A tulajdonjog garanciái európai és nemzeti szinten: kiegészítés vagy konkurencia? Avagy a tulajdon védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében, illetve a német jogrendszerben

2002. január 25. Dr. Hörömpöli-Tóth Levente
letöltés

2.2.2.3 A közjogi követelések besorolása a német jog szerint
Az a kérdés, hogy a közjogi követelések milyen mértékben esnek a tulajdonvédelem alá, illetve egyáltalán oda tartoznak-e, még nem egységesek az álláspontok az egyes Európa Tanács tagállamok jogrendjében. A legelõrehaladottabb állapotban e tekintetben, úgy tûnik, a német joggyakorlat van. A Bundesgerichtshof Nagy Tanácsa (Großer Senat) egyik irányelvében (Grundsatzentscheidung) (1952. június 10.) abból indult ki, hogy a német alkotmány 14. cikkében rögzített tulajdonvédelmének alkotmányjogi értelemben vett tárgya minden vagyoni értékû jogot felölel, mégpedig attól függetlenül, hogy az polgári jogi vagy közjogi jellegû.
A német alkotmánybíróság így vagy úgy csatlakozott ehhez a véleményhez. Arra a következtetésre jut, hogy egy közjog birtokosának tulajdonosnak megfelelõ jogállást biztosít, és különbséget tesz a Bizottsághoz hasonlóan a saját teljesítmény útján megszerzett, illetve kiérdemelt, és ezáltal az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikke szerint védelemre jogosult, vagyoni értékû közjogi jogosultságok olyan jogosultságok között, amelyek az államilag szociál- és gazdaságpolitikai okokból nyújtott garancián alapulnak. A Bundesverfassungsgericht azt is egyértelmûen tisztázta, hogy elõbbi eset a törvényi nyugdíjbiztosításokból származó nyugdíjakra támasztott követelésekre vonatkozik, valamint a nyugdíjbiztosítási viszony alapján a biztosított olyan jogállásaira, amelyek további feltételek teljesítése esetén, úgy, mint a várakozási idõ leteltével vagy a biztosításra okot adó esemény bekövetkeztével, Vollrechtté (teljes joggá) erõsödhetnek.
2.3 A szellemi tulajdon
Sokáig a találmányok szabadalmát nem a javak körébe sorolták, hanem a polgári jogok közé. Számos érv harcolt egymással azért, hogy a szabadalmakat, így a szellemi tulajdont általában (szerzõi jogok, copyright stb.) a védett javak közé sorolják. Mindenekelõtt nem volt abszurd ötlet, hogy úgy tekintsenek rá, mint a gazdasági tevékenység elengedhetetlen elemére. Ezek után ebbõl világosan következett, hogy a szabadalom jószágnak tekinthetõ, mivel rendelkezett a használat (kizárólagosság) és a szabad rendelkezés (átruházhatóság) jellegzetességeivel: a tulajdon attribútumaival, illetve kritériumaival. A Bizottság végül leszögezte, hogy a szabadalom ténylegesen a javak fogalmához tartozik.
2.4 A váromány védelme a foglalkozás ûzéséhez kötött jogok kapcsán
Mivel a joggyakorlat a továbbiakban úgy védi -bizonyos feltételekkel - a várományt mint jószágot, és nem fél meghatározni a tulajdoni jogcímeket, megerõsítve ezzel a tulajdon autonómiáját, a jószág fogalmának kibõvítésérõl kell beszélnünk.
A joggyakorlat vizsgálatakor szembetûnik, hogy a váromány ugyan fõszabály szerint védett jószág, két fõ körben azonban nem teszik lehetõvé a váromány fogalmának kiterjesztését: ha a régi tulajdonjog már régóta nem alkalmas hatékony joggyakorlásra, és ha a feltételhez kötött követelés elenyészett a feltétel nem teljesítése miatt.
2.4.1 Foglalkozásból származó jövedelem
Megállapíthajuk, hogy a joggyakorlat fejlõdése három fázisban történt:

  • egy foglalkozás gyakorlásából folyó jövedelmek védelmének hiánya
  • a jóhírnév (goodwill) védelme
  • a gazdasági tevékenység folytatása miatt szükséges engedélyek és licencek védelme.

Eredetileg egy foglalkozás ûzését nem kapcsolták össze a tulajdonhoz fûzött jogokkal, mivel a hozzá kapcsolódó bizonytalanság megakadályozta a szerzett jog megállapítását.
Így X. Német Szövetségi Köztársaság elleni ügyében a Bizottság úgy döntött, hogy a közjegyzõk díja, melynek mértékét jogszabály csökkentette, nem tekinthetõ jószágnak. Ebben az ügyben a törvény elõírta, hogy a közjegyzõk az egyházak, egyetemek és más nem nyereségorientált szerveztek számára készített közjegyzõi okiratot a normál díjszabásnál 50-80%-kal kedvezményesebben kötelesek kiállítani. A Bizottság úgy értékelte, hogy elõször is semmilyen konkrét ügyre nem tettek hivatkozást a panaszos közjegyzõk, hanem csak általában sérelmezték szolgáltatásuk kötelezõen csökkentett díjszabással történõ nyújtását. Az áldozati elvnek mégis megfelelt a kérelem, és így a 25. cikk kritériuma alapján nem kellett elutasítani, mivel feltételezhetõ, hogy elengedhetetlenül lesznek a kérelmezõnek szóban forgó ügyei. Mindez azonban nem elegendõ ahhoz, hogy az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikkének sérelmét lehessen megállapítani. "A közjegyzõ díjkövetelése csak abban az esetben lehetne az adott cikk értelmében jószágnak tekinteni, ha követelés keletkezett volna egy meghatározott esetben a közjegyzõ által nyújtott szolgáltatás alapján és a díjszabásra vonatkozó jelenlegi rendelkezések alapján. A közjegyzõk arra vonatkozó puszta várakozása (expectation), hogy a jelenlegi díjszabásról szóló jogszabályokat nem fogják megváltoztatni, nem tekinthetõ tulajdonjognak." Érdemes még ehhez hozzáfûzni, hogy ugyanerre hivatkozva utasította el a Bizottság a diszkriminációs panaszt is (14. cikk), valamint kiemelte, hogy a közjegyzõk piacon betöltött kvázi kizárólagos helyzetébõl adódóan nem számít hátrányos megkülönböztetésnek az, ha bizonyos kötelezettségeket rónak rájuk.
2.4.2 A jóhírnév (goodwill)
A joggyakorlat ezután a van Merle és mások ügyében fejlõdött tovább, ahol a Bíróságnak szembesülnie kellett a goodwill fogalmával. A négy holland kérelmezõ 1947 és 1950 között kezdte pályáját. 1962-ig a könyvelõi foglalkozást semmilyen jogszabály nem szabályozta. Ezt az áldatlan állapotot megszüntetvén két törvény született. A második értelmében az elismert könyvelõi cím jog szerint azokat illeti meg, akik a törvény hatályba lépése elõtti tizenöt évben legalább tíz évig megfelelõ szakmai hozzáértést bizonyító skálán és feltételek mellett praktizáltak. A kérelmezõk ki voltak zárva e törvényhely által biztosított kedvezményekbõl, ezért az elsõ cikkre hivatkozva kérték, hogy állapítsák meg javaik megsértését. Azt állították továbbá, hogy évi ügyszámuk 50-60%-kal csökkent. Itt tehát komoly anyagi hátrány következett be, szemben a fenti közjegyzõkkel.
A kérelmezõk a Wiarda bírónak a König-ügyben kifejtett különvéleményére is hivatkoztak. E vélemény szerint az ügyfélkör polgári jogi, tulajdonhoz való joghoz hasonló jellegû. A Bíróság a Bizottság érvelését követte, amikor az ügyfélkört jószágnak minõsítette: "az érdekelteknek sikerült létrehozniuk olyan ügyfélkört, amely sok szempontból polgári jellegû (...) lévén, hogy vagyoni értéke van, így jószág az Egyezmény értelmében."
2.4.3 Engedélyek
Különös figyelmet érdemel a kereskedelmi tevékenységhez szükséges engedély. Sokáig ezeket az engedélyeket nem tekintették jószágnak. Ennek megfelelõen az M. Németország elleni ügyben a Bizottság úgy rendelkezet, hogy "az engedély birtokosát nem lehet olyan személynek tekinteni, akinek megfelelõ és jogos elvárása van tevékenységének folytatásához, amennyiben az engedélyhez fûzött feltételek már nem állnak meg."
Késõbb valamelyest újragondolta ezt az álláspontot a Bizottság. Egy másik esetben ugyanis megállapította, hogy a szóban forgó étterem gazdasági érdekei javak. A bevont alkoholárusítási engedélyt ugyan önmagában továbbra sem tekintette annak, azonban vizsgálta, hogy az engedély szükségképpen eleme-e a gazdasági érdekek kihasználásának, és visszavonása együtt jár-e a goodwill sérülésével. Az engedély visszavonása végül is sértette a kereskedõ jogait, amivel a Bíróság is egyetértett. Annak birtoklását a kérelmezõ társaság érdekeinek megvalósításához szükséges legfontosabb feltételek egyikének tekintette.
Ezzel összefüggésben talán a legildomosabb felvillantani viszont azt a bizottsági határozatot, amely a jármûvezetõi engedélyt nem minõsítette tulajdonnak. A döntéshez nem fûztek indoklást. Csak találgatni lehet, hogy valószínûleg azért volt negatív a Bizottság következtetése, mert nem tekintette a jogosítványt gazdasági értékkel bíró tételnek, amely feltételt alapkövetelménynek tekintette egyébként a tulajdonná minõsítés folyamatában. Ez a felfogás egyáltalán nem tûnik megalapozottnak, hiszen a jogosítvány óriási értékkel bír birtokosa számára, annak megvonása súlyos anyagi következményekkel járhat. Ezért fontos megvizsgálni a birtokos körülményeit, mert ha például az illetõ munkájához elengedhetetlenül szükség van a jogosítvány mindennapi használatára, az komolyan befolyásolhatja az érintett tulajdonát.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI JOG
ALAPJOGOK
PTK
SZAKDOLGOZAT