A prefektusi tisztség az önkormányzati rendszerben és az alkotmánybírósági gyakorlatban (Románia esete)

2003. január 7. Veress Emõd

3. A prefektúra intézménye az alkotmánybírósági gyakorlatban

Az 1991. évi 69-es számú törvény 1996-os módosításakor a következõ szabályt vezették be: "A prefektus, az alprefektus és a saját apparátus a prefektúrán fejti ki tevékenységét. A prefektúrának és, az esetnek megfelelõen, a megyei tanácsnak és saját apparátusának a székhelye a megyeszékhely municípiumban levõ, országos érdekû köztulajdont képezõ közigazgatási palotában van."9 Ezzel a módosítással kapcsolatban több alkotmányossági kérdés merült fel:10

  1. a "prefektúra" új intézményének megalakítása alkotmányellenes, mert az alkotmány csak a prefektusi tisztségrõl rendelkezik;11
  2. a Prefektúra így ugyanazt a rangot kapná, mint a megyei tanács, amely ellentétes a megyei tanács törvényes pozíciójával;
  3. az a rendelkezés, mely szerint a Közigazgatási palota országos érdekû köztulajdon ellentétes az Alkotmány 135. szakaszával, mely szerint a tulajdon köztulajdon vagy magántulajdon, és a köztulajdon csak az államé vagy a területi-közigazgatási egységeké. A cél a megyei közigazgatási palotának a Kormány hatáskörébe való utalása volt ("a kormányt pedig a prefektus képviseli". Ez ellentétes a helyi autonómia elvével.12

Ugyanez a törvénymódosítás sérti a helyi közigazgatási törvény 73. szakaszát, mely az Alkotmány 135. szakasz (3). és (4) bekezdésének alapján a javak természete vagy rendeltetése az a kritérium, mely alapján meghatározzák a közjavak államhoz vagy területi-közigazgatási egységhez való tartozását.

Az Alkotmánybíróság nem fogadta el ezt az érvelést.

Az alkotmányvédõ intézmény szerint a prefektúra nem veszi át a prefektus helyét. A prefektúra létrehozásának célja, hogy a prefektus alkotmányos és törvényes hatásköreinek a gyakorlásához szükséges igazgatási szervezetet biztosítsa. Egyetlen alkotmányos rendelkezés sem tiltja autonóm közhatóságok létrehozását. Szerintem az Alkotmány egyetlen kreációs normája sem engedélyezi a prefektúra létrehozását, és a prefektúra nem minõsül autonóm hatóságnak. A prefektúra, mint intézmény, az alkotmányosság határán lebeg: abban a pillanatban alkotmánysértõvé válna a léte, ha a prefektus munkájának segítésén túl hatásköröket állapítanának meg neki.

Vegyük tovább az alkotmánybírósági érvelést. A törvény egyetlen rendelkezésébõl sem következik, hogy a prefektúra ugyanazt a rangot kapná, mint a megyei tanács, ilyen következtetést elhamarkodott abból levonni, hogy ugyanabban az épületben van a székhelyük. A két intézmény törvényes céljaik és feladatkörük eltérõek és sajátosak.

A harmadik esetben világos alkotmánysértés állt fenn, de az Alkotmánybíróság ezt sem fogadta el.13 A közigazgatási palotát országos érdekû (vagyis állami) köztulajdonba sorolni alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság szerint a besorolási kritériumokat nem az alaptörvény, hanem a közigazgatási törvény tartalmazza, így a törvényhozó eltérhet, kivételeket állapíthat meg saját rendelkezése alól. Nem vették figyelembe, hogy a javak természete és rendeltetése, mint a köztulajdon besorlási kategóriái, levezethetõek az Alkotmány 135. szakaszának (3). és (4). bekezdéseibõl és a 119. szakaszból. Ismét a formális garanciák hiányáról van szó, és az erõtlen, a helyi autonómiát rendkívül szúk módon értelmezõ álláspontra helyezkedett az Alkotmánybíróság.

Az új közigazgatási törvény nem foglalkozik a kérdéssel, mert az végül a köztulajdonról szóló törvény14 a helyi autonómia javára rendezte: ma a megyei tanács épülete megyei köztulajdonnak számít.15

Éppen ezért elképesztõ, hogy egy alsóbb jogszabály, a prefektúrák újraszervezésérõl és mûködésérõl szóló, 2001. évi 9-es számú kormányhatározat ismét "országos érdekû köztulajdonként" emlegeti16 a prefektúrának a megyei tanáccsal megosztott székhelyét. A kormányhatározat ezen rendelkezése törvénytelen.

A kormányhatározat egyéb rendelkezései is kifogásolhatóak: a prefektúránk jogi személyiséget állapít meg. Továbbá a határozat szerint "a prefektúrák szerepe az Alkotmány, a helyi közigazgatási törvény és más jogszabályok által a prefektusnak meghatározott hatáskörök és prerogatívák megvalósítása". Vagyis hatáskört állapít meg a prefektúráknak (ilyet a közigazgatási törvény nem tesz!). Egy jogi személyiség nélküli szakapparátus, amely segíti a prefektust saját hatásköre gyakorlásában, nem lépi túl az alkotmányos kereteket, de amirõl itt szó van, az igen.

Nem csak ez a gond a határozattal. A határozat hosszú hatásköri jegyzéket is tartalmaz. Csak egy furcsaságot emelek ki. Például a prefektúra szakapparátusa "a kormányprogram alapján elkészíti a megye saját gazdasági-szociális programjait, 4 éves idõszakra..." A határozat konzultációs kötelezettséget is elõír (egyeztetni kell az önkormányzatokkal), ennek ellenére a rendelkezés törvényt sért. Beavatkozik a megyei tanácsi hatáskörbe. A megyei tanács "stratégiákat, elõrejelzéseket és programokat fogad el a megye vagy ennek egyes vidékei gazdasági-szociális fejlesztése érdekében, a helyi tanácsoktól kapott javaslatok alapján." A megyei tanács "elrendeli, jóváhagyja és kövei, az érdekelt községi és városi közigazgatósági hatóságokkal együttmûködve, az ezek megvalósulásához szükséges intézkedéseket, ideértve a pénzügyi jellegûeket is." Mi köze van a kormánynak a helyi, megyei érdekû fejlesztéshez a szükséges források költségvetési leosztásán kívül? A 9-es kormányhatározat szerint nagyon is sok. A prefektuson/prefektúrán keresztül a központ akar a megyékben kormányozni és igazgatni, átlépve a helyi autonómia alkotmányos joga alapján az önkormányzatok számára meghatározott hatásköröket.

Szerencsére a problematikus kormányhatározat rendelkezései a gyakorlatban nem igazán alkalmazhatóak.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
KÖZIGAZGATÁS
ÖNKORMÁNYZATOK
TANULMÁNY