A jelek szerint enyhén szólva népszerűtlen az Európai Parlament képviselői fizetéseinek egységesítését célzó törekvés. A jelenlegi, nemzeti alapú fizetési rendszert sokan “megkedvelték”, így beindult a lobbigépezet.
Várhatóan ismét halasztást szenved az Európai Parlament tagjainak egységes alapfizetést megállapító szabályozás kidolgozása. Az új jogszabály eltörölné a fizetésszintek között aszerint kialakult jelentős eltéréseket, hogy az illető képviselő melyik országból érkezett. Bár Pat Cox parlamenti elnököt megbízták, hogy az ügyben teremtsen kompromisszumot, az Európai Parlament két vezető pártja, az Európai Néppárt (EPP) és az Európai Szocialisták Pártja (PSE) megpróbál nyomást gyakorolni az EU Tanácsára, hogy lehetetlenné tegye az új szabályozás elfogadását. A pártideológiától független “összefogás” obstrukciós jellegű megoldást talált: az egységes állásfoglalás kialakítására olyan határidőt szab az EU Tanácsának, amely nyilvánvalóan tarthatatlan.
Az Európai Parlament vezető pártjainak törekvése homlokegyenesen ellenkező Pat Cox parlamenti elnök és a kisebb parlamenti pártok akaratával. A zöldek és a liberálisok úgy vélik, ezek után sokkal körülményesebbé válik a kompromisszum kialakítása Tanáccsal. A liberálisok szerint szerencsésebb lett volna a frakcióelnökök helyett a parlamenti elnökre bízni a tanáccsal való egyeztetést. “A két nagy párt összefogott, és különféle manőverekkel igyekszik meghiúsítani a tanács számára elfogadható kompromisszumos megoldás kialakulását”, nyilatkozta a zöldek egyik szóvivője. Az EU Observer forrásai szerint a konzervatív és a szocialista csoportban egyaránt elsősorban a németek részéről folyik erős lobbizás a jelenlegi fizetési rendszer megőrzése mellett.
A Willy Rothley nevével fémjelzett javaslatcsomag lényege az, hogy 5677 eurós (1,4 millió forintos) egységes alapfizetést ajánl a parlamenti tagoknak, így próbálva meg áthidalni a különböző tagállamokból érkező képviselők javadalmazási szintje közötti különbséget. A képviselői fizetések közötti jelentős eltérés annak tudható be, hogy Hollandia kivételével minden tagország európai parlamenti képviselőinek alapfizetése az illető tagország nemzeti parlamentje képviselői fizetésével egyezik meg. A lobbisták egyik legfőbb érve az, hogy az európai jövedelem után a képviselők eltérő nemzeti adórendszerekben adóznak vagyis az egységes EU-parlamenti fizetési rendszer egy közösségi szinten kidolgozott egységes adótábla megalkotását is szükségessé tenné. A javaslatcsomag tárgyalása során egyébként az alapfizetés eredeti összegét egyre magasabbbra srófolták, jelenleg már havi 8000 euróról (csaknem 2 millió forint) tárgyalnak, azon az alapon, hogy ez az összeg körülbelül fele az EU törvényszéki bírái fizetésének.
A fizetéskiegyenlítés által egyes képviselők nyernének, mások viszont veszítenének. A jelenleg havi 2800 eurós (686 ezer forint) fizetéssel rendelkező spanyol képviselők nyilvánvalóan örülnek az egységesítésnek, míg a legmagasabb fizetésért 9500 euróért (2,3 millió forint) parlamentező olaszok természetesen rosszul járnának a változtatással. “Egyetlen megoldás sem tökéletes, ám ez tűnik a legméltányosabbnak”, áll a Rothely-jelentésben. Az egységes szabályozás vitája során az európai parlamenti képviselőknek járó kedvezmények és költségvisszatérítések kérdése is felvetődött. A tárgyalások különösen érzékeny pontját jelenti az utazásiköltség-térítés, ugyanis az új javaslatok a jelenlegi költségszinttel számolnak, ám elvileg, az elfogadott törekvéseknek megfelelően a jövőben korlátoznák a képviselői utazások “támogatását”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a lobbisták több fronton indultak harcba, s az alapfizetések ügyének esetleges csatavesztését a költségtérítéseknél igyekeznek majd egalizálni.
