Alkotmányreform Romániában - közjog és politika

2002. március 8. Veress Emõd
letöltés

De például a köztársasági kormányforma, vagy Románia nemzetállami jellegének a kijelentése nem tekinthetõ megváltoztathatatlan szabálynak.
Az Alkotmánybíróságnak létezik vonatkozó döntése, amelyben a 148. szakaszt valódi jogszabályként kezelte, igaz, hogy az állampolgárok alapvetõ jogainak korlátozását tiltó részt, ami elfogadható. Az alkotmánymódosító indítványt 39 szenátor kezdeményezte (vagyis a kezdeményezés érvényes, hiszen a szám nagyobb, mint a kért egynegyed). A módosító javaslat az alaptörvény 41 (7). szakaszának a megváltoztatására irányult. A 41 (7). szakasz szerint "a törvényes úton szerzett vagyont nem lehet elkobozni. A szerzés törvényes jellege feltételezett". A javaslat szerint ezt a szabályt a következõképpen kellett volna módosítani: "Azt a vagyont, amelyrõl nem tudják bizonyítani, hogy törvényes úton szerezték, elkobozzák." A vagyon törvényes megszerzésének a vélelme a magántulajdon egyik biztosítéka. Ez a vélelem azon az elven is alapszik, hogy minden jogügylet jogosnak tekintendõ, ameddig az ellenkezõjét nem bizonyítják. A módosító javaslat szerint azt a vagyont, amelynek törvényes származását nem lehet bizonyítani, el kell kobozni. Ebbõl olyan vélelem következik, mely szerint egy személy vagyona addig törvénytelennek tekintendõ, ameddig nem bizonyítja a vagyon törvényes eredetét. Ez ellentmond a jogbiztonság elvének. A vagyon törvényes eredetének a vélelmét megszüntetni egy alkotmányos jog, a tulajdonjog biztosítékának a megszüntetése. Ezért az Alkotmánybíróság a módosító javaslatot alkotmányellenesnek nyilvánította, mert az ellentmond a 148. szakaszban megállapított korlátoknak.
A "tilalmi lista" tekintetében sokat mond a két világháború közötti román közjogi gondolkodás kiemelkedõ egyéniségének, C.G. Rarincescu-nak a véleménye: "Az összes ilyen alkotmány, amelyeket nem lehet egy bizonyos határidõ elõtt módosítani vagy azok a rendelkezések, amelyekkel bizonyos rendszereket érinthetetlennek nyilvánítanak, nem bírnak semmilyen jogi értékkel, mert a társadalomnak az a joga, hogy a szükséges kormányzatot alakítsa és a szükséges törvényeket hozza meg ... elidegeníthetetlen. Ezek esetleg kívánságként értelmezhetõek, melyeket vagy megvalósítanak, vagy nem, a nemzedékek felfogásának megfelelõen." Ugyanez a véleménye a francia Laferriére-nek: "jogi szempontból az eljárás, amellyel az alkotmány bizonyos részeit módosíthatatlanná nyilvánítják, értéktelen. Az adott pillanatban gyakorolt alkotmányozó hatalom nem lehet magasabb rendû, mint a jövõben fellépõ alkotmányozó hatalom és azt nem korlátozhatja, egyetlen pontban sem. Az ilyen rendelkezések egyszerû kívánságok ... és nincs kötelezõ erejük az elkövetkezendõ alkotmányozóknak." Drãganu professzor szerint pedig "a politikai valóság bizonyítja, hogy a módosítási tilalmak nem tudták megakadályozni az alkotmány revízióját azokban az esetekben, amikor a társadalmi közösségek álláspontjai nyilvánvaló változásokon mentek át."

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
TANULMÁNY