Alkotmányreform Romániában - közjog és politika

2002. március 8. Veress Emõd
letöltés

A sort a már többször említett, a be nem tartott határidõket is tartalmazó SZDP javaslat folytatta. Ezt a Nãstase-kormány programjával együtt kell olvasni, a két dokumentum hasonlóságai és eltérései utalnak az SZDP álláspontjának finomításaira. Az SZDP program szerint az alkotmánymódosításnak meg kell teremtenie az EU-csatlakozás alkotmányos kereteit. Ez a megállapítás a programban valóban nagyon, túlzottan felületes. Tényleges tartalommal az alkotmánymódosító indítványt elõkészítõ bizottságnak kell feltöltenie. Ebben a kéréskörben hasznos lenne felhasználni az Uniós tagállamok és a csatlakozásra készülõ többi közép-kelet-európai állam tapasztalatát, bevonni Európai Uniós szakértõket, azonosítani azokat az alkotmányos rendelkezéseket, amelyeket módosítani kell az EU csatlakozás érdekében.
Egy másik fõ csapásirány a törvényhozás reformja. Románia Parlamentje egy nehézkes, túlméretezett szerv. Mindkét kamarát ugyanazon alapokon választják meg és ugyanazokat a feladatokat végzik (ez az ún. bicameralisme égalitaire). A Szenátus a Képviselõház megkettõzése. A törvényhozási eljárás annak következményeként, hogy a Parlament minkét háza meg kell tárgyalja és el kell fogadja ugyanazt a jogszabályt, nagyon lelassult. A Parlament hatékonyságának növelésére az SZDP a kétkamarás szerkezet fenntartását, de ugyanakkor annak reformját javasolja. A két kamara megválasztási módozatát és hatáskörét el kell különíteni. A kormányprogram szerint a törvényhozásban a Képviselõháznak lenne döntõ szerepe. A Szenátus a helyi közösségeket (a megyéket) fogja képviselni és ez mellett külpolitikai hatáskörei lennének. A kormányprogram szerint az alaptörvény meg kell határozzon a Kormánynak egy saját szabályozási hatáskört, amely keretein belül törvényerejû rendeleteket fogadhatna el. A Parlament reformjának egyéb elemei a parlamenti küldöttek számának alkotmányos szintû meghatározása (eddig errõl a számról a parlamenti választásokról szóló törvény rendelkezett) és a jelenlegi számhoz képest ennek csökkentése; a küldöttek mentelmi jogának újraszabályozása; a törvényhozó hatáskör átruházásának (a felhatalmazás alapján elfogadott és a sürgõsségi kormányrendeletek kérdésének) pontosítása stb. A kormányprogram szerint a képviselõk számát 220-ban, a szenátorokét 110-ben kellene megállapítani. Egy elírás következtében a Pro Minoritate-ban megjelent tanulmányomban az szerepel, hogy a helyhatósági választásokról szóló törvény szabályozza a parlamenti küldöttek számát. Szó sincs errõl, a képviselõk és szenátorok számát a Képviselõház és a Szenátus megválasztásáról szóló 1992. évi 69-es törvény módosított változata szabályozza.
A Kormány tekintetében az SZDP el akarja ismertetni azt, hogy ennek joga legyen az egyszerû törvények szabályozási területén törvényerejû kormányrendeleteket elfogadni, és ugyanakkor kérik a sarkalatos törvények szabályozási területének csökkentését. Szerintem azt az igyekezetet, amellyel a Kormánynak próbálnak primér jogalkotási hatásköröket megállapítani, sokkal inkább ellenkezõ irányban kellene kamatoztatni: kizárólagos parlamenti - törvényhozási - hatáskörök megállapítása érdekében, az összes fontos életviszony területén. Ami ezen kívül kerül, ott alkothasson a Kormány primér szabályozásnak minõsülõ, de a törvénynek ebben az esetben is alárendelt jogszabályokat. A kormányprogramban szerepel, hogy helyre kell állítani a Parlament és a Kormány közötti alkotmányos viszonyokat. Romániában a jogállamiság alapjait kérdõjelezte meg, hogy a végrehajtó hatalom, a kormány (politikai színezettõl függetlenül) az utóbbi években törvényerejû rendeletekkel jogszabályok áradatát fogadta el, valósággal visszaszorítva, másodlagos helyre utalva a nehézkes Parlamentet.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
TANULMÁNY