A tandíj és a beiratkozás költségeit tekintve az unió más állampolgáraival azonos elbírálásra számíthatnak a magyar hallgatók a csatlakozást követően, ám a szociális juttatások odaítéléséről az egyes országok saját hatáskörben döntenek.
Mészáros Gábor, az Oktatatási Minisztérium Magyar Ekvivalencia és Információs Központjának főosztályvezetője az MTI-nek elmondta, hogy az Európai Unió tagállamainak felsőoktatási intézményeiben továbbtanuló magyarok ugyanolyan összegű tandíjat és beiratkozási díjat fizetnek majd, mint társaik.
A kollégiumi elhelyezésről, az ösztöndíjak odaítéléséről, a hallgatói hitelről a diákokat fogadó országok, egyetemek döntenek, ezek nem járnak alanyi jogon.
Szintén az adott ország, intézmény hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy milyen felvételi követelményeket támaszt a diákok előtt.
Mészáros Gábor kifejtette: jelenleg a magyar érettségivel szinte minden uniós tagállam egyetemére – a megfelelő követelmények teljesítése esetén – be lehet kerülni.
Hozzátette, hogy a felsőoktatás tekintetében nincsenek meghatározott, egységes uniós követelmények, az oktatás és a képzés tagállami, illetve regionális szinten szabályozott.
Szavaiból kiderült: jelenleg az uniós országok döntenek arról, hogy elfogadják-e vagy sem a magyar diplomákat, a 2004 tavaszára tervezett csatlakozást követően azonban már minden Magyarországon kiadott, uniós állampolgár által megszerzett oklevelet automatikusan vagy különbözeti vizsgával el kell ismerni a tagországokban.
Ugyanakkor néhány szakma – például az orvos, a fogorvos, az állatorvos, az építész és a gyógyszerész – esetében közös képzési elvárásokat határoztak meg, amelyekhez igazítani kellett a magyar követelményeket.
– Ez tavaly megtörtént – emlékeztetett Mészáros Gábor.
Az unióban ezen szakmák okleveleit minden tagállamban automatikusan el kell fogadni, hiszen ezeket a diplomákat minden EU-országban azonos, a közösségi normák szerinti képzés után lehet megkapni.
A csatlakozásig és azt követően a többi diploma esetében a tagállamok joga eldönteni, hogy kérik-e különbözeti vizsga letételét vagy gyakorlati idő letöltését.
Ez általában akkor történik, ha a két képzési rendszer között jelentős különbség van, vagy a nemzeti jog ismerete elengedhetetlen az adott szakma gyakorlásához.
