Polyák Gábor: Talán illuminátus

A TV2 tegnap esti hírműsora nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Angela Merkel és Theresa May az illuminátus rend tagjai. Csak bolondok a műsorkészítők, vagy volt valami céljuk is ezzel a képtelenséggel? Polyák Gábor összeesküvés-elmélete.

Az orosz kormánypropaganda lényege, hogy teleszórják a nyilvánosságot, mindenekelőtt az internetet zavaros összeesküvés-elméletekkel, féligazságokkal és akár egymást is cáfoló hazugságokkal. Ebben a szándékosan teremtett információs káoszban a valóság nem több, mint egy történet egyik verziója. Bármelyik verzió lehet igaz és lehet hamis, ha kell, bármelyik bizonyítható és bármelyik cáfolható. A verziók között valahol ott van az igazság is, csak éppen feloldódik a zűrzavarban. Így lehet, hogy a közönség végül nem hiszi el a kormány minden hazugságát, de erős kétségei lesznek az igazsággal kapcsolatban is.

Így nézve a TV2 újabb mélyrepülése már nem is annyira vicces. Súlyos tévedés lenne abból kiindulni, hogy a mi értelmezésünkben az illuminátus-sztori nyilvánvaló ostobaság, és pusztán az általános bulvárosodás egyik tünete. A Tények közönsége ugyanis a Tényeket – túl néhány kijózanító csalódáson is – hiteles hírforrásnak tekinti, ami nem beszél ok nélkül össze-vissza. Ha egy az egyben nem is azonosul a TV2 valóságértelmezésével, valami mégiscsak motoszkálni kezd a bűnügyi beszámolókhoz és lejárató riportokhoz szokott fejében. Lehet, hogy nem illuminátus – máskor talán érdemes egyszerűbb kulcsszót választani –, de valami nagy svindliben biztos benne van. Jó ideje egyébként is csak rosszat lehet hallani erről a Merkelről, valaminek kell ott lennie.

Ez ugye az a közönség, sőt annak is a keménymagja – ki néz Tényeket? –, akit legalább egy éve nagy hatékonysággal uszít a kormány a menekültek ellen, és aki egyébként is igen nyitott az összeesküvés-elméletekre. A menekült is valami olyan, mint az illuminátus, rosszul cseng a neve, bár látni még nem láttuk. Ez az a közönség, akivel el kell hitetni, hogy minden menekült terrorista, erőszaktevő, ingyenélő, aki nem tiszteli a kultúránkat, de elveszi a munkahelyeinket. Velem van a baj, a végtelenségig naiv vagyok, de én nem hittem volna, hogy az emberek meglehetősen nagy hányada ennyire nyitott a lehető legegyszerűbb világmagyarázatokra, és ekkora igénye van rá, hogy gyűlölhessen valakit. De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A „Ha Magyarországra jössz…” plakátkampány óta a magyar közönség folyamatos, egyre nyíltabban uszító üzenet-dömpingnek van kitéve. Ez a gonosz és manipulatív kommunikáció széles tömegek számára kínálta fel a kritikátlan befogadás lehetőségét, a gondolkodás terhétől való megkönnyebbülést. Nem csak a menekültekről és az egyébként is zavaros szíriai helyzetről nem kell gondolkodni, hanem arról sem, hogy miért tartunk ott, ahol. Mindenre megkaptuk a választ, végre nem magunkban kell keresni a hibát.

Innen nézve az illuminátus-sztori nem más, mint a már jól megdolgozott közönség tűréshatárának, a még befogadható képtelenségek körének tágítása. Egy újabb valóságértelmezés, ami lehet, hogy nem igaz, de lehetne akár igaz is. És ha ez lehet igaz, akkor mi nem? Felkészítés ez a még nagyobb hazugságokra, a még komplexebb manipulációra, egy alternatív valóság megszilárdítására. Az végül persze a mi döntésünk, hogy akarunk-e ebben az alternatívban valóságban élni.