Míg a közvetlen demokrácia újkori története évszázadokban mérhető a nyugati világban, addig a kelet- és közép-európai térségben ezek a formák jóval újkeletűbb jelenségek. A sajátos kelet- és közép-európai sors, a periféria-szerep arra kényszerített ezeket az államokat, hogy igen rövid idő alatt magukévá tegyék a közvetlen demokrácia nyugati világban már bevált gyakorlattá vált intézményeit, mégpedig a térség viszonyainak megfelelően. Nem alkottak gyökeresen újat, de a régi formákat új, „kelet- és közép-európai tartalommal” töltötték fel.

A népszavazás a közvetlen demokrácia egyik legfontosabb megnyilvánulása. Antal Attila elemzésben a visegrádi országok, valamint Bulgária és Románia (országos) népszavazási gyakorlatát mutatja be, nagy hangsúlyt helyezve az intézmény alkotmányos, illetve törvényi fundamentumainak kibontására. Mindezt egy komparatív keretben és módszerrel teszi, így olyan következtetésekre jut, amelyek szemléltetik a vizsgált térségben a népszavazások sajátosságait, jelenét és a jövőbeli tendenciáit.