Gesztenyéskerti csaták két felvonásban: tét a gyülekezési jog

2005. december 27. Dr. Gaudi-Nagy Tamás <>

Ha a figyelmeztetés hiánya miatt a bíróságra nyújtja be felülvizsgálati kérelmét a bejelentõ, akkor azt idõveszteséget okozva a bíróság továbbítja a rendõrségnek, így a kérelem elbírálása akár két napot is csúszhat, akár úgy is – ahogy ez az idei esetben történt -, hogy a bírósági döntés a tervezett tüntetést követõ napon születik meg.
Az új közigazgatási eljárási törvény szellemiségével ellentétesen nem tartalmaz tájékoztatást a rendõrségi határozat jogorvoslati záradéka arra vonatkozó megállapítást, hogy bár a bírósági felülvizsgálati eljárásban elõzetesen illetéket nem kell leróni, de kedvezõtlen bírósági döntés esetén milyen összegû illetékkel (ez jelenleg 16.500,- Ft) és rendõrségi jogtanácsosi munkadíjjal (ez jelenleg átlagosan 5000,- Ft) kell számolnia a kérelmezõnek. Ebben a körben jelezzük, hogy megfontolandónak tûnik a gyülekezési jog gyakorlását tiltó határozat elleni bírósági eljárás tárgyi költségmentessé alakítása, ez lenne elvárható egy demokratikus alapjogokat kiemelten fontosnak tartó államban.
A tiltó határozatok rendszeresen utalnak arra, hogy a rendezõk alacsony száma is okot adott a tiltásra, pedig a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendõri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (6) bekezdése szerint, ha a szervezõk által tervezett rendezõi létszámot a közrendvédelmi szerv kevésnek tartja, - tájékoztató jelleggel - erre köteles felhívni a szervezõ figyelmét. Ilyen jellegû – jogszabály által tehát kötelezõen elõírt – figyelemfelhívást a szervezõ nem kapott, ez is hangsúlyosan utal a rendõrhatóság eljárásának jogellenességére és jogkorlátozó motivációira.

A mostani eljárások kapcsán bukkantunk egy súlyos – de a jogalkalmazó szervként jelen ügyben eljáró rendõrhatóság felelõsségét egyáltalán nem mentõ – jogalkotási mulasztásra hiányosságra. A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendõri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (5) bekezdése a gyülekezési törvény hivatkozott 2004. május 1-tõl hatályos módosítása ellenére az eltelt másfél évben nem változott. E szerint a közrendvédelmi szerv - figyelemmel a törvény 8. §-ára - tájékozódik, hogy a bejelentett rendezvény tervezett ideje és helye nem veszélyezteti-e súlyosan népképviseleti szerv, vagy bíróság zavartalan mûködését, illetõleg nem jár-e a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével.

Egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen súlyú alkotmányos alapjog gyakorlását szélesebb körben lehetõvé tevõ törvénymódosítást ne kísérje azonnal a végrehajtási rendelet megfelelõ tartalmú módosítása. A hivatkozott BM rendelet módosítására megalkotása óta nem került sor, annak ellenére, hogy azóta a gyülekezési törvényt négyszer módosították.

A jogalkotási törvény szerint ez az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás a belügyminiszter és igazságügy-miniszter hibájának egyaránt betudható.

További anomáliát okoz a rendõrségi gyakorlatban az, hogy nem világos a rendõrségi gyakorlat abban, hogy ki ellen kell a tiltó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet benyújtani.

A vonatkozó 15/1990 (V.14.) BM rendelet ellentmondásban van a gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdésével, mivel az utóbbi jogszabályhely a rendõrség, mint szerv hatáskörében utalja a tiltási jogkör gyakorlását, a BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a közterületen tartandó rendezvény megtartására vonatkozó bejelentés elbírálására a rendezvény helye szerint illetékes rendõrkapitányság, a fõvárosban a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõje jogosult.

A BM rendelet 8. §- a ugyanakkor arról szól, hogy a rendezvény megtiltásáról szóló határozat bírósági felülvizsgálata során, valamint a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt indított perben, ha a bíróság szükségesnek tartja a felek meghallgatását, a rendõrséget a vezetõ által kijelölt személy képviseli.

A fenti ellentmondásosság súlyosan alkotmányellenes, mivel a gyülekezési jogot gyakorló polgár számára követhetetlenné teszi azt, hogy kivel áll igazából jogviszonyban.

Ez pedig azzal járhat hogy ha a betiltott tüntetés szervezõje bírósági felhívás ellenére nem módosítja a BRFK ellen benyújtott kérelmét a rendõrfõkapitány elleni kérelemre, akkor a kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

A fentiekbõl az következik, hogy Budapest területén a BRFK vezetõje jogosult határozatot hozni, de paradox módon a nemperes eljárásban a rendõrség, mint szerv jár.

Az ügy ott válik igazán érdekessé, hogy a Lelkiismeret 88 Csoport két évvel korábbi bejelentése szerinti tüntetést a BRFK, mint szerv tiltotta meg és az eljárás is ez alapján folyt, az idei határozatokat pedig a rendõrfõkapitány hozta. Ez a megtévesztõ rendõrségi gyakorlat is súlyosan sérti a jogállami normákat.

Végül a bíróság 2005. december 5-én hozott döntésével megsemmisítette Gergényi rendõrfõkapitány második tiltó határozatát, amely a 21 órától kezdõdõ háromnegyedórás járdán vonulást tiltotta meg 100 ember részvételével. Ezzel a fõkapitány mûködési ideje alatt most másodszor került sor politikai rendezvényt megtiltó rendõrségi határozat hatályon kívül helyezésére, mint ismeretes korábban csak az iraki háború elleni béketüntetés ügyében született ilyen kedvezõ határozat, de ekkor még a gyülekezési törvény szerinti korábbi tiltási ok volt alkalmazható (közlekedési rend aránytalan sérelme).

A bíróság végzése egyértelmûen megállapítja, hogy a rendõrség tévesen indult ki abból, hogy a járdára bejelentett tüntetés résztvevõi szükségképpen lelépnének az úttestre és ezért egy forgalmi sávot le kellene zárni. A rendõrség jogosult ugyan járdára bejelentett tüntetést biztonsági okból lezárni egy kétszer egysávos úttest egyik forgalmi sávját, de ez nem zárja ki azt, hogy – figyelemmel a tüntetés relatíve rövid idejére – a rendõrség a szükséges forgalomszervezési intézkedésekkel a közlekedést ne tudná egy forgalmi sávon biztosítani.

Ezek a forgalmi intézkedések nem haladják meg a Budapest közútjain szokásos baleset, útépítés vagy más forgalmi akadály esetén felmerülõ rendõri intézkedéseket, illetve azok hatásait. Ilyen körülmények alapján tévesen állította a tiltó határozat azt, hogy a tömegközlekedés ellehetetlenülne.

A bírósági kontroll ezúttal is mûködött. A bejelentett tüntetés megtarthatóvá vált. Mivel a megsemmisítõ határozat a tervezett tüntetési idõpontot követõen született meg, ezért a gyülekezési törvény 9. § (3) bekezdés alapján a jogellenesen megtiltott tüntetés bármikor megtarthatóvá vált, csupán a tervezett idõpont elõtt 24 órával kell bejelentést tenni, amelyet a rendõrség köteles tudomásul venni.

3. Összegzés

A gesztenyéskerti csaták tehát tovább folynak a jog eszközeivel: most már a tét a gyülekezési jog demokratikus jogállami normák szerinti gyakorolhatóságának kivívása. Ezen az úton úgy tûnik sikerült megint egy jelentõs lépést tenni. Bízunk benne, hogy a megfelelõ következtetéseket minden érintett levonja.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
kuratóriumi ügyvezetõ
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
www.nemzetijogvedo.hu

  • kapcsolódó anyagok
ALAPJOGOK
RENDŐRSÉG
TANULMÁNY