Polyák Gábor: Titkok és hazugságok – Az országos médiaszolgáltatók szerződései

Hiába van három médiatörvényünk, összesen négyszáz körüli paragrafus-számmal, médiaszabályozás számos lényeges kérdése jelenleg megismerhetetlen. A Médiatanács és a médiaszolgáltatási pályázatokon nyertes médiaszolgáltatók olyan hatósági szerződést kötnek egymással, amelyek jelentős mértékben alakítják a szolgáltatók működési feltételeit. E szerződésekből derül ki, mennyit fizetnek a szolgáltatók a hatóság részére, részletezik a műsorszerkezeti és műsortartalmi vállalásokat, a jogkövetkezményeket, adott esetben a digitális átállással kapcsolatos kötelezettségeket. Ezek, a médiarendszert érintő alapvető információk jelenleg nem nyilvánosak. Polyák Gábor írása.

Ahogy már írtunk róla, a Médiatanács az országos kereskedelmi televíziók korábbi szerződéseit az új törvény szerint átalakította. Ugyanez történt az országos kereskedelmi rádiók szerződéseivel is. Erős – de egyelőre semmilyen módon nem igazolt – a gyanúnk, hogy ez az átalakítás nem pusztán formális lépés volt, hanem a szerződések lényeges tartalmi kérdéseit is érintette. Leginkább a médiaszolgáltatási díjak mértékét.

Az RTL Klub és a TV2 szerződési feltételei feltehetően annak a médiapolitikai kihívásnak vannak alárendelve, hogy sikerül-e júliusban magyar joghatóság alatt tartani e szolgáltatókat. Akkor jár le ugyanis a két kereskedelmi televízió 1997-ben kötött és – meglehetősen vitatható körülmények között már 2005-ben – 5 évvel meghosszabbított médiaszolgáltatási szerződése. Ekkor előttük is megnyílik az a lehetőség, hogy tevékenységüket az Európai Unió más tagállamából folytassák, úgy, hogy ebből a néző gyakorlatilag semmit nem vesz észre, és úgy, ahogy ezt teszi a magyar nyelvű csatornák kb. 80%-a. Ez a hazai médiapolitika és médiaszabályozás végét is jelenti, mert gyakorlatilag nem marad olyan szereplő a hazai piacon, akivel szemben a hazai szabályozás érvényesíthető. Már az új médiatörvény is számos, alapvetően helyeselhető gesztust tett e két csatornának, a reklámkorlátok enyhítésétől a közszolgálati kötelezettségek nagy részének megszűntetésén át a korábbi ésszerűtlen médiakoncentrációs szabályok teljes újragondolásáig. Mindez nem lenne kifogásolható, ha világossá tett, nyilvánosan átbeszélt médiapolitikai szándékként fogalmazódott volna meg. Nem így történt.

Ugyanez a probléma a szerződések módosításával. Amikor 2009-ben a kereskedelmi televíziók azzal a képtelen ötlettel álltak elő, hogy az ORTT felezze meg az akkori műsorszolgáltatási díjukat, ezzel évente kb. 1 milliárd forintot vonva ki az újraosztható médiakasszából – mindezt úgy, hogy mindketten ugyanazt a másfél oldalas szakértői véleményt csatolták, amely azt ismételgette, hogy válság van –, Majtényi László ORTT-elnök határozott nyilvános fellépésével, illetve az SZDSZ által jelölt ORTT-tag elbizonytalanodásával még sikerült megakadályozni, hogy az MSZP és az SZDSZ utolsó kétségbeesett kísérletként ilyen módon kampányfelületet vegyen magának. Volt tehát nyilvános vita, és volt ereje a nyilvánosságnak. Ezzel szemben a Médiatanács teljes titokban, még a közigazgatási eljárási szabályok által előírt indokolási kötelezettséget is figyelmen kívül hagyva módosította a szerződéseket. Biztosan persze még nem tudjuk, hogy ez érintette-e a díjakat. A szerződés nem nyilvános, a hatósági szerződéssé alakításáról szóló határozat nyilvános szövege semmitmondó. Pedig ebben az estben a nyilvánosság biztosítása alkalmas lett volna arra, hogy legitimálja a médiapolitikai szándékokat. Ésszerű határok között közös érdek ugyanis a kereskedelmi televíziók országhatáron belül tartása.

Egészen más a helyzet az országos kereskedelmi rádiók esetében. A szerződések átalakítása itt is megtörtént, és biztosan itt sem tudjuk, hogy módosultak-e a médiaszolgáltatási díjak. De ha a díjak csökkentek, akkor ez méltó – sőt előre látható – befejezése lett az elcsalt rádiós pályázatnak. Az elcsalás tényét a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette, ami azonban a korábbi ítéletekkel ellentétben csak a jobboldal szívéhez közel álló, Nyerges Zsolt többségi tulajdonában álló Advenio (Class FM) pályázatának nyertessé nyilvánítását találta jogsértőnek, az FM1 Konzorciumét (Neo FM) nem. A Class FM azóta is zavartalanul működik, pedig minden jogalkotói trükk ellenére ehhez nincs jogalapja. Erről a Mérték írásaiban még biztosan lesz szó.

A tisztességtelen és jogszerűtlen módon jogosultságot szerző országos rádiók azzal nyerték meg a pályázatot, hogy ésszerűtlenül magas műsorszolgáltatási díjat – évente a nettó árbevétel felét plusz 200 millió forintot – ajánlottak fel. A vesztes pályázók ennek az ajánlatnak a töredékét vállalták, feltehetően a valós piaci lehetőségek által nagyobb mértékben befolyásolva (nem ismerős ez a Klub Rádió ügyeiből?). Ha utólag a Médiatanács, amelynek vezetője az elcsalt pályázat egyik főszereplője (a másik főszereplő, Ladvánszky György, az ORTT egykori MSZP-delegáltja jelenleg az MTVA felügyelőbizottságának tagja), csökkentette e díjakat, akkor az érintettek nemcsak elismerték, hogy vállalásuk megalapozatlan volt, de megcsúfolja a pályáztatás egész intézményét is. És mindenki, aki egy ilyen határozatot megszavaz, maga is szándékosan közreműködik egy durva jogsértés kiteljesítésében, végleg elveszíti szakmai hitelességét.

Ráadásul a rádiók esetében az a médiapolitikai indok, ami a televíziók díjcsökkentését többé-kevésbé legitimálhatja, nem merül fel. A rádiók nem mennek sehova, ez sem műszakilag, sem jogilag nem lenne kivitelezhető.

Mindezekre tekintettel meglehetősen fontos lenne, hogy az országos kereskedelmi televíziók és rádiók médiaszolgáltatási szerződéseit a hatóság megismerhetővé tegye. A Médiatanácsnak nincs vesztenivalója, az egyes tagoknak még talán.

Álláspontunk szerint e szerződések tartalma közérdekű adat. Még akkor is, ha a médiatörvény a közérdekű adatok megismerése elé váratlan akadályt gördít. A médiatörvény az információszabadság általános rendelkezéseitől eltérve úgy rendelkezik, hogy a törvény által védett titok, különösen az üzleti titok védelmére, egyéb méltányolható érdekre, továbbá jelentős médiapolitikai szempontra hivatkozással azokat az adatokat, amelyek zárt kezelését szükségesnek tartják, maguk a médiaszolgáltatók jelölhetik meg (Mttv. 153. §). Természetesen a közérdekű adatok nyilvánossága nem sértheti az üzleti titokhoz fűződő jogszerű érdekeket, de „a médiapolitikai szempontra” és a „méltányolható érdekre” hivatkozás alapján lényegében a médiaszolgáltatási szerződés egésze zárt kezelés alá vonható. A rendelkezés ugyan nem írja fölül az információszabadságra vonatkozó általános szabályokat – jogtechnikai szempontból is egy újabb remekmű –, de az valószínű, hogy a szerződések érdemi részeinek megismerése közérdekű adat igénylése alapján indított bírósági eljárás nélkül aligha ismerhető meg.

A bíróságnak végső soron abban kell állást kell foglalnia, hogy ezek az adatok üzleti titoknak minősülnek-e. A médiaszolgáltatási szerződések minden esetben a kizárólagos állami tulajdonban lévő frekvenciák hasznosítására irányulnak. A Polgári Törvénykönyv szerint pedig nem minősül üzleti titoknak az állami vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat. A médiaszolgáltatási célú frekvenciák felhasználásának feltételei érintik a frekvenciákkal való hatékony gazdálkodáshoz, valamint médiarendszernek az alkotmányos szempontok szerinti kialakításához fűződő közérdeket. Ezek alapján tisztán időhúzást szolgál a médiaszolgáltatási szerződésekhez való hozzáférés akadályozása.

Tisztelt Médiahatóság!

A fentiekre tekintettel kérjük a Médiatanács és a Magyar RTL Zrt., a Médiatanács és az MTM-SBS Televízió Zrt., a Médiatanács és az Advenio Zrt., valamint a Médiatanács és a Neo FM Zrt. közötti hatósági szerződések, de legalább e szerződésekre vonatkozóan a következő közérdekű adatok hozzáférhetővé tételét:

– Mekkora a médiaszolgáltató által fizetendő éves médiaszolgáltatási díj mértéke? A módosítás eredményeként milyen mértékben változott az éves díj? A Médiatanács milyen indoklással módosította a díj mértékét? A szerződés szerint változik-e az éves díj a következő években, ha igen, hogyan rendezi a díj jövőbeli változását a szerződés?

– A módosítás az eredeti szerződéshez képest milyen változásokat hozott a műsortartalmi vállalásokban? A Médiatanács milyen indoklással változtatta meg, illetve járult hozzá a korábbi szerződéses vállalások módosításához?

– Vannak-e a szerződéses vállalások nem teljesítése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények a szerződésben? Ha vannak, mely szerződéses feltételekhez kapcsolódóan, illetve milyen konkrét jogkövetkezmények ezek?

– A szerződések milyen időtartamra szólnak?

– A módosítás eredményeként milyen szerződéses feltételek kerültek a szerződésbe a digitális átállással összefüggésben?

Eddig örömmel tapasztaltuk, hogy a Médiatanács figyelemmel kíséri az írásainkat. Őszintén bízunk benne, hogy most is megszólítva érzi magát, és kész az együttműködésre.