Drogfogyasztás Magyarországon és Erdélyben

2003. március 13. Gál Csilla Emese

2. A román törvény talán legnagyobb hiányossága az, hogy a magyar drogszabályoktól eltérõen, nem határozza meg a csekély és jelentõs mennyiségeket. Így még nehezebbé válik a fogyasztó és a terjesztõ megkülönböztetése. Ugyanakkor a jogszabályban rögzített alapesetek és minõsített esetek szempontjából egyáltalán nem releváns az adott koncetrátum hatóanyag tartalma sem.

De miként lehet ezt az elhatárolást megtenni, ha nincsenek meghatározva a csekély illetve a jelentõs mennyiség fogalmak? A törvény betûi szerint, ha valakit tetten érnek, hogy a saját lakásának teraszán marihuánát termeszt, de õ azt vallja, hogy saját fogyasztásáért teszi ezt, a kiszabható büntetés 2-tõl 5 évig terjedõ börtönbüntetés. De ha õ valójában az elõállított anyagot eladja, azonban a tevékenysége egy korábbi szakaszában érik tetten, az említett termesztés során, annak ellenére, hogy õ kereskedõ, ha a saját fogyasztás célját hangoztatja, megmenekülhet a kereskedésért járó 3-tól 15 évig terjedõ szabadságvesztéstõl. A két bûncselekményre kiszabható büntetés között pedig elég jelentõs különbség van.
Az egyetlen biztos kritérium, ami elválasztja a kereskedõt az egyszerû fogyasztótól az, ha tetten érik éppen akkor amikor eladja az áruját szintén mennyiségtõl függetlenül. Minden más esetben a törvény hiányosságát a joggyakorlat hívatott pótolni, ami elég eltérõ, hisz elõfordult már olyan eset, hogy egyazon mennyiségért valakit fogyasztóként, mást pedig kereskedõként ítéltek el. Úgy tünik, hogy ebben a fontos kérdésben túlzottan szabad kezet adtak a bíróságoknak és az eltérõ határozatok elõbb-utóbb törvénymódosítást vagy Alkotmánybírósági határozatot fognak maguk után vonni.

3. A magyar jogszabály szerint a cselekmény súlya és az érte kiszabható büntetés nagysága nem függ a kábítószer veszélyességétõl, tehát mindegy, hogy könnyû vagy nehéz drogokról van szó. Az illegális tevékenység mínõsitõ vagy privilegizált voltát a kábítószer mennyisége és nem a veszélyességi faktora adja meg. Ettõl eltérõen rendelkezik a román jogszabály, amelyben az alapesethez kapcsolódó mínõsített esetet jelenti az, ha a bûncselekményeket nehéz drogokkal kapcsolatosan követték el. Így például a 2.§-ban megjelölt elõállítás, termesztés, forgalomba bocsátás, eladás, amely az alapeset, ha nehéz drogokra vonatkozik, akkor már mínõsített eset és másként büntetendõ (10-tõl 20 évig terjedõ börtönbüntetés szemben a 3-tól 5 évig terjedõvel, amely az alapeset szankciója).

4. Azt is megállapíthatjuk, hogy míg a magyar törvény két részre osztja a kábítószerrel kapcsolatos cselekményeket, egyrészt a 282.§ (1)-ben a termesztést, elõállítást, megszerzést, megtartást, másrészt a (2)-ben szabályozott, konkrétan a kereskedéssel kapcsolatos tevékenységeket, mint a kínálat, eladás, forgalomba hozás és bünteti ezeket különbözõképpen (5 évig terjedõ, illetve 2-tõl 8 évig terjedõ börtönbüntetéssel), addig a román törvényben ezeknek a bûncselekményeknek a jogi megítélése azonos és ennek értelmében a miattuk kiszabható szankció is ugyanaz.

5. A kiszabható büntetések kapcsán is különbséget vehetünk észre, hisz a romániai törvényben foglalt alapeset szankciója szabadságvesztés és egyes jogoktól való megfosztás, a magyar jogszabály azonban csak ez elõbbit írja elõ. Kivételt képez a 282/A.§ (5) bekezdésében rögzített eset, amely szerint a csekély mennyiségû kábítószert fogyasztó személyre alternatív büntetés róható ki, tehát a következõ szankciók bármelyike: egy évig terjedõ börtönbüntetés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
BŰNÜLDÖZÉS
DROGPOLITIKA
OTDK DOLGOZAT