A tulajdonjog garanciái európai és nemzeti szinten: kiegészítés vagy konkurencia? Avagy a tulajdon védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében, illetve a német jogrendszerben

2002. január 25. Dr. Hörömpöli-Tóth Levente
letöltés

2. A tulajdonjogot ért beavatkozás esetei
A tulajdonjogot ért beavatkozás leggyakrabban közvetlenül egy közjogi személy mint végrehajtó hatóság cselekedeteibõl ered. Bírósági aktus vagy jogszabály is lehet az alapja, valamint nemzetközi vagy alkotmányjogi aktus, amennyiben ezek közvetlen hatással vannak a tulajdonjogra. Az 1. cikkre azonban akkor is lehet hivatkozni, ha közvetlenül nem egy közjogi hatóság a tulajdonjog megsértõje, hanem harmadik természetes személy okozza a sérelmet. Mégis szükséges, hogy a tulajdonjog sérelme ne csupán egy magánszemélynek legyen betudható, mivel a közhatalom gyakorlásának legalábbis közvetettnek kell lennie.
A tulajdont ért beavatkozásoknak két fajtája a szabályozás és a megfosztás. A megfosztást úgy határozhatjuk meg, mint a tulajdon tárgyának birtokából való kiesést: a vagyontárgy elvonása a tulajdonostól a birtokból való kiesést jelenti, illetve a tulajdon attribútumaitól való megfosztást vonja maga után. A megfosztás a tulajdon átszállását eredményezi. A szabályozás ezzel szemben nem vezet a tulajdon átszállásához: a tulajdonos megõrzi tulajdonát, azonban annak használata korlátozott.
3. A nemzetközi jogi értelemben vett megfosztás
Az elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv 1. cikke két fajta, a tulajdont érintõ állami beavatkozást határoz meg: a megfosztást és a tulajdon használatának szabályozását. Csak akkor van értelme különbséget tenni e tekintetben, ha abból indulunk ki, hogy a megfosztásnál alapvetõ kártalanítási kötelezettség áll fenn, mert egyébként mindkét beavatkozási módra lényegében ugyanolyan feltételeket határoz meg az Egyezmény: azaz mindkettõnek törvényen kell alapulnia, közérdekbõl kell történnie (l. elsõ bekezdés 2. mondat), illetõleg közérdekbõl szükségesnek kell lennie (második bekezdés)
A kiegészítõ jegyzõkönyv nem szabályozza kifejezetten a kártalanítás kérdését. Ha azonban a modern kisajátítási jog értelmében abból indulunk ki, hogy megfosztás alatt minden olyan állami szabályozás értendõ, amely nem a tulajdon használatát szabályozza, ekkor válik valóban egyértelmûvé a két beavatkozási fajta közötti elhatárolás.
A nemzetközi jogban fõ fogalomként szerepel a megfosztás, amely az államosítást, az elkobzást és a kisajátítást széles értelemben fogja át. Államosítás alatt ipar-, illetve gazdasági ágak állami tulajdonba való átvételét értik, amelytõl megkülönböztetendõ az egyes kisajátítás, mint általános szerkezetváltoztatásra irányuló intézkedés. Elkobzásként jelölik a magántulajdon kártalanítás nélküli elvonását állami célra. A kisajátítás nem szûkül le a tulajdontól való megfosztásra, hanem kategóriájába a megfosztás mellett terhelõ vagy korlátozó intézkedések is beletartoznak, amelyek a tulajdon sérthetetlenségéhez fûzõdõ jog lényegi tartalmát érintik. A nemzetközi jog szerint nem jár kártalanítás azokban az esetekben, ha olyan tulajdonjogokba avatkoznak be, amelyek nem érintik a tulajdon sérthetetlenségét, hanem egyszerûen a tulajdon használatát szabályozzák.
Ez a megközelítés jut kifejezésre a nemzetközi jogon kívül számos nemzeti jogrendszerben, így a németben is.
4. Megfosztás a strasbourgi joggyakorlatban
A fentiekben már elõtérbe került az 1. cikk szövegezése, illetve az abban foglalt tág fogalmak léte és az e minõségükbõl eredõ problémák. Nos, ha a feladat a cikk által említett megfosztás fogalmának vizsgálata, rendkívül nehéz egyértelmûen meghatározni, mit is kell valójában megfosztás alatt érteni.
Több szakértõ azon a véleményen van, hogy a megfosztásnak ugyanazt a jelentést szánták, mint amelyet a kisajátítás a nemzetközi jogban hordoz (l. fent). Megalapozottnak tûnik annak feltételezése, hogy a megfosztás és a tulajdon használatának szabályozása közötti különbségtételt a szándékok szerint a nemzetközi jogban meglévõ hasonló megkülönböztetést követi. Ezt támasztja alá, hogy a nemzetközi jog szabályait az 1. cikk megfosztásra vonatkozó rendelkezésének részévé tették. ha a megfosztás fogalma szûkebb lenne, mint a kisajátításé a nemzetközi jogban, a nemzetközi jog szabályai az 1. cikkben feltüntetett módon szûkebb alkalmazhatóságot élveznének ennek megfelelõen, ami pedig azzal járna, hogy nem tudnák elérni a szándékolt céljukat.
Ezt a megkülönböztetést azonban a Bíróság nem tette magáévá. Megfosztás az õ olvasatában csak akkor fordul elõ, ha tulajdont jogilag vagy ténylegesen elvesznek. A Handyside-ügyben például kifejezésre jutott, hogy a "javaktól" való megfosztás

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI JOG
ALAPJOGOK
PTK
SZAKDOLGOZAT