A médiatörvény tiltja a választási kampányidőszakon kívül a kormányzatot népszerűsítő kommunikációt a rádiókban és a televíziókban. A propagandaeszközök használatának jogszerűségét, a megengedhetőség határait a médiahatóság ellenőrzi, és tartatja be. A Mérték bejelentésére ugyan hatósági vizsgálat indult „A magyar reformok működnek!” spotok televíziós sugárzása miatt, de a körülmények nem egy határozott hatósági fellépésről árulkodnak.
Még az ünnepek előtt levelet kaptunk a médiahatóságtól, amiben örömmel értesítenek minket, mint bejelentőket, hogy nyár végi panaszunk meghallgatásra talált, és a hatóság eljárásokat indított az általunk kifogásolt műsorszámok miatt. A hatósághoz intézett bejelentésünkben az éppen aktuálisan zajló, “A magyar reformok működnek!” kormánypropaganda részeként futó televíziós spotok miatt kezdeményeztünk hatósági kivizsgálást, mondván: a nevezett spotok politikai reklámnak minősülnek, így sugárzásuk a médiatörvény rendelkezéseit sérti. Politikai reklámot ugyanis kizárólag kampányidőszakban vagy elrendelt népszavazással összefüggésben lehet televízióban és rádióban sugározni, tehát a kérdéses időszakban – megítélésünk szerint – e spotok leadása vastagon sértette a médiatörvényt.
Az évek óta zajló egyre nyíltabb állami pénzből finanszírozott kormánypropaganda súlyos károkat okoz a demokratikus nyilvánosság működésében. A tények tiszteletének hiánya, a párbeszéd szándéka nélküli kommunikáció alapjaiban rongálja az emberek valós részvételi lehetőségét a közügyek alakításában. A NER-ben irányított nyilvánosság működik, sokféle eszközzel, lankadatlan intenzitással bombázzák az embereket a pillanatnyi kormányzati célok érdekében. Most egy olyan elemre hívtuk fel a figyelmet, amely egyértelműen a formálisan létező szabályok megsértését jelenti. Ugyan ez a formalitás nem oldja meg a nyilvánosság működésének torzulását, mégis jelentősége van annak, hogy olyan határátlépés történt, történik, amely a fennálló – a Fidesz által – törvénybe foglalt szabályok egyértelmű figyelmen kívül hagyását jelenti.
Beadványunk részletes indokolással mutatta be, miért törvénysértő a kialakult gyakorlat, miért helytelen a televíziók által alkalmazott címkézés (kategorizálás), amikor e spotokat reklámként, esetleg közérdekű közleményként és nem politikai reklámként sugározzák, hogyan játssza ki az állami megrendelő a helytelen címkézéssel a hatályos törvényt. A törvényi definíciók értelmezésével levezettük, miért nem lehet a kifogásolt spotokat se közérdekű közleményként, se társadalmi célú reklámként, se klasszikus reklámként definiálni.
A törvény szabályai szerint ezek a közlések nem mások, mint politikai reklámok, és kampányidőszakon kívüli közreadásuk egyértelmű törvénysértés. Ezen túl a tiltó szabály demokratikus funkciójáról is írtunk, mivel elkerülhetetlennek láttuk a tágabb kontextusba helyezést is. Álljon ott feketén-fehéren: a tilalom mögött a demokratikus közvélemény megfelelő működésének védelme, a politikai, közéleti vitára épülő nyilvánosság eszméje áll. Az, hogy ne propagandaeszközök, hanem közéleti politikai vitákban megjelenő érvek-ellenérvek alapján alkothassunk véleményt az aktuális ügyekről, az állam működéséről, és persze a kormány teljesítményéről.
Azt az elsőre naivnak – szerencsésebb országokban persze evidensnek – tűnő kérést fogalmaztuk meg, hogy a hatóság vizsgálja meg a kampányban sugárzott televíziós spotokat, és a jogszerűtlen közlés kimondása mellett állítsa le a televíziókban a törvénysértő gyakorlatot. Mivel két hónap elteltével sem történt semmi, novemberben újra megkerestük a hatóságot, ismételten kérve a bemutatott törvénysértések kivizsgálását. December elején jött válasz a Médiatanácstól. A szűkszavú tájékoztatás szerint a hatóság november végén, vélelmezett trvénysértés miatt hatósági eljárást indított a közmédia csatornáival (m1, m4, Duna), illetve a TV2-vel szemben. Első reakciónk a leplezetlen öröm volt, ami a levél alaposabb elolvasásával hamar el is illant. Sajnálattal vettük ugyanis tudomásul, hogy a hatóság már megint úgy tesz, mintha csinálna valamit, miközben csak időt húz, és a háttérben asszisztál a kormányzati médiapolitika végrehajtásához. Nevezetesen félrenéz, és nem avatkozik be a jogszerűség védelme érdekében akkor és ott, amikor pedig hatalma és lehetősége is lenne.
Sajnos ezen a ponton nem hagyható el néhány médiatörvénybeli szabály felidézése. A médiahatóság döntésével ugyanis az a baj, hogy nem a megfelelő rendelkezés miatt indított eljárást. Azaz, nem a politikai reklám kampányidőszakon kívüli közlése tilalmának megsértéséről szól az eljárás, hanem csupán a spotok nem megfelelő címkézését és a szerkesztőségi tartalmaktól való határozott megkülönböztetését előíró szabály vélelmezett megsértéséről. Első ránézésre mindez nem tűnik olyan óriási problémának, hiszen gondolhatnánk, hogy ha a hatóság megállapítja a rossz címkézést, abból evidensen következik a tilalom megsértése is.
A médiahatóság eljárási gyakorlata azonban ennél sokkal formálisabb megközelítést tükröz. A most megindított eljárásokban csak az várható, hogy a rossz címkézés miatt marasztalja el a hatóság szolgáltatókat. Míg ha a politikai reklám közzétételét tiltó szabály megsértése miatt indította volna el a hatóság az eljárást, úgy egy kategorikus véleményt kellene formálnia a televíziós kampány törvénysértő mivoltáról.
Két eset lehetséges. Kezdjük a jóhiszemű megközelítéssel: a médiahatóság ebben a kényes kérdésben nagyon óvatos, először a címkézés jogszerűségét vizsgálja meg, és ha úgy ítéli meg, hogy a kifogásolt közlések valóban politikai hirdetésnek minősülnek, úgy ezt követően majd egy új eljárást indít a tilalom szabály megsértése miatt. Ez a lehetőség azonban nem túl életszerű, mert maga a Médiatanácstól kapott tájékoztató levél is utal arra, hogy a bejelentés „alapján valamennyi, az Mttv. hatálya alá tartozó médiaszolgáltatás tekintetében lefolytatott ellenőrzés eredményei alapján” hozta meg a hatóság az eljárások megindításáról szóló döntéseit. Az ellenőrzés elvileg az összes lehetséges törvénysértés előzetes szűréséről szól, ráadásul a Mérték bejelentése is a tilalom megsértését kifogásolta, így nehezen képzelhető el, hogy mindez elkerülte az apparátus figyelmét az ellenőrzés során.
A másik lehetőség, hogy a Médiatanács a „hozott is, meg nem is” megoldást választva, indít ugyan eljárást a bejelentés alapján, de határozott, a kormány népszerűsítését célzó spotok televíziós sugárzását leállító döntést nem kíván hozni. Csupán formális eszközökkel él, hosszasan vizsgálódik, de a propagandával szembeni érdemi beavatkozásra mégse számíthatunk. Sajnos a kormányzati kommunikációs stratégia tágabb kontextusa is ez utóbbi olvasatot erősíti. Az időközben felhúzott, új propagandaminisztérium árnyékában még nehezebben képzelhető el, hogy a médiahatóság határozottan nemet mond a propaganda eszközök elektronikus médiumokban való használatára.
Meglátjuk. Kíváncsian várjuk a hatóság döntését, és ez esetben is örülnénk, ha kétségeinket a médiatanácsi határozat megcáfolná, és végül kiderülne, hogy aggodalmunk nem volt megalapozott.
