A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 2003. évi tevékenysége

2003.12.19. Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság ez évi tevékenysége eredményesnek tekinthető, különös tekintettel arra, hogy olyan régen előterjesztett ügyekben is döntés született az idén, mint az eutanázia kérdése, vagy a hivatalos iratok kézbesítésének jogkövetkezményeivel kapcsolatban előterjesztett indítvány, illetve a rendőrségi törvény alkotmányossági vizsgálata.

A rendőrségi törvénnyel összefüggő indítványok nem egy eljárásban, hanem a tematikusan összefüggő kérdések tekintetében, több külön eljárásban kerülnek elbírálásra. Így a bűnmegelőzési ellenőrzés intézményét az Alkotmánybíróság a 47/2003. (X. 27.) AB számú határozatában, a rendőrségi törvénynek az eltűntként körözött, valamint az ittasság, vagy más okból ön–, vagy közveszélyes személyek személyes szabadsága korlátozásának (előállítás, közbiztonsági őrizet) egyes szabályait pedig a 905/B/2003. számú határozatában semmisítette meg.

Sikerült továbbá előrehaladni a felhalmozódott, régi ügyek ledolgozásában is. Ezt jól mutatja, hogy 2003-ban az 1995 előtt érkezett ügyek közül tizenhatban született határozat, 4 ügy érdemi vizsgálata jelenleg már folyamatban van, így jelenleg mindössze nyolc ilyen ügy vár elbírálásra.

Az Alkotmánybíróság mindazonáltal igyekszik a törvény által sürgősségi eljárásra utalt esetekben (az Országos Választási Bizottság döntése elleni kifogás, köztársasági elnök által benyújtott indítvány) is mielőbb eljárni. Előbbire példa a termőföld tulajdonjogával összefüggő népszavazási kérdésekben hozott OVB döntések elleni kérelmek vizsgálata, utóbbira pedig a köztársasági elnök jogkörét értelmező határozat. Hasonlóképp elbírálásra került a Munkáspárt által a Kórháztörvénnyel összefüggő népszavazási kezdeményezést elutasító OVB határozat ellen benyújtott kifogás, illetve érdemi elbírálás alatt van a legfőbb ügyész interpellálhatóságával kapcsolatos alkotmányértelmezésre irányuló indítvány.

A sokakat érintő ügyet, a kismamák jövedelempótló támogatásával összefüggésben benyújtott indítványt is megfelelő hangsúllyal kezeli az Alkotmánybíróság. Az ügy elbírálása folyamatan van.

Az Alkotmánybíróság tevékenysége a számok tükrében

Az Alkotmánybíróság 2003-ban összesen 284 döntést hozott, melyből 192 a határozat és 92 a végzés.

Az Alkotmánybíróság 2003-ban 37 ügyben foglalkozott a jogalkotói mulasztás kérdésével, 9 esetben megállapította az alkotmányellenes jogalkotói mulasztást; az eljárás 6 esetben állampolgári indítvány alapján, 3 esetben pedig hivatalból indult.

Négy határozat született olyan ügyben, melyben az alkotmányos követelmények megállapítását kérte az indítvány előterjesztője, közülük 3 esetben sor került az alkotmányos követelmények megállapítására, 1 ügyben pedig megszüntették az eljárást.

Bírói kezdeményezés alapján indult utólagos normakontroll eljárásban idén az Alkotmánybíróság 8 esetben járt el, 2 ügyben helyt adott a bírói indítványban foglaltaknak, 6 indítványt azonban nem talált megalapozottnak.

  2002. évben 2003. évben
I. Beérkezett kérelmek: 947 928
Folyamatban lévő ügyek száma: 980 1177
Bírói kezdeményezések száma: 23 22
II. Bírói eljárásra szignált ügyek: 274 393
Beérkezett ügyek megosztása 2002. évben 2003. évben
Magánszemélyektől 611 629
Nem magánszemélyektől 336 229
Döntések száma (határozat, végzés) 2002. évben 2003. évben
határozat 205 192
végzés 287 284
Összesen 287 284
Ebből alkotmánysértés: 59 47
A 2003-ban született döntések időbeli megoszlása:
Döntések száma (határozat, végzés) január 1-től szeptember 1-ig szeptember 1-től december 31-ig
határozat 111 81
végzés 44 48
Összesen: 155 129
Főtitkári befejezések megoszlása 2002. évben 2003. évben
áttétel 2 -
egyéb módon 63 58
elutasítás: 355 401
Összesen: 420 459
Elbírált ügyek összesen 2002. évben 2003. évben
határozat 205 192
végzés 82 92
főtitkári befejezés: 444 420
Összesen: 707 728
A 2003-ban született határozatok megoszlása a hatásköri szabályok alapján:
Utólagos normakontroll 123
Utólagos normakontroll és mulasztás 21
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés 13
Alkotmányjogi panasz 7
Utólagos normakontroll és alkotmányjogi panasz 6
Utólagos normakontroll, mulasztás és alkotmányjogi panasz 2
Alkotmányjogi panasz és mulasztás 1
Egyéb 19
Összesen: 192
A 2003-ban született AB végzések
Eljárást megszüntető 65
Visszautasító 17
Eljárást megszüntető és visszautasító 7
Elnöki elutasítás 2
Kijavító végzés 1
Összesen: 92
A 2003-ban született AB határozatok megoszlása az indítványok benyújtásának ideje szerint:
Indítvány benyújtásának éve Határozatok száma
1991. év 1
1992. év 3
1993. év 6
1994. év 0
1995. év 7
1996. év 13
1997. év 7
1998. év 22
1999. év 22
2000. év 47
2001. év 49
2002. év 65
2003. év 42
Összesen: 284

Az Alkotmánybíróság fontosabb döntései 2003-ban

Alkotmányellenes a tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek személyi körének megállapítása

Az Alkotmánybíróság 2003. március 31-én elfogadott határozatában megállapította, hogy az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdésének e) pontja alkotmányellenes, ezért azt a rendelet kihirdetésének napjára, 2000. december 26-ára visszamenő hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság a kormányrendelet azon rendelkezését találta alkotmányellenesnek és semmisítette meg, amely alapján nem részesülhetnek a rendelet által biztosított juttatásban azok, akiknek szabadságát a Magyar Kommunista Párt vagy a Magyar Dolgozók Pártja belső harcaihoz kapcsolódóan korlátozták. A rendelkezés azért alkotmányellenes, mert a megfogalmazása nem kellően világos, több szempontból is értelmezési nehézségeket vet fel. A jogalkotó nem adott például eligazítást a tekintetben, hogy mely történelmi események tekinthetőek a „belső harc” részének, így a „belső harc” kifejezés olyan tisztázatlan, értelmezhetetlen jogi fogalom, amely megalapozza a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság elvének sérelmét. [10/2003. (IV. 3.) AB határozat]

Az Alkotmánynak az EU csatlakozási népszavazás időpontját meghatározó szakaszának vizsgálatára irányuló indítvány visszautasítása

Az Alkotmánybíróság 2003. április 8-án meghozott végzésében visszautasította azokat az indítványokat, amelyek Magyarország EU csatlakozására vonatkozó népszavazással kapcsolatos alkotmánymódosítás alkotmányossági vizsgálatát kérték. Az Alkotmánybíróság döntésében azt hangsúlyozta, hogy az Alkotmány hatályos szövegének felülvizsgálatára nincs hatásköre. Megállapította továbbá, hogy az uniós csatlakozás ügyében a népszavazás kezdeményezője az Országgyűlés, mint alkotmányozó hatalom. Ez a tény kizárta, hogy az Alkotmánybíróság jogorvoslati jogkörében eljárva vizsgálja a népszavazásra bocsátott kérdést. [14/2003. (IV. 9.) AB határozat]

A tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek kárpótlásáról szóló kormányrendelet jogosulti körének alkotmányossági vizsgálata

Az Alkotmánybíróság 2003. április 8-án – többek között a Fővárosi Munkaügyi Bíróság bíráinak indítványa alapján – határozatot fogadott el az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelettel kapcsolatban, melyben megállapította, hogy a kormányrendelet több rendelkezése is alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisítette. A megsemmisítések érintik azt a több, mint 800 folyamatban lévő ügyet, melyet a Fővárosi Munkaügyi Bíróság bírái az indítványuk benyújtásakor felfüggesztettek.

Az Alkotmánybíróság szerint a kormányrendelet alkotmányellenes, mivel diszkriminatívak azok a rendelkezései, amelyek a Szovjetunióba elhurcolt személyek két csoportjának biztosították a juttatást, míg a harmadik csoportnak nem. A rendelet alapján ugyanis csak azok részesülhettek a juttatásban, akiket politikai okból, szovjet katonai bíróság vagy egyéb hatóság döntése alapján politikai elítéltként, illetve – ilyen döntés hiányában – internált polgári személyként hurcoltak el a Szovjetunióba, és ott legalább három évet zárt táborban, fegyveres őrizet mellett, kényszermunkát végezve kellett eltölteniük. Nem illette meg azonban a juttatás azokat, akiket hadifogolyként, vagy nem internált polgári személyként hurcoltak el. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutatott arra, hogy az ex gratia juttatások esetén a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg abban a kérdésben, hogy kiknek biztosítja az ilyen juttatásokat és kiknek nem, ám a megkülönböztetés ezekben az esetekben sem lehet önkényes, annak ésszerű indokai kell, hogy legyenek. Alkotmányellenes az, hogy a rendeletben a jogosulti kört a Kormány úgy határozta meg, hogy nem kizárólag az elszenvedett sérelemre volt tekintettel, hanem más, ettől független szempontokat is figyelembe vett. [11/2003. (IV. 9.) AB határozat]

A közterület–felügyelők intézkedésük során a személyes szabadságot nem korlátozhatják indokolatlanul

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és ezért megsemmisítette a közterület–felügyeletről szóló törvény azon rendelkezését, amely lehetővé tette, hogy a felügyelők a feladatuk ellátásához szükséges felvilágosítás kérésének időtartamára feltartóztassák az állampolgárokat. A testület szerint a közterület–felügyelő számára biztosított intézkedési jogosultság – a feltartóztatási jog – ugyanis a válaszadás idejéig lehetővé tette az intézkedéssel érintett, ügyfélnek vagy szabálysértés elkövetőjének nem minősülő személy szabadságának korlátozását. Ebből következően, ha a válaszadásra felszólított személy nem tudott vagy nem akart információt adni – akár a válasz elnyerése, a tájékoztatásra való rászorítás érdekében – időkorlátozás nélkül feltartóztatható volt. A szabályozás tehát visszaélésre adott alkalmat, amely már önmagában a személyi (mozgás) szabadság fokozott korlátozását eredményezte. Ezen túlmenően figyelembe vette az Alkotmánybíróság azt is, hogy a törvény szerint a közterület-felügyelő ilyen esetben is jogosult volt intézkedésének testi erővel, illetőleg könnygázszóró palack vagy szolgálati kutya alkalmazásával történő kikényszerítésére.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság elutasította az indítvány azon részét, melyben a törvény lehetőséged ad arra, hogy a közterület–felügyelő – igazoltatás estén – a személyazonosság megállapításához szükséges ideig feltartóztathassa az érintett személyt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az igazoltatás alá vont személyek – a közterület–felügyelet feladatköréhez tartozó – jogsértő magatartást tanúsítottak (szabálysértést követtek el, hatósági határozatban foglalt kötelezettséget megszegtek) vagy ilyen tevékenységgel összefüggésbe hozhatók (tanú). Vagyis: a személyi kör jogilag behatárolható, valamilyen jogi eljáráshoz kapcsolható. A jogilag szabályozott egyedi eljárások lefolytatásához közérdek fűződik. A személyi szabadság korlátozásának időtartama pedig meghatározott: a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Amennyiben az érintett személyazonosságát nem igazolja, a közterület–felügyelő a legközelebbi rendőri szervhez előállíthatja. [13/2003. (IV. 9.) AB határozat]

Az eutanázia hazai szabályozásának alkotmányossági vizsgálata

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem alkotmányellenes a gyógyíthatatlan betegek tekintetében az orvosi ellátás visszautasításának hatályos jogi szabályozása, az Országgyűlést pedig nem terheli mulasztásos alkotmánysértés, azaz nincs törvényalkotási kötelezettsége az ügyben. Az Alkotmánybíróság 2003. április 28-án kihirdetett határozatában elutasította azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről szóló törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését.

Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény már évek óta biztosítja a jogot, hogy a gyógyíthatatlan betegek bizonyos feltételekkel visszautasíthassák az életük fenntartásához szükséges orvosi beavatkozást. A törvény érintetlenül hagyja a belenyugvás szabadságának teljességét azok számára, akik nem kívánják haláluk bekövetkeztét befolyásolni. Lehetővé teszi ugyanakkor a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek, hogy életük befejezésének méltóságukkal összeegyeztethető módját válasszák, vagyis nem tiltja a köztudatban elterjedt kifejezés szerinti, ún. önrendelkezéses passzív eutanáziát.

A beteg halálba segítése azonban a gyógyíthatatlan beteg óhajának hiányában éppen a beteg önrendelkezési jogának sérelmét eredményezné. Ez esetben ugyanis helyette az orvos döntené el, hogy a beteg emberi méltósághoz való jogával az élet folytatása, vagy befejezése van-e összhangban. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította: ez a lehetőség, melyet sokan nem önrendelkezéses aktív eutanáziaként jelölnek, nem vezethető le a beteg emberi méltóságának részét képező önrendelkezési jogból.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogának az indítványokban sérelmezett korlátozása egy másik alapvető jog, az élethez való jog védelme érdekében szükséges. A minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le az ilyen beteg azon joga, hogy halálát kívánságára, aktív orvosi tevékenység segítse elő. A gyógyíthatatlan beteg életének fenntartásához szükséges beavatkozás mellőzése és aktív orvosi segítséggel előidézett halála között lényeges különbségek vannak. Ezekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az előbbi lehetővé tételéből nem hárul a törvényhozóra nézve olyan alkotmányos kötelezettség, hogy az utóbbit is engedélyezze.

A határozat kiemelte: a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési jogának gyakorlásával összefüggésben az állam kötelezettsége annak biztosítása, hogy a betegnek élete végigélésével vagy befejezésével kapcsolatos döntését ne zavarhassák meg idegen hatások. Az állam e kötelezettségének mindenki élete védelmében érvényesülnie kell, aki hasonló helyzetbe kerül. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán rámutatott az egészségügyi szolgáltatások és az egészségügyi intézmények iránti közbizalom fontosságára. Ennek biztosítéka, hogy a betegnek az élete és méltósága kérdésében hozott döntését a törvény megfelelő garanciákkal vegye körül.

Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott: az a tény, hogy a törvényalkotó részben korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, az élethez való jog védelme érdekében szükséges, és ez a korlátozás arányosnak minősül a cél elérése érdekében. [22/2003. (IV. 28.) AB határozat]

Az ún. átvilágítási törvény hatálya alá tarozók személyi körének kibővítése nem alkotmánysértő

Az Alkotmánybíróság döntése szerint – összhangban e témában hozott korábbi határozataival – nem alkotmányellenes az, hogy az ún. átvilágítási törvényt az Országgyűlés kiterjesztette egyes közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére is.

Az Alkotmánybíróság megerősítette: az Alkotmánnyal összhangban áll a politikai közvéleményt feladatszerűen alakító újságírók és pártvezetők átvilágítása abból a szempontból, hogy korábban folytattak-e a jogállamisággal ellentétes tevékenységet, illetve tagjai voltak-e olyan szervnek, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megsemmisítette a törvénynek azt a rendelkezését, amely a politikai közvélemény alakítására nemcsak a közvetlen, hanem csupán közvetett befolyást gyakorló személyek ellenőrzését is előírta.

Az Alkotmánybíróság nem állapított meg alkotmányellenes mulasztást az átvilágítás mélységét meghatározó, vizsgálat alá eső körülmények felsorolásával kapcsolatban.

Az Alkotmánybíróság döntött arról is, hogy változatlanul csak az ügyvédek, közjegyzők, egyházi személyek kérhetik önként átvilágításukat. [31/2003. (VI. 4.) AB határozat]

Nincs számlaadási kötelezettség az ötvenezer forintot meghaladó kereskedelmi értékesítés esetén

Az adatvédelmi biztos indítványa alapján az Alkotmánybíróság megsemmisítette a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról szóló pénzügyminiszteri rendelet azon rendelkezését, amely kis– és nagykereskedelmi értékesítés során meghatározott mennyiség vagy érték (50. 000 forint) esetén az eladót számla kiállítására kötelezte. Az adatvédelmi biztos szerint a köznyelvben csak áfás számlaként emlegetett okmányon ugyanis személyes adatok kerülnek feltüntetésre, így szerinte a vevő kérése nélkül kiállított számla kiállításával a kerekedő személyes adatai kiadására kényszeríttette a vevőt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pénzügyminiszteri rendelet az Áfa–törvényben adott jogalkotói felhatalmazáson túlterjeszkedett, megsértette a jogforrási hierarchiát, így alkotmánysértő, ezért megsemmisítette azt. [38/2003. (VI. 26.) AB határozat]

A külföldiek termőföldszerzésének kérdésében való népszavazásról

Az Alkotmánybíróság 2002-ben az Országos Választási Bizottságnak (a továbbiakban: OVB) – mind a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP), mind a Hajrá Magyarország! Mozgalom által a termőföld tulajdonjogával kapcsolatban előterjesztett – népszavazási kezdeményezést elutasító, illetve helybenhagyó határozatát megsemmisítette, és új eljárásra kötelezte az OVB–t. Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban kifejtette, hogy az aláírásgyűjtő íveken feltett kérdések egyrészt nem ütköznek az Európai Megállapodásról szóló törvényben foglalt nemzetközi kötelezettségvállalásba, másrészt azonban érinthetnek más nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségeket. Az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló szerződés gyökeresen változtathat a helyzeten.

A megismételt eljárásban született OVB határozatok ellen –, melyekben a népszavazási kezdeményezéseket az OVB elutasította – mind a MIÉP, mind a Hajrá Magyarország! Mozgalom kifogást terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz.

A Hajrá Magyarországért! Mozgalom az alábbi kérdést kívánta ügydöntő országos népszavazásra bocsátani: „Egyetért-e azzal, hogy külföldi magánszemély termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát az Európai Unióval kötendő csatlakozási szerződésben megállapított átmeneti mentesség lejártáig ne szerezhesse meg?”

A MIÉP a következő kérdésben kívánt ügydöntő országos népszavazást kezdeményezni: „Egyetért-e azzal, hogy jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet – a Magyar Állam, a helyi önkormányzatok, a közalapítványok, az egyházi jogi személyek és a Földhitel- és Jelzálogbank kivételével –, valamint nem magyar állampolgárságú természetes személy termőföld tulajdonjogát sem Magyarország uniós csatlakozásáig, sem azt követően ne szerezhesse meg?”

Az Alkotmánybíróság két, 2003. szeptember 22-én elfogadott határozata értelmében nem lehet népszavazást tartani a termőfölddel kapcsolatban a Hajrá Magyarországért! Mozgalom és a Magyar Igazság és Élet Pártja által ügydöntő országos népszavazásra bocsátani kívánt kérdések ügyében.

A Magyarország által időközben aláírt csatlakozási szerződés alapján a csatlakozást követő hét évig Magyarország fenntarthatja a külföldi állampolgárok, valamint a belföldi és külföldi személyek mezőgazdasági termőföldtulajdon–szerzésre vonatkozó törvényi tilalmakat. A csatlakozási szerződés – mint nemzetközi szerződés – aláírása kötelezettséget ró Magyarországra.

Mindkét határozat indokolása szerint „mivel a hitelesítésre benyújtott kérdés alapján tartott népszavazás meghiúsítaná a nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1969-es bécsi egyezményben foglalt nemzetközi kötelezettséget, a vizsgált kérdésben az Alkotmány alapján kizárt a népszavazás”. Az Alkotmány értelmében ugyanis nem lehet országos népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról.

Az Alkotmánybíróság e döntéseivel helybenhagyta az Országos Választási Bizottság vonatkozó határozatait, amelyekkel az OVB megtagadta az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését. [43/2003. (IX. 26.) és 44/2003. (IX. 26) AB határozatok]

Mulasztás megállapítása az ún. Csehszlovák – Magyar lakosságcsere egyezmény kártalanítási rendelkezéseivel kapcsolatban

Alkotmányellenes helyzetet idézett elő az 1946-ban aláírt lakosságcsere egyezmény alapján Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyeknek az 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanokon fennálló tulajdonjoga elvesztéséért nyújtandó kárpótlás rendezésének elmulasztása.

Az Alkotmánybíróság 2003. szeptember 23-án hozott határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy e kárpótlásra vonatkozó jogalkotó feladatát 2004. június 30-ig teljesítse.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a Csehszlovákia és Magyarország között 1946-ban aláírt lakosságcsere egyezmény alapján Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek kárpótlása tárgyában. Az indítványozók azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a vonatkozó kárpótlási törvények alkotmányellenességét, ugyanis e jogszabályok alapján az említett személyek nem kaptak kárpótlást.

Az Alkotmánybíróság a vonatkozó, 1991. és 1992. évi kárpótlási törvények alkotmányellenességét nem állapította meg, a törvényhozói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést viszont igen.

A határozat szerint a Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek Csehszlovákiában levő, 50 hektárt meg nem haladó nagyságú ingatlanain fennálló tulajdonjogának elvesztéséért a csehszlovák állam 1946-ban a magyar állammal szemben kártalanítási kötelezettséget vállalt. A magyar állam azonban az ingatlantulajdoni kérdések rendezéséről 1964-ben kötött megállapodásban a mezőgazdasági rendeltetésű földekért nem érvényesített követelést. Ezt követően az 1964-ben meghozott magyar jogszabályok alapján az áttelepítettek kaptak valamilyen kárpótlást, ez azonban nem terjedt ki a mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanok tulajdonjogának elvesztése miatt elszenvedett kárra. Az áttelepítettek az 1991. és 1992. évi kárpótlási törvények alapján sem kaptak kárpótlást. [45/2003. (IX. 26.) AB határozat]

Mulasztás megállapítása a hivatalos iratok kézbesítéséhez fűződő joghatásokkal kapcsolatban

Alkotmányellenes helyzetet idézett elő az, hogy a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő vélelem megdöntését rendező szabályozást a jogalkotó elmulasztotta.

Az Alkotmánybíróság számos indítvány alapján vizsgálta azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek az alkotmányellenességét, amelyek szerint a hivatalos iratok postai kézbesítettségét kell vélelmezni a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át.

Az Alkotmánybíróság a kézbesítési jogszabályok alkotmányellenességét nem állapította meg, viszont a törvényhozói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést igen. A 2003. október 13-án hozott határozatával felhívta a jogalkotót, hogy a kézbesítési vélelem megdöntésére vonatkozó jogalkotói feladatát 2004. június 30-ig teljesítse.

Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában megállapította, hogy egyes konkrét esetekben – a jelenlegi szabályozás mellett – a postai kézbesítéshez fűződő vélelem megdöntésére, a hátrányos jogkövetkezmények elhárítására hiányoznak a megfelelő szabályok. Így a címzett önhibáján kívüli mulasztása egyes konkrét esetekben nem orvosolható. [46/2003. (X. 16.) AB határozat]

Nem alkotmányellenesek a felszámolók díjazására vonatkozó törvényi rendelkezések

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2003. október 20-ai ülésén nem találta megalapozottnak a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek a felszámolók díjazásával kapcsolatos rendelkezéseit támadó indítványokat.

Az Alkotmánybíróság az indítványozók álláspontjával ellentétben nem tartja alkotmányellenesnek a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény azon rendelkezését, amely nem teszi lehetővé a felszámolói kijelölés visszautasítását akkor, ha az adós vagyonából a felszámoló költségei és díja nem teljesíthetők. A testület úgy ítélte meg: ezzel a szabályozással nem sérül a piacgazdaság részét képező szerződési szabadság, hiszen a felszámolói tevékenységet választó gazdasági társaságok szabadon dönthetnek abban a kérdésben, hogy a felszámolói pályázat benyújtásával – a jogi, gazdasági és egyéb feltételrendszer ismeretében – vállalják-e a felszámolási eljárásban érvényesülő sajátos (esetenként korlátozást jelentő) előírások teljesítését. A határozat szerint ez a rendelkezés önmagában nem lehetetleníti el a felszámolói tevékenység végzését, így nem sérti a vállalkozás jogát sem. Mivel a rendelkezés hatálya alá tartozik kivétel nélkül minden felszámoló, ezért az Alkotmánybíróság az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot deklaráló alkotmányos elv sérelmét sem állapította meg.

Az indítványok benyújtását követően a jogalkotó jelentősen módosította a felszámolói díjak forrásának szabályozását. Az Alkotmánybíróság szerint a hatályos rendelkezések a felszámolói díjak fedezetét biztosítják, ezért az ezzel kapcsolatos mulasztás megállapítására irányuló indítványokat is elutasította. [831/B/1997. AB határozat]

A bűnmegelőzési ellenőrzés intézményének alkotmányellenességéről és megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság 2003. október 21-én kihirdetett határozata szerint alkotmányellenesek a rendőrségi törvénynek (Rtv.) a bűnmegelőzési ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései. Ugyancsak alkotmányellenes az Rtv. ezen szabályaihoz kapcsolódó belügyminiszteri rendelet, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvénynek (Bv.tvr.) a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésére vonatkozó szabálya is.

Az Rtv.-nek az 1999. évi LXXV. törvénnyel történő módosítása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a bíróság egyes esetekben – a rendőrség kezdeményezésére – a három évi szabadságvesztésből szabadult elítélteket egy évre bűnmegelőzési ellenőrzés alá helyezze.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a bűnmegelőzési ellenőrzésre vonatkozó szabályok nagymértékben kidolgozatlanok, ami a jogintézmény működését kiszámíthatatlanná és ellenőrizhetetlenné teszi. Az alkalmazással összefüggő egyes részletszabályok hiányoznak, a meglévő rendelkezések pedig a szubjektív, vagy akár az önkényes jogértelmezésnek teret adó, bizonytalan fogalmakat tartalmaznak. Hiányoznak továbbá az eljárási garanciák, s nem megfelelő a jogorvoslat szabályozása sem. A jogintézményre vonatkozó normák gyakorta összeütközésbe kerülnek a büntető anyagi – és eljárás jogi valamint a büntetés-végrehajtási jogi szabályokkal is.

A határozat megállapította, hogy mind az Rtv., mind a kapcsolódó jogszabályok rendelkezései sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét és alapvető jogok alkotmányosan meg nem engedhető mértékű korlátozásához vezetnek. A szabályozás módja pedig sérti a bíróság és az ügyészség alkotmányos helyzetével és feladataival összefüggő alkotmányi elveket, a bírói függetlenségére vonatkozó alkotmányi követelményeket, s a személyes adatok védelmére vonatkozó jogelvet.

Mindezekre tekintettel a támadott rendelkezéseket az Alkotmánybíróság – a határozat kihirdetésének napjával – megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutatott azonban arra is, hogy a közrend és közbiztonság védelme olyan alkotmányosan elismert államcélok, amelyek indokolttá tehetik rendészeti eszközök és eljárások alkalmazását. Ezek szükségességéről a jogalkotónak kell döntenie. [47/2003. (X. 27.) AB határozat]

Mulasztás megállapítása az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységével összefüggésben

1. Az Alkotmánybíróság 2003. november 3-án elfogadott határozata szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta törvényben az Országgyűlés állandó és ideiglenes bizottságai vizsgálati tevékenységének rendjét, és nem teremtette meg a bizottsági vizsgálatok hatékonyságának törvényi feltételeit.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn továbbá azért is, mert az Országgyűlés nem biztosította törvényben, hogy az országgyűlési bizottsági vizsgálatok során az Alkotmánynak megfelelően érvényesüljön a közügyek megvitatásának szabadsága; védelemben részesüljenek a személyiséget és a magánszférát védelmező jogok; valamint az Alkotmánnyal összhangban lévő jogorvoslati lehetőség álljon rendelkezésre a vizsgálati tevékenységet folytató országgyűlési bizottságok által hozott, személyek jogát vagy jogos érdekét sértő jogalkalmazói döntésekkel szemben.
Az Alkotmánybíróság határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget.

2. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a rendszerváltás utáni első, szabadon választott magyar országgyűlés megalakulását követően kormányzati politikai szerepet betöltő személyeknek az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozat alkotmányellenes, ezért azt elfogadásának napjára, 2002. július 9-re visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a vizsgált országgyűlési határozat az Országgyűlés szervezetén és irányítási jogkörén kívülálló személyekre tartalmaz kötelező magatartási szabályokat, és bizonyos alanyi körben kibővíti az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvénnyel intézményesített vizsgálatot. Ezen túl az országgyűlési határozat a vizsgálati eljárás szabályainak és az eljárás során igénybe vehető eszközöknek a meghatározását a vizsgálóbizottság jogkörébe utalta, anélkül, hogy meglennének az állampolgárok alapvető jogait érintő eljárás olyan törvényi garanciái, amelyek keretek közé szorítanák az eljáró bizottság tevékenységét.

3. Az Alkotmánybíróság az országgyűlési határozattal összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszt is elbírált, amelynek előterjesztője 1990-1994 között különböző tisztségekben kormányzati szerepet töltött be. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az országgyűlési határozat alapján felállított vizsgálóbizottság vele kapcsolatban is folytatott vizsgálatokat, s ezáltal megsértette az Alkotmányban biztosított jogait. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy jogsérelme orvoslása érdekében nem fordulhatott bírósághoz, és nem volt lehetősége arra sem, hogy más jogorvoslati eszközt vegyen igénybe.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az országgyűlési határozattal létrehozott bizottság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el. A konkrét ügyben a jogorvoslat igénybevételének határideje a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megszüntető törvényi rendelkezés hatálybalépésével kezdődik. [679/B/2002. AB határozat]

A Munkáspárt megkezdheti a Kórháztörvény megsemmisítésére irányuló népszavazási kedvezménynek

Az Alkotmánybíróság határozata értelmében megkezdheti az aláírásgyűjtést a Kórháztörvény megsemmisítésére irányuló népszavazás kitűzése érdekében a Munkáspárt, a Baloldali Front – Munkásifjúsági Szövetség és a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom.

A többségi határozat szerint egyértelmű és világos, kétséget kizáróan megválaszolható és kizárólag egyféleképpen értelmezhető a kezdeményezőknek az a kérdése, miszerint: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?”. Ezért az Alkotmánybíróság helyben hagyta az Országos Választási Bizottságnak azt a határozatát, amellyel hitelesítette az érintett szervezetek országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezése aláírásgyűjtő ívét. [52/2003. (XI. 11.) AB határozat]

Mulasztás megállapítása a választási eljárásról szóló törvény jogorvoslati határidejével kapcsolatban

Az Alkotmánybíróság 2003. november 24-én aláírt határozata szerint nem alkotmányellenes a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 78. § (1) bekezdésének „illetőleg döntés meghozatalától számított” szövegrésze. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő indítványozó azt kifogásolta, hogy a hatályos választási eljárási szabályok értelmében a választási szerv döntése ellen úgy lehet kifogást emelni, hogy a jogorvoslati kérelemnek a döntés meghozatalától számított három napon belül meg kell érkeznie.

Az Alkotmánybíróság elutasító döntését arra alapította, hogy a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója, valamint az eljárási rend sajátosságai, ezen belül is különösen a jogalanyok helyzete indokolttá teszi a rövid jogorvoslati határidők és az ehhez kapcsolódó szigorúbb feltételek meghatározását.

Az elutasító döntés mellett az Alkotmánybíróság alkotmányellenes jogalkotói mulasztást állapított meg. Abból indult ki, hogy a jogorvoslati jognak a választási eljárásban is maradéktalanul érvényesülnie kell. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 2004. február 15. napjáig a választási eljárási törvénybe iktasson olyan garanciális szabályokat, amelyek – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati jog érvényesülése érdekében – biztosítják az azonnali tudomásszerzést a választási szervek és bíróságok döntéseiről. [59/2003. (XI. 26.) AB Határozat]

Mulasztás megállapítása a választási eljárási törvénynek a politikai hirdetéseknek a műsorszolgáltatók által a választási kampány időtartama alatt történő közlésével kapcsolatban, a hatékony jogorvoslati eljárás lefolytatásának határidejére vonatkozásában

Az Alkotmánybíróság 2003. november 25-én hozott határozatában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénnyel, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénnyel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 2004. március 1-jéig szüntesse meg az alkotmányellenes helyzetet olyan törvény megalkotásával, amely a hatékony jogorvoslati határidők szabályozásával biztosítja az esélyegyenlőséget a választási kampány időszakában a politikai hirdetéseknek a műsorszolgáltatók által történő közlése tekintetében. Elutasította az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 44. §-a (2) bekezdésének megsemmisítésére irányult. [60/2003. (XI. 26.) AB határozat]

A magánnyugdíjpénztári rendszer alkotmányossági vizsgálatáról

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerre való átállás, azaz a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetése nem sérti az alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz való jogot, illetve a jogbiztonság követelményét.

Az Alkotmánybíróság elutasította az egyes társadalombiztosítási, valamint szociális tárgyú törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat, mivel nem állapítható meg a társadalombiztosítási nyugdíjban részesülők szociális biztonságának veszélyeztetettsége. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a veszélyeztetettség akkor áll fenn, ha az állam a nyugdíjak értékállandóságát a gazdaság teljesítőképességéhez mérten szükségtelenül és aránytalanul csökkenti, vagy közérdekből ugyan, de olyan szolgáltatáscsökkentéseket vezet be, amelyek a társadalombiztosítási rendszer működőképességét veszélyeztetik, illetve a biztosítottak ellátását a minimálisan elfogadható szint alá csökkentik.

A határozat szerint az Alkotmányból nem vezethető le, hogy 42. éven aluli pályakezdő biztosítottaknak „szerzett” szociális alapjoga lett volna a társadalombiztosítási nyugdíjra, mint kizárólagos ellátási formára. A jogosultak az új rendszerben nem válnak ellátás nélkülivé, az állam az ellátási kötelezettségének egy megváltozott intézményrendszer keretei között tesz eleget. Az sem volt megállapítható, hogy a jogalkotó nem biztosított kellő időt az új rendszerre való átállásra.

Nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó – gazdaságpolitikai megfontolásokból – három gyermekig teszi lehetővé a járulékfizetés nélküli évek szolgálati időbe való beszámítását.

A határozat szerint nem ütközik az alkotmányba az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának időtartamára vonatkozó szabályozás sem.

Az Alkotmánybíróság szerint az árvaellátásra jogosító életkornak 25. életévben való maximalizálása miatt nem állapítható meg az Alkotmány ifjúság érdekeinek védelmére vonatkozó rendelkezésének sérelme.

A terhességi-gyermekágyi segély a szülő nő élettani állapotára tekintettel folyósított szolgáltatás, amely – a szülés természeténél fogva – a gyermek apjához, egyéb családtagjaihoz és a gyermeket gondozó más személyekhez nem kötődhet.

A határozat szerint nem tartalmaz a házasságban élőkkel szembeni diszkriminációt az időskorúak járadéka folyósítási feltételeinek eltérő szabályozása attól függően, hogy az időskorú személy egyedülálló, vagy házasságban, élettársi kapcsolatban él. Az indokolás szerint a jogalkotó célja az egyedül élő idősek nehezebb megélhetésére figyelemmel a két csoport életfeltételei között meglévő különbségek kiegyenlítésére törekvés.

Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint nem tekinthető alkotmányellenes mulasztásnak, hogy a jogalkotó nem fogadott el olyan rendelkezést, amely szerint a sorkatonai, vagy polgári szolgálat időtartamát járulékfizetés nélkül is magánnyugdíj szerző időnek kell elismerni. [867/B/1997. AB határozat]

Alkotmányértelmezés a köztársasági elnök jogköréről a már elfogadott, de ki nem hirdetett törvény újratárgyalásával kapcsolatban

A köztársasági elnök alkotmányértelmezési kérdéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben annak megállapítását kérte, milyen módon tehet eleget az Alkotmány azon előírásának [Alkotmány 26. § (3) bekezdés], mely szerint az általa az Országgyűlésnek visszaküldött törvényt az Országgyűlés ismételten megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Alkotmány szerint az így elfogadott törvényt a köztársasági elnök köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni. A köztársasági elnök szerint a pusztán formális újratárgyalás az alkotmányos intézmény tartalmától való megfosztását, kiüresítését jelenti. Ezért annak értelmezés útján történő megállapítását kérte, hogy szükségesek–e olyan eljárási garanciák, melyek az újratárgyalás alapvető funkcióját jelentő megfontolást biztosítják, vagy az Országgyűlés szabadon dönthet arról, hogy milyen mértékben kívánja az elnöki észrevételeket megfontolni.

Az Alkotmánybíróság – az Alkotmányt értelmező – határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 26. § –ában meghatározott államfői jogkörök az Országgyűlés törvényhozási tevékenységének ellensúlyát képezik a hatalommegosztásnak az Alkotmány által szabályozott rendszerében. Az újratárgyalás intézménye a hatalommegosztás elvét konkretizálja. Ennek tükrében az Országgyűlés akkor is köteles a visszaküldött törvény érdemi újratárgyalására, ha a köztársasági elnök észrevételei nem tartalmaznak új érveket és szempontokat. Így tehát az Alkotmány 26. § (3) bekezdésének sérelmét jelenti, ha az Országgyűlés a köztársasági elnök által visszaküldött törvény érdemi újratárgyalásának feltételeit nem biztosítja.

A vonatkozó alkotmányszakaszok együttes értelmezése alapján a köztársasági elnök az Alkotmányban meghatározott határidőn belül ugyanazon törvénnyel kapcsolatban csak egy alkalommal, egy intézkedést kezdeményezhet; a törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát vagy a törvény újratárgyalását. Fentiek értelmében az Alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a köztársasági elnök az újratárgyalt törvénnyel szemben alkotmányossági aggályai orvoslása érdekében, előzetes alkotmányossági vizsgálatot kérjen.

A határozat kitért még arra is, hogy a köztársasági elnök azon jogosítványa, mely szerint részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein [Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés e) pont], vonatkozik a törvény újratárgyalására is. Ez a jog azonban nem jelent egyben kötelezettséget is, így a köztársasági elnök távolléte nem akadálya az újratárgyalásnak. Mindazonáltal a köztársasági elnök részvételi és felszólalási jogának biztosítása az újratárgyalási eljárás során a törvény közjogi érvényességének egyik feltétele. [62/2003. (XII. 15.) AB határozat]

Az ún. kórháztörvény közjogi érvénytelenségének megállapítása

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyekben alapvetően az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvény (a továbbiakban: Kórháztörvény) egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítést kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egy eljárásban bírálta el és ennek során megállapította, hogy a Kórháztörvény közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt 2003. december 15. napjával megsemmisítette.

1. A Kórháztörvényt a köztársasági elnök 2003. június 23-án újratárgyalás végett visszaküldte az Országgyűlésnek. Az erről szóló átiratot 10 órakor kapta kézhez az Országgyűlés elnöke, aki a Kórháztörvény újratárgyalására, ugyanerre a napra 20 órai kezdettel rendkívüli ülést hívott össze. Az Alkotmánybíróság szerint a Kórháztörvény újratárgyalása kapcsán a közjogi érvénytelenség számos összetevője megállapítható: az Országgyűlés ülésének összehívásáról, a napirendről a képviselőket, a köztársasági elnököt az általános szabályok szerint 2 nappal előbb értesíteni kellett volna. Ennek elmaradása a törvényhozás kiszámíthatóságára, ésszerűségére vonatkozó alkotmányos követelménnyel, így végső soron a jogállami jogbiztonsággal ellentétes.

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy sérültek a köztársasági elnöknek az általa visszaküldött törvény újratárgyalásával kapcsolatos azon garanciális jogai, hogy részt vehessen és felszólalhasson az újratárgyalási eljárás során.

Mindezek súlyosan sértik a demokratikus hatalommegosztás alkotmányos elveit, hiszen az megköveteli, hogy a törvényhozást befolyásoló jogosítvánnyal rendelkező szervek egymás eljárási pozícióit és jogait tiszteletben tartsák. Az Alkotmánybíróság ennek fényében rámutatott arra, hogy a Kórháztörvény újratárgyalása során az érdemi tárgyalás feltételeinek biztosítását szolgáló jelentős eljárási szabályokat sértettek meg, melyek révén a hibás törvényhozási eljárás a törvény közjogi érvénytelenségét idézte elő.

2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elutasította a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozat kapcsán – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – indítványt, melyben annak megállapítását kérték, hogy az nem tartalmaz garanciális szabályokat az újratárgyalási eljárás során a köztársasági elnök részére.

3. Az Alkotmánybíróság elutasította továbbá az indítványokat, melyek mulasztás megállapítását kérték a Kórháztörvény végrehajtási rendeletei megalkotásának elmaradása miatt. Ennek oka, hogy a Kórháztörvény megsemmisítésével az abból fakadó jogalkotási kötelezettségek is elenyésztek.

4. Végül az Alkotmánybíróság visszautasította az egészségügyi pályáztatási, valamint a közreműködési szerződések szabályairól szóló végrehajtási rendeletek vizsgálatára irányuló kérelmeket (mivel határozott megsemmisítési kérelmet nem terjesztettek elő), illetve hatáskör hiányában a jogalkotásra vonatkozó indítványt. [63/2003. (XII. 15.) AB határozat]

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG