A szoftver-licencszerzõdések típusai

2001. május 5. Gross Balázs

II. Egyéb tulajdonosi szoftver-típusok

Az elõzõekben bemutatott három legfontosabb típuson kívül a tulajdonosi szoftverek között több további kategóriá is találhatunk.

A trial (kipróbálásra kiadott) szoftver nagyon hasonló az idõkorlátos shareware programokhoz, ugyanúgy ingyen használható egy bizonyos ideig, ami után a további használat feltétele a regisztrációs díj kifizetése. Ezek a programok azonban nem szabadon terjeszthetõk, általában a felhasználó más szoftver, vagy hardvertermék megvásárlásával jut hozzájuk.

Ehhez nagyon hasonló a limited edition (korlátozott kiadású) szoftver, a különbség mindössze az, hogy itt az idõkorlát helyett a program mûködését korlátozták a készítõk. Az ilyen feltételekkel megjelenõ program teljesértékû, korlátozások nélküli, kereskedelmi szoftverlicenc alatt kiadott párját gyakran "prémium-" vagy "deluxe edition"-nek nevezik, a limited editiontól való különbözõségét érzékeltetendõ. Ez a típus sem szabadon terjeszthetõ, a felhasználó hasonló módon jut hozzájuk, mint a trial programokhoz.

Érdekes átmenet a kereskedelmi és a freeware program között az un. ad-powered (reklámmal támogatott) szoftver, amely a felhasználás feltételeiben megegyezik a freeware programokkal, készítõjük mégis üzleti céllal hozta létre õket. A bevételt nem a szoftverért fizetett ellenérték biztosítja, hanem a szoftver kezelõfelületén elhelyezett reklámfelület (amelyet a felhasználó a program használata során folyamatosan lát, de az a program használatában nem zavarja), amelyen a program készítõjével megállapodó cégek reklámai jelennek meg, az internetes reklámozásban jól bevált animált reklámcsík formájában. Az ilyen programok szinte minden esetben az internet használatával kapcsolatos segédprogramok, mivel a program készítõje csak online kapcsolat segítségével tudja frissíteni a program reklámfelületét.

Szintén átmeneti kategóriának fogható fel, ezúttal a freeware és shareware között az un. postcard-ware (email-ware), amelyben a shareware programoknál megszokott korlátozás jelképes, mindössze annyit "követel meg" a program szerzõje a felhasználótól, hogy ha tetszik neki a program, és hasznosnak találja, küldjön egy levelezõlapot vagy elektronikus levelet a szerzõ dokumentációban megtalálható címére. Ezek a programok gyakorlatilag freeware-nek tekinthetõk, hiszen a "képeslapküldési kötelezettség" a felhasználó véleményétõl függ. Az egyetlen különbség a freeware-hoz képest, hogy a szerzõ nyomon tudja követni az általa írt program elterjedtségét, így felhasználói igényeket tud felmérni, aminek nagy jelentõsége van akkor, ha a program késõbbi változatát már más licenckategóriában tervezi kiadni.

Az abandon-ware konkrétan nem szoftverlicenc-típus, hanem a licenc-feltételek megváltozására utal, az ebbe a kategóriába tartozó szoftvereket készítõjük ugyanis átsorolta a kereskedelmi szoftver típusából valamely más kategóriába, leggyakrabban freeware-ré, szabad szoftverré vagy a public domain kategóriába. Erre az átsorolásra általában a megjelenés után öt évvel kerül sor, és tipikusan azokon a területeken jellemzõ, ahol nagyon gyorsan jelennek meg új fejlesztések (pl.: játékprogramok, de régebbi "klasszikus" felhasználói programok is). Mivel a szerzõnek a termékbõl a gyors elavulás miatt ez után az idõ után már csak egészen minimális bevétele származik, megfontolandó a program szabaddá tétele, hiszen a felhasználók így teljesértékû ingyenes termékhez jutnak, ami más termékek jogtalan használatára való hajlandóságukat csökkentheti, és a forráskód elérhetõvé tételével a kezdõ programozók jutnak hatalmas tudásanyaghoz. Sajnos jelenleg még csak kevés cég alkalmazza az abandon-ware intézményét, de egyre több cég foglalkozik ezzel az új elgondolással.

A szabad (free) szoftverek

Az elsõ említendõ dolog a szabad szoftverek bemutatásánál az, hogy a "szabad" jelzõ nem azonos a freeware kifejezésben szereplõ "free" szóval; amely az utóbbi esetben "ingyenes"-ként fordítható. A Free Software Foundation (FSF) - a szabad szoftverlicencelési módot kidolgozó és népszerûsítõ szervezet - szerint a szabad szoftver felhasználójának a következõ szabadságokkal kell rendelkeznie:

1.A program futtatásának szabadsága (bármely célra, korlátozás nélkül)

2.A program mûködésének megismerésére és ez alapján a program igény szerinti módosítására vonatkozó szabadság

3.A program korlátlan terjesztésének szabadsága

4.A program fejlesztésének és a fejlesztések nyilvános elérhetõvé tételének a szabadsága

Ez a következõket jelenti: A program ingyenesen beszerezhetõ. Ez tipikusan az internetrõl vagy BBS szerverekrõl való letöltés lehetõségét jelenti, de bármilyen más terjesztési mód is szóbajöhet, például újságok CD-mellékeltén, vagy akár ismerõstõl, az õ példányáról való másolat készítésével. Ez a feltétel nem zárja ki azt, hogy a programot ellenérték fejében is terjesszék, azonban nyilvánvaló, hogy az ellenérték fejében a felhasználó egyéb szolgáltatásokat fog elvárni - hiszen ezek nélkül a programot ingyen is beszerezheti. Ilyen egyéb szolgáltatás lehet például a szabad szoftverek összegyûjtése és válogatása és ezek együttes terjesztése, részletes dokumentáció összeállítása vagy különleges garancia nyújtása. A program terjesztõjének a terjesztés megkezdéséhez nincs szüksége a program készítõjének engedélyére (a szabad terjesztés és módosítás lehetõsége miatt az ilyen programoknak több szerzõje lehet, így célszerûbb inkább fejlesztõk közösségérõl (community) beszélni), továbbá a terjesztésbõl szerzett nyereségbõl nem kötelezõ a készítõnek juttatni. Ettõl függetlenül a terjesztõ szinte minden esetben támogatja a fejlesztõi közösséget, hiszen a további eredményes terjesztéshez azok újabb termékeire van utalva. A terjesztéssel szemben mindössze két megkötés áll fenn: - ha a forgalmazó csak a bináris kódot (a futtatható programot) terjeszti - akár ingyen, akár ellenérték fejében - akkor a forráskódot a felhasználó kérésére minden esetben, ingyenesen annak rendelkezésére kell bocsátani. Ezen szabályozás nélkül a program (forráskód) megismerhetõségének feltételét könnyen ki lehetne kerülni. - a programmal együtt kell annak dokumentációját is terjeszteni

A fenti terjesztési módnak köszönhetõen a szabad szoftverek piaci részesedése jelentõsen megnõtt, bebizonyosodott, hogy a "szabad szoftver" licencelési koncepció a piacon is életképes, ezt mutatják például a különbözõ Linux-disztribúciók kiadásával foglalkozó cégek komoly sikerei, vagy hogy a szoftverpiac jelentõs részét "uraló" Microsoft komoly, veszélyes konkurenciának tartja az ilyen termékeket.

A program szabadon használható. Nem állnak fenn tehát megkötések a használó alanyára, a használat idõtartamára, a felhasználó szervezeti formájára, vagy egyéb körülményre. A program szabadon terjeszthetõ. Ez szoros összefüggésben áll az ingyenes beszerezhetõséggel.

A program forráskódja megismerhetõ, és ezáltal a program módosítható, valamint ennek alapján új program (származék) hozható létre. A származék felhasználásának feltételeit a származék készítõje határozza meg, és akár más felhasználási kategóriába is sorolhatja, pl. az üzleti szoftverek csoportjába. Ezt a problémát küszöböli ki a "copyleft" eljárás, amely a szabad szoftverek között újabb kategóriákat teremt.

A "copyleft" eljárás

A szabad szoftverek felhasználási feltételeit tehát úgy alakították ki, hogy az ilyen programokat bárki szabadon használhassa és módosíthassa. Abban az esetben, ha a módosító úgy dönt, a program kikerülhet a szabad szoftverek körébõl; adott esetben az eredeti készítõjének akarata ellenére. Ezen probléma elkerülésére dolgozták ki a "copyleft" eljárást. Az elnevezés egyértelmûen a "copyright", azaz a szerzõi jogi védelem fogalmára utal, azonban itt a szerzõi jogi védelem nem a szerzõ, hanem a felhasználók jogait védi, azáltal, hogy a szabad szoftver alapján készített szoftver szerzõjét kötelezik arra, hogy a származékot is szabad szoftverként adja ki. A korlátozás a szerzõi jogvédelem szokásos eszközeivel valósul meg, azaz a licencszerzõdésben jelenik meg. A "copyleft-tel védett" programok esetén tehát a származék minden esetben "megörökli" a szabad szoftver státuszt.

A copyleft megvalósítására dolgozott ki a GNU project egy fix felhasználási feltételcsomagot a GPL-t (General Public Licence). Ez egy általános licencszerzõdés, amelyet egy programkészítõ felhasználhat az általa írt program felhasználási feltételeinek megállapításakor, azaz a programot a GNU General Public Licence feltételei alatt teszi elérhetõvé. A GNU GPL nem tartalmaz korlátozásokat a szoftver használatára, csak a terjesztésre és a módosításra - gondoskodik egyrészt arról, hogy a porogramot csak eredeti formájában és forráskóddal együtt lehessen terjeszteni, másrészt arról, hogy a módosított programot vagy annak alapján készített új programot (származékot) ne lehessen más kategóriába sorolni. Természetesen ezen a konkrét licencszerzõdésen kívül más szerzõdési feltételekkel is el lehet érni azt, hogy a program és minden származéka szabad szoftver legyen.

A "félszabad" (semi-free) programok

A tulajdonosi és a szabad szoftverek kategóriája között található egy vegyes licenctípus, amely a felhasználó személyétõl, illetve a szoftver felhasználásának céljától teszi függõvé annak státuszát. Általában a magáncélra és üzleti célra való felhasználást különböztetik meg, azzal a kitétellel, hogy az oktatásban való felhasználást szinte mindig a magáncélú felhasználással egyezõ; kedvezõbb kategóriába sorolják. Más esetekben konkrétan a magánszemélyek, és az üzleti vállalkozások között tesznek különbséget; azonban ezekben az esetekben az egyéni vállalkozók, vagy más olyan felhasználók, akiknél a magáncélú és az üzleti felhasználás nem választható el élesen (tipikusan az "otthoni irodában" dolgozók), általában a magánszemélyekkel azonos besorolásba kerülnek. Ezen licencszerzõdések értelmében a megjelölt célokra, illetve a megjelölt személyek számára ingyenesen lehet használni a programot, kizárólag az üzleti felhasználás vonja maga után a vételár megfizetésének kötelezettségét. Így ezek a programok az üzleti felhasználók számára kereskedelmi programokként, a magánfelhasználók számára freeware vagy szabad szoftverekként jelennek meg (attól függõen, hogy a forráskód megismerhetõ és módosítható-e).

A fenti kategóriák megismerésével a felhasználó joggal teheti fel a kérdést; melyik licenctípus a jobb, melyik alkalmas jobban a szerzõ és a felhasználó jogainak védelmére. A kérdésre egyértelmû válasz nem adható, hiszen a más jellegû szoftverek más licencfeltételeket igényelnek. Megfontolandó mégis, hogy a szabad szoftverek jelenthetnek-e a kereskedelmi szoftverek mellett alternatívát. Piacpolitikai szempontból nézve a szabad szoftverek jelenléte, és egyre nagyobb részaránya erre egyértelmû választ ad. A kérdést jogi szemszögbõl megközelítve: tehát hogy a szabad szoftver licencfeltételei nyújtanak-e hasonló szintû védelmet, mint a kereskedelmi licencszerzõdések, a kérdés már nem ilyen egyértelmû. Az biztos, hogy ezek a szerzõdések a felhasználónak tágabb mozgásteret engedélyeznek, de ezzel a program szerzõinek kevesebb jogát tartják fenn. A szoftvereket hivatásszerûen készítõ cégek számára, amelyek biztos bevételek reményében végzik tevékenységüket, ezen kevesebb jogok nem minden esetben elegendõek. A szabad szoftver licencszerzõdés-típus azonban nem hagyja teljesen védtelenül a szerzõt; téves az az elképzelés, amely szerint a szabad szoftver alkotóját csak erkölcsi elégtétel illeti meg a licenc-feltételek be nem tartása esetén. A szabad szoftver felhasználását szabályozó szerzõdés pontosan ugyanolyan jogi védelmet nyújt a szerzõnek, mint más licenszerzõdés-típusok (természetesen a benne foglaltak erejéig).

Megfontolandó a félszabad szoftverlicenc használata, amely egyrészt jelentõs szabadságokat biztosít a magáncélú felhasználónak, másrészt megvédi a fejlesztõ cégek érdekeit az üzleti célú felhasználókkal szemben. Figyelembe véve az illegális szoftverhasználat magas arányát - különösen magánszemélyeknél - és azt a tényt, hogy a magánszemélyek szoftverhasználatának legálisságát csak nagyon nehezen lehet a különbözõ szabadságjogok megsértése nélkül ellenõrizni, a félszabad szoftverlicenc használata optimálisnak tûnik. A szoftverkészítõ cég jogai azon felhasználókkal szemben csökkennek, akikkel szemben ezen jogait csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudná érvényesíteni, a magánfelhasználók pedig különlegesen széles jogköröket kapnak a szoftverrel kapcsolatban; amely a szoftverkészítõ cég számára is elõnyökkel jár. (Az szabadon terjeszthetõség miatt a piaci részesedés radikálisan megnõhet, a szabad forráskód alapján pedig sokezer önkéntes fejlesztõ munkáját hasznosíthatja.) A félszabad licenc viszont nyilvánvalóan nem használható olyan termékeknél, amelyek vagy csak magánfelhasználásra készülnek (tipikus példa erre a játékprogramok), vagy amelyek csak üzleti célra használhatók (pl: kiadványszerkesztõk, CAD programok, stb).

  • kapcsolódó anyagok
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
SZERZŐI JOG
INFORMATIKA
SZAKDOLGOZAT
SZOFTVER