Az utóbbi hónapokban tanút és vádlottat egyaránt támadtak meg bíróságon. Másokat még tanúskodás előtt ért “baleset”.

A vallomás és az atrocitás közötti összefüggést azonban szinte lehetetlen bizonyítani, így legfeljebb a feltételezés marad. Azt pedig, hogy némelyeket esetleg megfélemlítéssel bírtak jobb belátásra, legfeljebb csak a vallomásukból lehet sejteni. A szakemberek szerint ugyanakkor a tanúk többsége alaptalanul retteg, ha pedig indokolt a védelmük, úgy az biztosítható.

A közelmúltban két nőt támadtak meg egy budapesti lépcsőházban; éppen bírósági tárgyalásra igyekeztek. Egyikük tanú lett volna. A nyomozás még folyik, így legfeljebb feltételezni lehet, hogy a támadás és a bírósági tárgyalás között összefüggés van. Egyelőre az sem több puszta találgatásnál, hogy van-e összefüggés a között, hogy egy asszonyt leöntöttek sósavval, és éppen azon a napon, amikor a lánya bonyolultnak ígérkező bontópere zajlott. Az elmúlt hónapokban olyan esetek is előfordultak, amikor nem kellett találgatni. Így például előfordult, hogy a vádlott a bíróság szeme láttára “vett elégtételt” a tanúvallomásért. A tárgyaláson támadt rá a tanúra, s fojtogatni kezdte. Más esetben a folyosón csattant a pofon. A szakemberek szerint ezek előre nem látható esetek, amelyeket éppen azért nem lehet elhárítani, mert korábban semmi jel nem utalt arra, hogy a tanú veszélybe kerülhet. Az emberek többsége így lassan már “csukott szemmel” jár, hogy elkerülje a tanúskodást.

  • Évtizedekkel ezelőtt még ünnepi eseménynek számított, ha valaki elment a bíróságra tanúvallomást tenni, s büszke volt arra, hogy ezzel segíthette az igazságszolgáltatás munkáját. Biztonságban érezhette magát, s nem kellett semmitől sem tartania. A nyolcvanas évek végétől azonban más a helyzet; mindent megpróbálnak megtenni, hogy ne kelljen eljönniük tanúskodni. A súlyosabb bűncselekmények miatt indult eljárásokban a tanúk nemegyszer kijelentkeznek a lakcímükről, elköltöznek a lakásukból s bujdokolnak a hatóság elől. Vannak olyan ügyek, amelyekben évekig nem kerülnek elő a tanúk, akik adott esetben maguk a sértettek, így nem lehet elbírálni a cselekményt. A tanúkon múlik ugyanakkor az igazságszolgáltatás eredményessége és jövője is, hiszen amíg a bűnelkövetők biztosak lehetnek abban, hogy fenyegetéssel és megfélemlítéssel meg tudják hiúsítani az eljárást, addig élnek is ezzel a lehetőséggel – mondta Varga Zoltán, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája, aki szerint azonban az esetek többségében nincs alapja a rettegésnek….

A teljes cikk a Népszabadságban olvasható.