A tanulmány középpontjában az a kérdéskör áll, hogy a munka- és szociális jog mely területein alkothat jogot az európai törvényalkotó a Lisszaboni Szerződés értelmében. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy az Európai Unió mai formájában egy ún. „európai munka- és szociális uniótól” igen messze áll. A jog ezen területei tulajdonképpen még mindig nemzeti jogként foghatóak fel, azonban vannak olyan kérdéskörök, amelyekben európai irányelvek születtek illetve születnek. A munkajogi jogviszony egyes részterületei tartoznak elsősorban ebbe a kategóriába, azonban a primér jogban találunk az európai szabályozás alól kizárt területeket is. Látnunk kell, hogy a munkavállalás szabadsága révén szüksége van egységes európai szabályozásra, amely hosszútávon kétség kívül az Unió versenyképességéhez járul hozzá. A tanulmány a jogalkotási jogkörök bővítése melletti érveléssel zárul, amikor is a szerző megállapítja, hogy a tagállamok közötti kompromisszumok a munkajogi jogalkotás területén minden tekintetben pozitív eredményre vezethetnek.
A Szerző joghallgató, Posztgraduális Európa-jogi mesterképzés a Bayerische Julius- Maximilians- Egyetemen (Würzburg, Németország) LL.M. Eur. (Legum Europaearum Magistra) és Common Law angolszász jogi tanulmányok a Német Felsőoktatási Csereszolgálat (DAAD) ösztöndíjasaként.
