Alkotmányreform Romániában - közjog és politika

2002. március 8. Veress Emõd
letöltés

A formai követelményeknek megfelelõ alkotmánymódosító indítványt a képviselõk és szenátorok egynegyede is javasolhatja. Az SZDP parlamenti frakcióinak vezetõi azt a megbízatást kapták, hogy tárgyaljanak a többi politikai alakulat parlamenti csoportjainak vezetõivel, hogy az alkotmánymódosítás a Parlamentbõl induljon ki. Ennek érdekében, mint az SZDP határidõ-javaslatában is látszik, egy különbizottság létrehozását javasolják. Az alkotmánymódosító javaslatot elõkészítõ különbizottságban a parlamenti pártok vennének részt, a törvényhozásban képviselt arányuknak megfelelõen, a Kormány és az államfõ képviselõivel együtt, és alkotmányjogi szakértõk, akik nem rendelkeznének szavazati joggal. Megfigyelhetõ, hogy a civil társadalom teljesen kimarad az alkotmányreform elõkészítésébõl.
Az Alkotmánybíróság, az alaptörvény 144. szakaszának a). pontja szerint, hivatalból megvizsgálja az alkotmánymódosító kezdeményezést. Ezt az ellenõrzést azonban sem az alkotmány, és az Alkotmánybíróságról szóló, 1992. évi 47-es törvény sem részletezi. Ez pedig súlyos, alapvetõ hiányosság.
Így értelmezhetõvé válik az alkotmánybírósági döntés jogi ereje. A kérdés megoldása érdekében két esetet kell megkülönböztetni:
Az alkotmánymódosító javaslatot nem az erre jogosultak terjesztették be, vagy a kezdeményezési joggal rendelkezõk nem tartották be a kezdeményezési feltételeket. Például: nincs meg a megfelelõ számú aláírás vagy nem megfelelõ a területi eloszlás népi kezdeményezés esetén, vagy kevesebb képviselõ és szenátor kezdeményezett, mint amennyit az alaptörvény kér stb. Ilyen esetekben az Alkotmánybíróság egy kötelezõ erejû döntést bocsát ki, melynek az a következménye, hogy a Parlament nem vitathatja meg az alkotmányellenesnek nyilvánított kezdeményezést. Ugyanígy - elméletileg - kötelezõ erejû az Alkotmánybíróság döntése, ha az alkotmány megváltoztathatatlannak nyilvánított részeit érintené az alkotmánymódosító javaslat. Ezt az álláspontot csak részben fogadom el, azokban az esetekben, amikor a cél az állampolgári jogok védelme, és nem bizonyos politikai elvek bebetonozása.
Ha a kezdeményezés jogszerûen történt, akkor az Alkotmánybíróság nem hozhat kötelezõ erejû döntést. Hiszen bármely alkotmánymódosítás "alkotmányellenes", hiszen az alaptörvénynek ellentmond, annak megváltoztatására irányul. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság nem vizsgálja az alkotmánnyal való egyezést, hanem egy véleményt bocsáthat ki, amelyben ajánlás jelleggel rögzíti az álláspontját a módosító javaslattal kapcsolatban.
Alkotmányozó hatalomnak C. Schmitt szerint az akarat tekinthetõ, amelynek hatalma vagy autoritása képes arra, hogy az alkotmányt meghatározza. Sok alkotmányos rendszerben a rendes törvényhozás nem módosíthatja az alkotmányt, hanem csak egy speciális, erre a célra választott Alkotmányozó Gyûlés. A hatályos román alkotmány, szemben az 1866-os és 1923-as alkotmányokkal, nem választja szét a törvényhozó és az alkotmányozó hatalmat, hanem a mandátumát töltõ Parlament kezébe adja az alkotmánymódosítás jogát.
A szavazás mindkét kamarában külön-külön, minõsített, kétharmados többséggel történik. A rendes törvényhozási eljárás során egyszerû vagy abszolút többség szükséges, attól függõen, hogy egyszerû vagy sarkalatos törvényrõl van-e szó. Abban az esetben, ha a két ház nem azonos formában fogadja el a módosító javaslatot, elkezdõdik az egyeztetés. Mindkét ház, a politikai összetételének megfelelõen kijelöl egy együttes bizottságot. A bizottság megegyezik egy közös változatban, amelyet külön-külön mindkét kamara elé terjesztenek. Ezt a változatot is kétharmados többséggel kell jóváhagyni. Ha az egyeztetõ bizottságban nem sikerül közös álláspontot kialakítani a vitatott részrõl, vagy az egyik kamarában nem hagyják jóvá az egyeztetõ bizottság jelentését, akkor a döntési jog a két kamara együttes ülését illeti meg, de a kért többség megváltozik: a képviselõk és szenátorok háromnegyede kell a végsõ változat mellett szavazzon. Ezért hangsúlyozom az alkotmányreform kompromisszum jellegét. Ha a szélsõséges Nagy-Románia Pártot kihagyjuk a számításból, valamennyi politikai alakulat szavazatára szükség lesz.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
TANULMÁNY