A tulajdonjog garanciái európai és nemzeti szinten: kiegészítés vagy konkurencia? Avagy a tulajdon védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében, illetve a német jogrendszerben

2002. január 25. Dr. Hörömpöli-Tóth Levente
letöltés

2. Az Egyezmény egyéb cikkei és a tulajdon védelmét szabályozó cikk viszonya
Bemutatást nyert, hogy a tulajdon védelme az Egyezményben "fizikailag" hol helyezkedik el, illetve az okok is világossá váltak, hogy az miért az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyvben kapott helyet. Ennél is fontosabban azonban annak vizsgálata, hogy a tulajdont védelemben részesítõ, a szóban forgó kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikke az Egyezmény biztosítékrendszerében hol található, vagyis hogyan viszonyul annak többi cikkéhez, illetve melyekkel együtt van lehetõség értelmezésére. Ez a kérdés azért bír különös jelentõséggel, mert az esetjog tüzetes taglalása során tûnik fel, hogy az esetek elenyészõ részében alapítják kérelmüket a panaszosok kizárólag a tulajdonjogukat ért sérelemre; e jog megsértése szinte mindig más cikkek (vélt) megsértését is magával vonja.

2.1 Az Egyezmény mechanizmusát meghatározó rendelkezések
Kiindulási alap, hogy a tulajdonjoggal kapcsolatos jogérvényesítésre csak az Egyezményben lefektetett általános szabályok betartása mellett kerülhet sor. Ennek megfelelõen az alábbiakra kell tekintettel lennie a kérelmet benyújtó személynek, illetve a következõ feltételeknek kell fennállnia ahhoz, hogy a kérelmet ne utasítsák el a strasbourgi szervek formai vagy tartalmi okokból.

  1. Az alperes államnak elõzõleg alá kellett vetnie magát a Bíróság olyan értelemben vett joghatóságának, miszerint az magánszemélyektõl is elfogadhat beadványokat. (25. cikk)
  2. A belsõ jog által biztosított valamennyi jogorvoslatot igénybe kell venni a Bírósághoz fordulás elõtt, és azt a szabályt is be kell tartani, amely elõírja, hogy a kérelmet attól kezdve legkésõbb hat hónapon belül kell beadni, hogy a nemzeti fórum meghozta az adott ügyben az utolsó érdemi határozatot. (26. cikk)
  3. A beadvány nem lehet névtelen.
  4. Lényegét tekintve nem egyezhet meg olyan üggyel, amelyet a Bizottság vagy a Bíróság, illetve egyéb nemzetközi fórum már korábban megvizsgált.
  5. Meg kell felelnie az Egyezmény rendelkezéseinek, nem lehet nyilvánvalóan megalapozatlan (ami egynél több elfogadhatatlansági oknál fordul elõ, vagy ha semmi nem utal az Egyezmény megsértésére), illetve nem lehet a kérelemmel élni, ha annak beadása az ehhez való joggal való visszaélést testesíti meg. (mind 27. cikk)
  6. Közvetlenül a károsultnak kell elõterjeszteni a kérelmet (ún. áldozat elv érvényesül), vagy annak, aki bizonyítani tudja érintettségét, valamint az õt ért személyes hátrányt, és nincs lehetõség actio popularis érvényesítésére.
  7. Csak azokban az ügyekben lehet kérelmet elõterjeszteni, amelyeknél a jogsértés ténye az Egyezmény adott országban történt hatályba lépését követõen történt; azonban a Bíróság helyt adhat a panasznak, ha ún. állapot-eseményekrõl van szó, vagyis ha az adott állami aktus az Egyezmény ratifikációját megelõzõen történt, de a ratifikáció után is tart.

2.2 A 6. cikk
A 6. cikk 1. bekezdése így szól:
"Polgári jogai és kötelezettségei meghatározásához mindenkinek joga van megfelelõ idõn belül a törvény alapján felállított független és pártatlan bíróság által lefolytatott tisztességes és nyilvános tárgyaláshoz". A tulajdonjog polgári jog. Fontos azonban, hogy noha a polgári jog fogalma szuverén fogalom, vagyis léte nem attól függ, hogy egy nemzeti jogrendszer annak tartja-e, ha az adott polgári jog nem létezik a nemzeti jogrendszerben, akkor a 6. cikk sem alkalmazható. Ezért megállapítható, hogy az 1. cikk azokat a feltételeket határozza meg, amelyek esetén megengedett az államok számára a tulajdonjog korlátozása, míg a 6. cikk biztosítja a tisztességes tárgyalást annak meghatározására, hogy egy beavatkozás törvényes-e a belsõ jog szerint. A 6. cikk nem csak azt hivatott biztosítani, hogy az eljárás megfeleljen a tisztességes tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseknek, hanem azt is, hogy ezek a rendelkezések egyáltalán rendelkezésre álljanak.
Ahhoz azonban, az 1. és a 6. cikkek valójában kifejthessék hatásukat, elengedhetetlen, hogy a korlátozás alá esõ jogok egyáltalán fennálljanak. Ha például meghatározott körülmények között eltörölnek egy polgári jogi igényhez fûzõdõ jogot, nem ütközik az 1. vagy a 6. cikkbe az, hogy az adott körülmények nem elegendõk polgári jogi igény keletkeztetéséhez, ha ezek a körülmények egy ilyen igényt megszüntetõ aktus után lépnek fel. Ekkor ugyanis nincs korlátozható tulajdon, és ezért annak esetleges sérelmét nem lehet megítélni bírói úton sem. Ha ellenben a beavatkozás fennálló jogokat vesz el vagy fennálló, avagy a jövõben keletkezendõ tulajdonjogokat korlátoz, a 6. cikk határozza meg az elõírt tárgyalást, és az 1. cikk ellenõrzése alá kerül a korlátozás tartalma.
Ezzel kapcsolatban lényeges adalék, hogy ha egy állami intézkedés a tulajdonjogot csak gazdasági értelemben korlátozza, a 6. cikk nem biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot annak megállapítása céljából, hogy a beavatkozás megfelel-e a belsõ jognak. A tulajdonjogot olyan hatás kell, hogy érje, hogy a tulajdon vagy a használat feltételei jogi értelemben legyenek érintve. A Bizottság döntése az egyik német vonatkozású vonatkozó ügyben kimondta, hogy az adózás felelõsség meghatározása, csak azért, mert az gazdasági értelemben hatással van az adózó tulajdonára, nem jelenti egyben polgári jog, illetve kötelezettség meghatározását is.
A polgári jog fogalma tágabb, mint a tulajdonjogé. A tulajdonjognak meg kell lennie a belsõ jogrendben és magánjellegûnek kell lennie, de ez a magánjelleg csak a joggyakorlás környezetébõl adódhat. Így a König v. Németország ügyben kiemelhetõ, hogy bár az orvosként történõ praktizáláshoz való jogot a közjog szabályozta, az mégis magánjogi jellegû volt, mivel a kérelmezõ magánjogi szerzõdések megkötésére használta. Lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a Bíróság minden olyan meghatározást egy polgári jog meghatározásának tekint, amely magánvállalkozást érint. Az azonban tény, hogy a Bíróság, mint például a König esetben, pusztán a jog használatának a környezetére utalt, annak érdekében, hogy további adalékot szolgáltatasson ahhoz a következtetéshez, hogy ez a jog polgári jog.
Lényeges arra emlékeztetni, hogy az 1. cikk összefüggésében nélkülözhetetlen feltétel, hogy legyen egy fennálló jog, és az, hogy a tulajdonszerzés szabadságának korlátozása nem részesül védelemben. Ha viszont diszkrimináció valósul meg e szabadság korlátozása során, máris belép a 14. cikk, amelyre az 1. cikkel immár közösen lehet hivatkozni.
2.3 A 8. cikk
A 8. cikk szintén összefüggésbe hozható az 1. cikk gyakorlati alkalmazásával. A 8. cikk kimondja, hogy "mindenkinek joga van lakása tiszteletben tartásához". Ha ez a bizonyos lakás egyben valakinek a tulajdonát is képezi, akkor az a 8. cikk védelmét is élvezi. Az viszont nem derül ki pontosan a 8. cikkel kapcsolatos ügyekbõl, hogy a 8. cikk csak a lakások olyan jellegzetességeivel szembeni beavatkozásoktól véd, amelyek alapvetõen szükségesek ahhoz, hogy az adott lakás ekként tudjon tovább funkcionálni. Alighanem azonban nyugodt szívvel erre a következtetésre juthatunk.
2.4 A 13-18. cikkek
Ezek a cikkek kiegészítik az Egyezményben biztosított lényegi jogokat, illetve eltéréseket engedélyeznek velük kapcsolatban, ezért vonatkoznak a tulajdonjogra. A 13. cikk nemzeti hatóság elõtti hatékony jogorvoslatot biztosít az Egyezményben lefektetett jogok és szabadságok megsértése esetén.
A 14. cikk a diszkrimináció tilalmát mondja ki az Egyezménybeli jogok gyakorlásával összefüggésben. A 15. cikk lehetõvé teszi az Egyezménytõl való eltérést háború idején vagy szükséghelyzet fennállásakor, míg a 16. cikk révén az államok számára megengedett, hogy korlátozzák az idegenek politikai tevékenységét. A 17. és 18. cikk pedig megtiltja, hogy az Egyezmény által szabályozott jogokat illetéktelen célra használják fel.
Az ehelyütt felsorolt cikkek közül a 14. számú érdemel közelebbi vizsgálatot, mivel a diszkrimináció tilalmának elve az egész Egyezményt áthatja, annak egyik alappillére. A hivatkozott cikk szerint "a jelen Egyezményben meghatározott jogokat és szabadságokat mindennemû, így a nemi, faji (...) vagy tulajdonon (...) vagy más állapoton alapuló diszkrimináció nélkül kell biztosítani."
E cikk boncolgatásakor figyelemmel kell lenni egy kardinális összefüggésre. A 14. cikk olyan állami intézkedésekkel szemben nyújt védelmet az egyén részére, amelyek igazságtalanul tesznek hátrányos megkülönböztetést valamilyen szempontból hasonló helyzetû személyek között, jóllehet az intézkedések nem jelentik a vonatkozó jog vagy szabadság igazságtalan korlátozását az adott jogot vagy szabadságot eredetileg biztosító cikk értelmében. Ennek folytán egy, a tulajdonjogot érintõ intézkedés lehet, hogy igazolható az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikk alapján, de a 14. cikkbe attól még beleütközhet, mivel diszkriminatív. Nos, a Bizottság esetjoga tartalmaz némi utalást arra, hogy, habár az 1. cikk nem biztosít egy bizonyos életszívonalhoz fûzõdõ jogot vagy egyéb szociális jogokat, a 14. cikkel karöltve a szociális jogok elosztása terén felmerülõ diszkriminációval szemben védelmet nyújthat. Kitûnõen mutatja ezt az egyik eset, ahol az nyert megállapítást, hogy noha az 1. cikk nem véd magántulajdontól eltérõ szociális jogokat, a 14. cikk az 1. cikkel együtt védelemben részesít a szociális jogok területén megjelenõ diszkriminációval szemben azon az alapon, hogy a szociális jogok és a tulajdonjogok közötti kapcsolat elég szoros. Nem alakult ki egységes joggyakorlat ebben a viszonylatban, mivel a Vos v. Hollandia ügyben a Bizottság kimondta, hogy elõfeltétel az, hogy megjelenjen a diszkrimináció a tulajdonjogokat érintõ intézkedésekben. A holland szerzõ, Peter van den Broek is inkább ez utóbbi vélemény mellett áll ki, hiszen az Egyezményt nem úgy tervezték, hogy a szociális jogokkal kapcsolatos védelmet biztosítsa. Ezt az elõkészületi munkák fent vázolt vitái is megerõsítik, amely során a szövegtervezetbe nem engedték felvenni ezeket a jogokat. Ebbõl következik, hogy az említett ellentétes bizottsági döntés ellenére a szociális jogok 14. cikken keresztül közvetetten szorgalmazott védelme ellen erõteljes ellenállás mutatkozik a jogirodalomban.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI JOG
ALAPJOGOK
PTK
SZAKDOLGOZAT