Magyarország hat évvel ezelőtt elvesztette a Seuso-kincsek visszaszerzéséért indított pert, most azonban ismét felcsillant a remény: eddig ismeretlen leletek kerültek elő Szabadbattyán környékéről.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) hamarosan beszámolót tart a Seuso-kincsekkel kapcsolatos régészeti kutatásokról. A részletek egyelőre nem ismertek, az azonban biztos, hogy egy, az aquincuminál is nagyobb, római kori palota feltárásáról, illetve újonnan előkerült leletekről számolnak be. (Az egyik legnagyobb aquincumi palota – a helytartói palota – a Hajógyári szigeten található.)

Magyarország fél évtizeddel ezelőtt vesztette el a pert a Seuso-kincsek, így akkor a magyar államnak bele kellett törődnie abba, hogy a kincs Londonban marad egy magángyűjtőnél. Az NKÖM megfogalmazása szerint azonban “most megcsillant a remény”: amennyiben sikerül bebizonyítani, hogy a Seuso-kincs magyar földből került elő, akkor egy nemzetközi egyezmény értelmében a különleges értékű tárgyakat vissza kell juttatni a származási országba. Szabadbattyán határában kilenc éve ásnak a régészek. Ami előkerült, az nem más, mint egy az aquincuminál is nagyobb palota, Pannonia eddig ismert legnagyobb római kori épülete. A régészek egyelőre nem fogalmaznak egyértelműen, de annyit kijelentettek – az NKÖM közleménye szerint -, hogy “nem szól semmi az ellen, hogy a Seuso-kincs innen került volna elő”.

Mint ahogyan azt Nagy Mihály, a Természet Világa című lap egyik alapos elemzésében leírta, a Seuso-kincseket, tizenöt antik kori ezüst edényt 1990. február 9-én mutatták be először a nyilvánosságnak, méghozzá egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban. A tárgyakat hamisított libanoni kiviteli engedéllyel adták el Lord Northamptonnak. A kincslelet az eddigi információk szerint valamikor az 1970-es évek közepe táján került elő. E tárgyakkal együtt 1984-ben eladásra kínáltak két mészkőfejet is, amelyekről azóta kiderült, hogy azokat késôbb helyezték az edények közé, állítólagos közel-keleti eredetüket alátámasztandó. A Seuso-kincs tárgyaihoz leginkább hasonló funkciójú és formájú tárgyakat a Kr. u. negyedik század második feléből, a közép-kelet-európai régióból tárták fel a régészek. Így például a svájci Kaiseraugstból, a moldvai Concestiből és a volhíniai Boroczycéből kerültek elő hasonló ezüst edények.