Alkotmányreform Romániában - közjog és politika

2002. március 8. Veress Emõd
letöltés

A rendes törvényhozási eljáráshoz képest számos megszorítás létezik. Az Elnöknek más esetben nincsen törvénykezdeményezési joga, míg a Kormánynak igen. Itt az Elnök kezdeményezhet, a Kormány javaslatára. A szokványos törvényhozási eljárás során minden egyes képviselõ vagy szenátor kezdeményezhet törvényt abban a kamarában, amelynek a tagja. Népi kezdeményezés esetén pedig elegendõ 250.000, az ország megyéinek egynegyedébõl, és nem felébõl származó, megyénként 10.000 és nem 20.000 aláírás. Az SZDP a parlamenti kezdeményezést szeretné. Vitathatatlan, hogy ha az elnök, Ion Iliescu kezdeményez, a Kormány javaslatára, az egész folyamat elindításának közel sem lesz olyan legitimitása és társadalmi elfogadottsága, mint parlamenti kezdeményezés esetén. A népi kezdeményezés pedig alkalmatlan egy alapos alkotmányreform megvalósítására.
Ha az Elnök kezdeményez, akkor az alkotmánymódosító indítványt a Kormány és annak szakértõi készítik el, akár az Elnök részvételével, akár anélkül. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha a Kormány javasolta az Elnöknek az alaptörvény módosítását, akkor az Elnök köteles-e kezdeményezni azt. Szerintem nem, az Elnök szabadon mérlegelhet, hiszen a kezdeményezési jog õt illeti meg, és nem a Kormányt. Ilyen eset akkor merülhetne fel, ha az államfõ és a Kormány nem azonos politikai csoportokból származnak. A Kormány ebben az esetben a kezdeményezést át kell hogy engedje az õt támogató parlamenti többségnek, és csak erre támaszkodva viheti keresztül az akaratát. Viszont az Elnök semmiképpen nem kezdeményezhet alkotmánymódosítást elõzetes kormányzati javaslat nélkül. Ez a javaslat nélkülözhetetlen feltétel, ettõl függ, hogy egyáltalán megszületik-e az elnöki kezdeményezési jog.
A kezdeményezési jog gyakorlásához az 1991-es Alkotmány tervezete könnyebb feltételeket szabott meg. Ez a jog ugyanígy az elnököt illette volna meg, a Kormány javaslatára, de a képviselõk vagy szenátorok esetében legkevesebb 50 képviselõ, illetve 25 szenátor kezdeményezhetett volna. Ez a jog megillette volna az Alkotmányos Tanácsot is (az Alkotmánybíróság elõképét a tervezetben), és a népi kezdeményezést 300.000 szavazati joggal rendelkezõ választópolgár indíthatta volna el, a jelenleg hatályos bonyolult területi lebontás nélkül. A kezdeményezési jognak ez a szabályozása jobban biztosította volna az alaptörvény rugalmasságát, mert kevesebb volt a megszorító feltétel. Az Alkotmánybíróság kezdeményezési joga esetleg vitatható lenne.
A népi kezdeményezés jelenlegi szabályozásáról az alkotmány elfogadása után azt mondták, hogy "gyakorlatilag lehetetlen ezen az úton alkotmányt módosítani". A Nemzeti Liberális Párt 1999-2000-ben "szervezett" egy népi kezdeményezést. 700.000 aláírás támogatta az alaptörvény 41. szakaszának a megváltoztatására, a tulajdonjog garantálására irányuló módosító javaslatot (a tulajdonjog "óvása" helyett). Ez a módosító javaslat megkapta az Alkotmánybíróság beleegyezését, de a Parlament nem tûzte napirendre, politikai akarat hiányában. Itt joghézag van, nincs határidõ elõírva, hogy a kezdeményezéstõl számított hány napon belül köteles napirendre tûzni a Parlament az alkotmányrevíziós indítványt. Ez pedig visszaélésekre ad lehetõséget.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
TANULMÁNY