A tapasztalat szerint nem tartják be azt a január óta érvényben lévő rendeletet, amely szerint az örökbefogadáskor tilos a leendő szülőket a gyermek nemzetiségéről, vallásáról tájékoztatni. Az egyik gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben például fölhívják a figyelmet arra, hogy a gyermek roma származású.

Azok a családok, amelyeknek nem lehet gyerekük, sorban állnak, hogy örökbe fogadhassanak egy kisfiút vagy kislányt. Közben számtalan egészséges, szép kisbaba senkinek sem kell – egyszerűen ott hagyják őket: az állam gondoskodik róluk. Otthonokban nevelődnek és hát lesznek, amilyenek lesznek. A gyerekek, akik szinte senkinek sem kellenek, roma származásúak. Persze, hogy milyen nemzetiségűek, az nem derül ki első pillantásra. A hivatalnokok hathatós segítsége kell ahhoz, hogy a származás kiderüljön. Ez olyan adat, amit persze nem volna szabad nyilvántartani, akárcsak a felnőttek esetében a betegségre, a szexuális hovatartozásra vonatkozó adatokat. Az előítéletek miatt az állami gondoskodásban lévő roma gyerekek 95 százalékát nem veszi magához senki. A többi gyereket, a fennmaradó öt százalékot, főként roma családok fogadják be.

Bernáthék is egy roma kislányt vettek magukhoz. Amikor örökbefogadásra jelentkeztek, akkor a várólista 290. helyén voltak. A hivatalnok megkérdezte tőlük, hogy milyen nemzetiségű gyermeket akarnak, nem tudtak válaszolni, nem értették a kérdést. A hivatalnok segített. “Magyar, román, vagy roma nemzetiségű legyen a gyerek?” “Hogyhogy csak háromból lehet választani?” – kérdezték Bernáthék. “Az nem volna kellemes, ha csak magyart és romát mondanánk” – magyarázta a hivatalnok. Amint kijelentették, hogy csakis roma gyereket szeretnének, rögvest a lista első helyére kerültek és néhány hónap alatt gyerekhez jutottak. Azt persze, hogy ki roma, ki magyar és ki horvát, azt mindenki csak maga, és legfeljebb a szülei jelenthetik ki. Különben törvénysértést követ el az, aki valakit egyszerűen lecigányoz. Felér azzal, ha mondjuk, “lebuziz” valakit. Ebben az esetben az is súlyosbítja a helyzetet, hogy hivatalnok szájából hangzott el a verdikt: “Ez a kislány roma. Tudom, mert a cigánytelepről hoztuk el!”

Az igazán súlyos az ügyben az, hogy miközben ránézésre a bőrszín alapján sem lehet megmondani, hogy egy gyerek milyen származású, sok baba és kisgyerek azért nem kerül nevelőszülőkhöz, mert a gyámhatóságnál lecigányozta őket egy hivatalnok. Az örökbefogadók már maguk is sokszor úgy érkeznek, hogy előítéletekkel vannak teli. Félnek a nem örökölhető hajlamoktól, nem bíznak saját nevelésük és környezetük erejétől. Erre a félelemre játszik rá hivatalnoki közlés. Sok gyerek így aztán soha nem ismeri meg a család melegét, sok tehetséges roma gyerek pedig elkallódik a nevelőotthonok gyerekseregében.