A tulajdonjog garanciái európai és nemzeti szinten: kiegészítés vagy konkurencia? Avagy a tulajdon védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében, illetve a német jogrendszerben

2002. január 25. Dr. Hörömpöli-Tóth Levente
letöltés

1.2 Személyes és kapcsolt jogok
Az alapvetõ jogokat két nagyobb kategóriára lehet bontani. Ismerünk személyes jogokat (personal rights), melyek kizárólag az adott személyhez kötõdnek, és amelyeknél senki vagy semmi más nem érintett. Ilyen az élethez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, valamint kínzás elkerüléséhez való jog. A másik csoportba a valamihez kapcsolt jogok tartoznak (connected rights), amelyek csak bizonyos személyekkel vagy dolgokkal együtt létezhetnek. A tulajdonhoz, illetve a lakáshoz való jog ide sorolhatók. A két csoport közti határvonal ellenben nem csak a jogrendszerek különbözõségébõl fakad, hanem szerepet játszanak benne más elemek is, így különösen az idõtényezõ. Így ha valaki jóhiszemûen lopott dolog birtokába jut, nem szerez rajta azonnal érvényes tulajdonjogot. Az eredeti tulajdonosé marad a tulajdonhoz fûzõdõ alapvetõ emberi jog, hiszen lehet, hogy visszaköveteli a dolgot, amennyiben ráakad. Az idõ elõrehaladtával viszont az eredeti tulajdonos alapvetõ emberi joga gyengülni kezd, míg az új birtokos jogcíme erõsödik. Egy hosszabb idõtartam után aztán ez utóbbit illeti meg az alapvetõ emberi jogból eredõ teljes védelem. Schermers szerint elfogadhatatlan, hogy pusztán az idõ múlása az adott személy tudta és közremûködése nélkül megfossza a személyt alapvetõ emberi jogától, amelyet a szerzõ "legfõbb jellegû" (is of supreme nature) jogként aposztrofál. Egy olyan átmeneti idõszak beiktatását tartaná szükségesnek, amely több szakaszra bomlana, és ahol egyik fél sem rendelkezne alapvetõ emberi jogként a tulajdonhoz való joggal. Az eredeti tulajdonos ez irányú joga elõször rendes (ordinary) tulajdonjoggá válna, majd rendes kártalanításhoz való joggá. Az új birtokos ezzel egyidejûleg rendes tulajdonjogot nyerne anélkül azonban, hogy az alapvetõ emberi joggal járó kedvezmények megilletnék. Schermers kritikusan jegyzi meg, hogy a nemzeti jogrendszerek e téren meglévõ szabályozása meglehetõsen hiányos.
1.3 A tulajdonszerzés és a minimális tulajdon
Egy másik érdekes aspektust jelent annak a kérdése, hogy az alapvetõ emberi jognak tekinthetõ-e, hogy valaki tulajdont szerezhessen, illetve tulajdonnal rendelkezzen. Csak a legfejlettebb országokban figyelhetõ ugyanis meg egy olyan tendencia, hogy törvényi úton garantálják, hogy mindenki számára elérhetõ legyen legalább egy minimális jövedelem, illetve tulajdon mennyiség. Ha azonban valaki már megszerzett egy bizonyos tulajdont, joga van, hogy azt tiszteletben tartsák, illetve azt háborítatlanul "élvezze" (l. az 1. kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikk szövegezését: peaceful enjoyment). Ez nem kötelezi cselekvésre a kormányt, hanem megtiltja annak beavatkozását. Logikailag ellenben felvetendõ, hogy ha létezik az a jog, hogy valaki háborítatlanul élvezze tulajdonát, akkor léteznie kell egy olyan jognak is, hogy bárki rendelkezzen egyáltalán tulajdonnal. Az, hogy ezt a jogot csak az élvezetre korlátozzák, azzal magyarázható, hogy van egy tendencia, hogy csak azokat a jogokat ismerjék el emberi jogokként, amelyek passzív magatartásra kötelezik a kormányt. A polgárokat a minimális tulajdonnal való rendelkezés joga azonban felölelné a másokra háruló cselekvési kötelezettséget, ha kell adakozás útján, de ezek a kötelezettségek ma (még) nem illenek bele az alapvetõ emberi jogokról alkotott koncepcióinkba.

2. A tulajdonjog fajtái

  1. A magánélet elõsegítéséhez szükséges tulajdon

Ebben az esetben a tulajdonhoz való jog magjáról van szó. Az államok nem lehetnek feljogosítva annak a magántulajdonnak a megsértésére, amely szükséges az egyén számára saját életének javításához. Társadalomfüggõ viszont az, hogy milyen tulajdon szükséges a magánélet elõsegítéséhez. A "szükséges" kitétel mindenképpen szubjektív elemet alkot, hiszen ez mindig annak a függvénye, hogy az adott társadalomban mások mivel rendelkeznek általában.
A szóban forgó tulajdonfajta dolgok formájában jelenik meg többnyire, amelyeket azonban általában viszonylag könnyen lehet helyettesíteni. Megállapítható tehát, hogy nem is inkább a tulajdon birtoklásának, hanem annak használatának van értéke.

  1. Munkából származó jövedelem és megtakarítások

Ezt a fajta tulajdont szintén indokolt védelemben részesíteni, hiszen ha valaki félreteszi pénzének egy részét, joga kell, hogy legyen egy késõbbi hozzáféréshez. Fõként akkor van ennek jelentõsége, ha egy államban csak magánnyugdíj-pénztári rendszeren keresztül megoldott az idõsek nyugdíjellátása.

  1. Örökség

Több aspektusból is lehetne a kapcsolódó érveket taglalni, hely hiányában viszont talán elég annyit megjegyezni, hogy ezt a tételt nem indokolt az alapvetõ emberi jogok kategóriájába sorolni.

  1. Tõkejövedelem, tõke-megtakarítások

Ezek a tulajdonformák nem közvetlenül munkához kötöttek, ezért sokan a társadalmi igazságosság sérelmének tartják az ehhez a fajta jövedelemhez fûzõdõ jogot alapvetõ emberi jogként értelmezni, bár csak akkor, ha az említett jövedelmek egy bizonyos minimum értéket meghaladnak.
3. Tulajdonvédelem, mint alapvetõ emberi jog
Végül elérkeztünk annak megválaszolásához, hogy a fentiek alapján mennyiben tekinthetõ az egyén tulajdonhoz való jogának védelme alapvetõ emberi jognak. Ami az emberi jogok nemzetközi védelmét illeti, elmondható, hogy négy csoportot különböztethetünk meg.

  1. A legfontosabb emberi jogok esetében a nemzetközi úton történõ beavatkozásnak is meg kell teremteni a feltételeit, illetve egyfajta morális kötelezettség is adódik e téren a külsõ szereplõk részérõl (l. például Koszovó). A tulajdonjog legtöbb eleme nem tartozik ide, csak azok az elemek, amelyek szigorúan vett személyes jogokhoz kapcsolódnak (l. fent)
  2. A tulajdonjogok döntõ többsége a második emberi jogi kategóriába kerül: nemzetközi figyelmet érdemelnek, azonban védelmük nem teszi indokolttá a nemzetközi cselekvés minden fajtáját. E tulajdonjogok nemzetközi kodifikációja kb. olyan fontossággal bír, mint a nemzeti törvényhozás számára egy irányelv elfogadása. Lehetõség van sérelmük esetén bizonyos eszközöket igénybe venni (például a strasbourgi Bírósághoz fordulni), ami politikai nyomásgyakorlást is maga után vonhat; kivételek sora engedélyezett azonban az államok számára a tulajdonnal kapcsolatos beavatkozás terén, ami nem igazolna egy erõteljes nemzetközi fellépést.
  3. Beszélhetünk olyan tulajdonjogokról is, amelyek nem érdemelnek nemzetközi védelmet, noha védelmük biztosított egy-egy adott nemzeti vagy regionális szinten. Ehelyütt sajátos kulturális, illetve gazdasági közeg által biztosított jogokról van szó, úgy, mint például a tõkébõl vagy nagybirtokosi tulajdonból nyert tulajdonjoghoz kapcsolódó jogok.
  4. Végül meg kell említeni olyan tulajdonjogokat, amelyek semmiféle jogvédelmet nem élveznek, mivel más, náluk erõsebb emberi jogokkal ellentétesek vagy a büntetõjog általános szabályaiba ütköznek. A rabszolgákkal vagy a kábítószerekkel kapcsolatos tulajdonjogok e kategóriában találhatók.

III. A tulajdonjog védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében

1. A szövegezés körüli viták
A tulajdonjoggal kapcsolatos elméleti megközelítések, illetve annak alapvetõ emberi jogként való felfogásáról alkotott nézetek elemzése után vesszük szemügyre azt, hogy maga az Egyezmény hogyan szabályozza a kérdést. Annak bizonyításához, hogy a tulajdonjog valóban igen érzékeny pontot jelentett az Egyezmény szerkezetén belül, elég röviden felidézni a vonatkozó cikk szövegezésének körülményeit.
Az mindjárt feltûnõ, hogy annak ellenére, hogy egy rendkívül fontos alapjogról van szó, a szabályozására mégis csak egy kiegészítõ jegyzõkönyvben került sor (igaz az egyes számmal ellátottban), nem pedig az Egyezmény eredeti, 1950-es szövegezésének részeként. Érthetetlennek is nevezhetnénk ezt a késedelmet, hiszen az Európa Tanács szinte valamennyi tagállama alkotmányos jogként biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A francia és az ír alkotmányjogi felfogás ráadásul egyenesen e jog természetjogi vonatkozásáról beszél, amelynek normával való szabályozása nem igényel konstitutív aktust, hanem elegendõ egy tisztán megerõsítõ (affirmativ) aktus.
A tagállamok jogrendszereinek hasonló felfogása e tekintetben mégsem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a tulajdonjogról az Egyezmény többi részével együtt lehessen dönteni. Az ún. travaux préparatoires vagyis elõkészületi munkák során sérelmezték többek között, hogy miért csak a tulajdont érinti a szabályozás, és miért nem terjed ki más gazdasági és szociális jogokra is. Mások aggodalmuknak adtak hangot, hogy egy nemzetközi ellenõrzõ testület kap ez által jogosítványt a tulajdonkorlátozások jogszerûségének felülvizsgálatára, noha e korlátozások mindenkor az érintett állam gazdasági és szociális adottságaitól függenek. Ez utóbbi felfogást fõként a brit és svéd küldöttek képviselték. Sõt, az egyik brit szocialista még arra is hivatkozott, hogy a tulajdon védelemben részesítése pusztán egy reakciós próbálkozás arra, hogy a tulajdon felosztását a fennálló formában megõrizzék.
A végsõ, 1952. március 20-án aláírt szöveg az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikkében kapott helyet, és a következõképpen szól:
"Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekbõl, és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.
Az elõzõ bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek a javaknak a köz érdekében történõ használatának szabályozása, illetõleg adók, más közterhek vagy pénzbírságok megfizetésének biztosítása céljából."
Az eredeti szöveg így hangzik: "Every natural or legal person is entitled to the peaceful enjoyment of his possessions. No one shall be deprived of his possessions except in the public interest and subject to the conditions provided for by law and by the general principles of international law.
The preceding provisions shall not, however, in any way impair the right of a State to enforce such laws as it deems necessary to control the use of property in accordance with the general interest or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties."

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI JOG
ALAPJOGOK
PTK
SZAKDOLGOZAT