak jelentést, nem kaptak előnyt, mint az úgynevezett hálózati személyeket. Figyelmeztetnek arra, hogy az adatok megismerhetőségét, nyilvánosságra hozását nemzetbiztonsági érdekek alkotmányosan korlátozhatják, tehát lehetséges kivételeket tenni.
A nem jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását a nemzetbiztonsági érdek mellett indokolhatja az is, ha a nyilvánosságra hozás alkotmányos jogokat veszélyeztet. Lehetnek olyan kivételek, amelyek az adat megismerését nem, hanem csak annak nyilvánosságra hozását érintik. A legmagasabb szintű állami vezetőkre azonban a kivételek nem vonatkozhatnak. Ha ez az állam vagy a biztonsági szervek számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg. Sérti a jogbiztonságot, hogy a törvényjavaslatok szerint a kivétel feltételeinek meglétét a szolgálatok, illetve a közszereplők tekintetében a tényfeltáró bizottság állapítja meg szabad mérlegeléssel. A bizottság alkotmányossági szempontból kifogásolhatónak tartja a tényfeltárás alá eső tisztségek meghatározását is. Az országos köztestületek vezetői, az Országgyűlés vagy a kormány által alapított közalapítványok kurátorai ugyanis például nem tartoznak a politikai közélet szereplői közé, ahogy az egyházak vezetői sem. A szakértők szerint a tényfeltáró bizottság megalakításának és eljárásának szabályozása kétségessé teszi a bizottságba vetett közbizalom kialakulását.
Az egyhangúlag elfogadott állásfoglaláshoz Hack Péter – aki Gönczöl Katalin visszalépése után került be a bizottságba – különvéleményt fogalmazott meg, amelyben hangsúlyozza: a törvényjavaslatnak nem a múlt feltárását kell előmozdítani, hanem azt kideríteni, hogy a közéletet befolyásoló személyek közül kinek a tevékenységét befolyásolhatja döntéshozatalában a pártállami titkosszolgálatokkal egykor fennálló kapcsolat. A politikus egyértelműen kiáll a törvényjavaslat által felállítani szándékozó tényfeltáró bizottság létrehozása mellett. Szerinte az iratok tartalmának megismerése a jövő érdekét szolgálja. A politikus szerint szakítani kell az eddigi megközelítéssel, amely a volt tisztek és ügynökök és az áldozatok érdekeit egyenlő mértékben védte, sőt alapvetően a volt tiszteket és ügynökeiket védte, és a jövőben egyértelműen az áldozatok javára kell eldönteni a szabályozást. Hack indokoltnak tartja az új történeti levéltár létrehozását, mert szerinte ez az egyetlen megoldás az információs kárpótlás rendezésére. Az átvilágítással kapcsolatban Hack Péter azt a véleményét hangoztatja, hogy garanciát kell teremteni arra, hogy valamennyi, közéleti szerepet betöltő személyre kiterjedjen az eljárás.
