Két napos budapesti konferencián tárgyalják az EU csatlakozásra váró tíz közép-kelet európai ország jogi segítségnyújtási rendszere megreformálásának lehetőségeit. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Jürgen Köppen, az Európai Bizottság budapesti delegációjának vezetője nyitja meg december 5-én este a december 6-án és 7-én Budapesten zajló “Európai fórum a joghoz való hozzájutásról” című konferenciát.

A konferencia fórumot teremt arra, hogy az EU-tagjelölt országok igazságügyi miniszterei, igazságszolgáltatási szervei és civil szervezetek képviselői találkozzanak egymással, valamint az Európai Unió, az Európa Tanács és a Világbank képviselőivel. A joghoz való hozzájutás európai fórumának fő célja azon jelentések nyilvánosságra hozatala, melyek az Európai Uniós tagságra jelentkező országokban a rászorulók jogérvényesítési lehetőségeivel kapcsolatos szabályozást és gyakorlatot foglalják össze. A konferencia hozzá kíván járulni a tíz közép- és kelet-európai uniós tagjelölt ország jogi segítségnyújtással kapcsolatos rendszerének reformjához, melynek szükségességét az Európai Bizottság is hangsúlyozta. A konferencia a témában az első ilyen magas szintű Közép-Kelet Európában tartott rendezvény. Házigazdája a New York-i Columbia Egyetem Budapesti Jogi Központ Közérdekű Jogi Kezdeményezése, a helyszínt a Budapesti Ügyvédi Kamara biztosítja. A konferencia fórumot teremt arra, hogy a közép- és kelet európai EU-tagjelölt országok, valamint a Balkán, Ukrajna, Oroszország és a kaukázusi régió országainak igazságügyi miniszterei, minisztériumai, igazságszolgáltatási szervei és civil szervezetek képviselői találkozzanak egymással, illetve olyan nemzetközi szervezetek képviselőivel, mint az Európai Unió, az Európa Tanács és a Világbank.

A joghoz való hozzájutás európai fórumának fő célja, hogy támogatást nyújtson a tíz közép- és kelet-európai uniós tagjelölt országnak abban, hogy végrehajtsák jogi segítségnyújtással kapcsolatos rendszereik reformját. A jogi és intézményi reform e területe mindezidáig kevés figyelmet kapott, miközben az igazságszolgáltatás egyéb szektorainak átalakítása megtörtént. Az Európai Bizottság a tagjelölt országok csatlakozási felkészüléséről készített országjelentéseiben többször is felhívta a figyelmet a fejlesztés szükségességére e téren. A legutóbbi, 2002. évi országjelentések pedig specifikus javaslatokat tesznek a rendszer javítására Magyarországon, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában. Edwin Rekosh, a Columbia Egyetem Közérdekű Jogi Kezdeményezésének igazgatója elmondta: “Európa országainak egyértelmű kötelezettségei vannak arra nézve, hogy biztosítsák a jogi segítségnyújtást a büntetőeljárás során minden olyan esetben, ahol az igazságszolgáltatás érdeke ezt megkívánja, illetve azon polgári eljárásokban, ahol a bírósághoz való hozzájutás forog kockán. A jogrendszerek átalakítása nem tekinthető befejezettnek a jogi segítségnyújtás rendszerének reformja nélkül, annak érdekében, hogy biztosítsák: a nemzeti jogi szabályozások és a gyakorlat valóban megfelelnek a nemzetközi jogi elvárásoknak.”

Az elmúlt néhány évben több országban is történtek lépések a jogi segítségnyújtási rendszer javítása érdekében. 2000-ben Litvániában elfogadták az Államilag szavatolt jogsegélyről szóló törvényt, amely jelentős mértékben kibővítette a jogi segítségnyújtás kedvezményében részesíthető ügyek körét, s új mechanizmusokat vezetett be a jogi segítségnyújtás formáira. 2001-ben Szlovéniában új törvényt fogadtak el a jogi segítségnyújtásról, amely alapvetően átalakította ennek állami rendszerét. Módosították az eljárási törvényeket Bulgáriában (1999-ben) és a Cseh Köztársaságban (2001-ben), szélesebb körű garanciákat teremtve a jogi segítségnyújtásra a büntető eljárásjogban előírt kötelező védelem körén túlmenően is. Magyarországon 2003. januárjában lép életbe a kirendelt ügyvédek díjának emeléséről szóló igazságügyminiszteri rendelet. A konferencia előkészítéseként megjelentetett országjelentések, amelyek a tíz EU-csatlakozásra váró közép-kelet-európai országban a rászorulók joghoz való hozzájutásával kapcsolatos jogi szabályozást és gyakorlatot elemzik, rámutatnak, hogy az egyes pozitív fejlemények ellenére a régió országaiban továbbra is súlyos problémák állnak fenn a jogi segítségnyújtás biztosítása során. Így például nehézséget okoz a jogi segítségnyújtás korlátozott elérhetősége, engedélyezésére vonatkozó egyértelmű normák hiánya, alacsony színvonala, illetve a rendszer működtetésével kapcsolatos irányvonalak és intézményrendszer hiánya.

A Magyarországról szóló jelentés, melyet a Magyar Helsinki Bizottság készített a témakörben, rámutat a büntetőeljárásban és a polgári peres eljárásban a rászorulók számára nyújtott jogi segítségnyújtás érvényesülésének hiányosságaira, rendszerének hibáira. A jelentés többek között rávilágít a büntetőügyekben a kirendelt védő működésének problémáira. A hatékony kirendelt ügyvédi rendszer működtetéséért, minőségének biztosításáért való felelősség rendszere teljesen széttagolt, nem tisztázott a felelősség-megosztás rendszere, a területnek nincs igazi gazdája. Bár a kirendelt ügyvédi rendszer működésének hatékonyságáért a nemzetközi jog az államra, tehát elsősorban a mindenkori kormányzatra rója a felelősséget, a kormányzat (az Igazságügyi Minisztérium) gyakorlatilag semmiféle lehetőséggel nem rendelkezik a kirendelt ügyvédi rendszer minőségének befolyásolására. A kirendelt ügyvédek díjazására és költségeik megtérítésére negatív hatással bír, hogy míg az ügyvédi kamarákra hárul a legnagyobb felelősség a jogi segítségnyújtás rendszerének működtetésében, csak igen korlátozott beleszólásuk van a rendszer költségvetésének megállapítására. A jelenlegi költségvetési megoldás egyfajta mesterséges ellentétet is beépít a rendszerbe, mivel a kirendelt védők az Országos Igazságszolgáltatási Tanács költségvetéséből (tehát tulajdonképpen a bírósági szervezet költségvetésből) kapják a pénzt. A bírák által kirendelt védők díja így a bírósági kiadásokra fordítható keretet csökkenti.

A jelentés egyik legmeghökkentőbb tétele, hogy a rendszer egyik szereplője sem látja el a működés figyelemmel kísérésének és értékelésének funkcióját. Sem az ügyvédi kamarában, sem az IM-ben, sem az OIT-ban nem állnak rendelkezésre adatok a kirendelt ügyvédek által ellátott ügyek számát, eredményességét, arányait tekintve, egyik szervnél sem végeztek vizsgálatokat a rendszer eredményességének tárgyában, és egyik szervnél sem léteznek olyan intézményesített mechanizmusok, amelyeknek célja volna, hogy a kirendelt ügyvédi intézmény működését nyomon kövesse és értékelje. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke a következőképp értékelte a kirendelt ügyvédi rendszert: “Úgy látjuk, hogy a díjazás megfelelő rendezésén, és bizonyos jogszabályi módosításokon túlmenően alapvető strukturális változtatásokra lenne szükség. Az a kérdés, hogy van-e olyan szervezet, amely – a hatóság értesítése alapján – gondoskodik az ügyvéd kirendeléséről, nyomon követi az ügyvédi tevékenységet, felelős a kirendelt ügyvédi rendszer költségvetésének megtervezéséért és végrehajtásáért, és végül – adatokat gyűjtve, vizsgálatokat végezve – folyamatosan értékeli a rendszert. Az, hogy ezt a komplex feladatkört az ügyvédi kamarákra kell-e ruházni vagy külön szervet kell e célból létrehozni, lehet vita kérdése, az azonban biztos, hogy amíg a területnek nem lesz gazdája, a kirendelt ügyvédi rendszer nem fog megfelelően működni Magyarországon.”