A belgiumi Liege-ben hétfőn nemzetközi értekezlet kezdődött az öngyilkosságok megelőzéséről. A francia nyelvű országok szakemberei – orvosok, pszichiáterek, szociális munkások, politikusok – most tartják második ilyen kongresszusukat arról a társadalmi problémáról, amely több országban riasztó méreteket öltött. Az emelkedő számoknak azért is különös súlya van, mert egy felmérés szerint a belgák negyede lelki beteg.
A tízmilliós Belgiumban évenként átlag 2200 öngyilkosságot tartanak nyilván, vagyis naponta hatan vetnek önkezükkel véget az életüknek. Az ország francia nyelvű felében a 15 és 24 év közti férfiaknál az öngyilkosság a második halálozási ok 20 százalékkal, a nőknél a harmadik 12 százalékkal. A következő korcsoportban, a 25-34 éves férfiaknál az öngyilkosság az elhalálozások vezető oka. Ezekben a fiatal korosztályokban a belga szakemberek szerint mindkét nembeli ifjúság 20-30 százaléka számít veszélyeztetettnek, akiknél már a depresszióra utaló első tünetek után gondos kezelésbe kellene venni minden fiatalt. A veszélyeztetett csoportra jellemzők az öngyilkossági kísérletek: a lányok körében négyszer annyi, mint a fiúknál, de ezekből a kísérletekből a fiúknál négyszer több végződik halállal.
Ezekhez a súlyos adatokhoz képest az időskorú népességben sokkal alacsonyabb az öngyilkosságok aránya Belgiumban. Az 50 éven felüliek esetében a kor előrehaladtával az öngyilkosság már a halálozások 1 százalékát sem éri el. Viszont az is igaz, hogy az idősek esetében nincs sok öngyilkossági kísérlet, ami a fiataloknál a legtöbb esetben kétségbeesett segélykiáltás figyelemért. Míg a fiataloknál 25 öngyilkossági kísérletből átlag egy eredményes Belgiumban, az időseknél mindegyik. A szakemberek szerint ha egy idősebb ember már öngyilkosságra szánja el magát, az komolyan is gondolja és végez magával. Olykor igen kegyetlen módon, például kiugrik egy magas emeletről, vagy lőfegyverrel fejbe lövi magát. Az egész adatsor hátterében ott áll egy nemrég készült felmérés, amely szerint a belgák negyede lelki beteg, azaz a depresszió különböző fokain áll.
A liege-i kongresszus célja minél hatékonyabb megelőző intézkedések kidolgozása és a pszichiáterekben már felmerült a gondolat, hogy az iskolákra is gondolni kellene. Dr. Frank Geeraerts, az öngyilkosságokat megelőző központ igazgatója rámutatott, hogy minden észlelt öngyilkossági kísérlet után meg kell hallgatni az elkövetőt, és segítséget kell neki nyújtani, mert a tapasztalat az, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők 80-90 százaléka újból próbálkozik, méghozzá sokszor már néhány hét múlva. Az orvos szerint oda kell figyelni azokra is, akik öngyilkossággal fenyegetőznek, bár még nem kísérelték meg. Az 1970-ben alapított központ éjjel-nappal elérhető telefonos lelki segélyszolgálatot működtet. Tavaly 25 574 hívásuk volt, amelyeket 65-70 kiképzett önkéntes munkatársuk fogad. Nem ritkaság, hogy a lelki beteg csak üzenetet hagy a telefonrögzítőn, de az sem, hogy amikor az önkéntes felveszi a kagylót, az elkeseredett ember nem szól bele – magányában már azzal a tudattal is beéri, hogy valaki a vonal végéről szól hozzá.
