Drogfogyasztás Magyarországon és Erdélyben

2003. március 13. Gál Csilla Emese

6. Egy másik jelentõs különbség a két szabályozás között az, hogy a magyar jogszabály szerint enyhébben büntetendõ a bûncselekmények aktív alanya, ha kábítószerfüggõ személyrõl van szó. E tekintetben a román törvény nem tesz különbséget, a szankció egyaránt vonatkozik a beteg vagy egészséges elkövetõre, nem ismeri az elterelés intézményét. Meglátásaim szerint ez szintén törvényi hiba, hisz a függõség egy sajátos, tartós állapot, amely betegség jellegû és az illetõ személy tudatát jelentõs mértékben befolyásolhatja. Ha az elmebaj, legyen az tartós vagy idõszakos, büntethetõséget kizáró ok, miért ne lehetne ezen bûncselekmény kategóriában a függõséget privilegizált körülménynek tekinteni? Igaz ugyan, hogy a függõség nem jelent kóros elmebajt, de személyiségzavart igen. Az ilyen állapotban lévõ személy, akinek tudatát már nem az önkontroll, hanem a szervezetébe jutatott anyag írányítja, sokkal inkább hajlik a kábítószerrel való visszaélés és akár azzal összefüggõ más bûncselekmények elkövetésére. Kábítószerfüggõ elkövetõ esetén sokkal fontosabb a kezelés, mint a szigorú börtön, hisz igaz ugyan, hogy az illetõ bûncselekményt követett el, de mégis elsõsorban beteg.

7. A továbbiakban a kábítószerekkel kapcsolatos bûncselekmények mínõsített eseteinek összevetése következik. E téren lényeges különbség a két elemzett törvény között nincs, mindkettõ tartalmazza a következõ eseteket: a bûncselekmény alanya közfeladatot ellátó személy, kiskorú felhasználása, fegyveres elkövetés, a forgalmazói típusú elkövetés esetén a kiemelt helyszínek, a szervezettség. A román törvény különös aktív alanynak tekinti még az egészségügyben dolgozó személyeket vagy azokat, akiknek törvény szerinti kötelességük a kábítószer elleni harc folytatása. Ezzel szemben a magyar jogszabály súlyosabban ítéli meg a bûncselekményt, ha üzletszerûen vagy bûnszervezet megbízásából követik el. Az egyetlen lényeges eltérést a mínõsített eseteket illetõen a már fennebb tárgyalt kábítószer fajta illetve mennyiség adja.

Társadalmi megítélés

Míg a magyarországi társadalom nagyobb része felismerte és tudasította a kábítószer-helyzet egyre súlyosbodó állapotát, addig Erdélyben ez érzékeny témának számít. Ott a társadalom nagy része, úgy tûnik, nem vesz tudomást a probléma létezésérõl, bizonyos értelemben a "struccpolitika" figyelhetõ meg.

Míg Magyarországon már a megelõzésre fordított intézkedések is észrevehetõek, addig Erdélyben a felismerés szakasza is várat magára. Azokon a szakembereken kívûl, akik közvetlenül nem találkoznak a problémával, mint például az orvosok, a rendõrség, a társadalom többi rétege eléggé hiányos ismeretekkel rendelkezik. Magyarországgal ellentétben, ahol a témáról nyíltan, különféle konferenciák, szemináriumok keretében is beszélnek, Erdélyben nagyon kevés hasonló rendezvényrõl beszélhetünk. Ezek megszervezésére is leginkább az elmúlt évben került sor. Úgy érzem, az erdélyi társadalom igazából még nincs felkészülve a drogproblémával való szembesülésre, annak ellenére, hogy a jelenség már létezik, sõt most kezd el súlyosbodni. Félõ, hogy mire megtenné, már túl késõ lesz, az a visszaszorítás, ami most talán még lehetséges lenne, addigra értelmét veszíti majd. Természetesen a szakemberek, akik érintettek valamilyen módon az ügyben, átlátják az egész jelenség a komplex jellegét, de csak az õ erõfeszítésük nem elégséges.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
BŰNÜLDÖZÉS
DROGPOLITIKA
OTDK DOLGOZAT