Az Egyetemes Egyház a római korban gyökeredzõ fejlõdési folyamaton keresztül napjainkra a világ egyik legkiterjedtebb szervezetévé vált. Liturgikus-spirituális, szociális és karitatív tevékenysége általánosan ismert és elismert. Pontosan meghatározott strukturális felépítése, és hatékony mûködését biztosító fegyelmi rendje képes a kor követelményeihez igazodni, biztosítva továbbélését és organikus fejlõdését. A jól mûködõ civil társadalmaknak, államoknak azonban nem elég csupán elismerni létezését, biztosítani a mûködéséhez szükséges esszenciális feltételeket, hanem egy olyan kapcsolatrendszert is ki kell építeniük az Állam és az Egyház között, melyben mindkettõ egymás mellett, egymást támogatva, dinamikusan fejlõdhet.
