A büntetés, annak célja, jogalapja

2003. június 20. Dr. Szabó Péter

Általános megállapítások

A szabadságelvonás jellemzésével általános megállapításokat is levonhatunk a büntetésekrõl.
A büntetés mögött mindig valamifajta büntetõhatalmi kényszer áll, ma ezt az állam kizárólagos büntetési monopóliumaként említjük.
A büntetés az igazságos megtorlás, olyan rossz okozása, mely a jogtalan tett igazságos viszonzása, kiegyenlítése. Platónnál jelenik meg az idea tan, mely szerint létezik egy eszményi világ, melyben mindennek a tökéletes képe megtalálható, ezen tökéletes képeknek csupán leképezései a földi dolgok. A világban harmóniának kell uralkodnia, ami azt az érzést takarja, hogy a földi dolgokban felismerni érezzük az ideálist. A bûn a harmóniát zavarja meg, mivel teljesen idegen az ideák világától és a büntetés ezt a megzavart harmóniát állítja helyre. Büntetési elméletét a Törvények címû mûvében fejti ki. Véleménye szerint a bûnelkövetõknek két csoportja van: a gyógyíthatatlanul a bûn felé vonzódóktól a társadalmat meg kell védeni, velük szemben a fizikai megsemmisítésig terjedõ megtorlásnak van helye. A gyógyítható bûnelkövetõkkel szemben olyan büntetést kell alkalmazni, amely a kár megtérítésén túl megjavítja és elrettenti õket újabb bûn elkövetésétõl.
Egyes nézetek szerint a bûncselekmény a jogrend, a törvényben meghatározott általános akarat tagadása. A bûnelkövetõ saját akaratából sérti meg ezt a jogrendet. A büntetés a jogsértés tagadása, így megtorlás, a sérelem megszûntetése, a megsértett jogrend eszmei helyreállítása.
A büntetés céljai közt elõkelõ helyet foglal el az újabb bûncselekmény elkövetésének megelõzése, azaz hasznossági szempont. A megelõzésnek két oldala van, az egyik szerint az elkövetõt kell visszatartani újabb elkövetéstõl, a másik a társadalom többi tagját rettenti vissza bûnelkövetéstõl. Prótagorász szerint, aki ésszerûen jár el, nem amiatt bünteti meg a gonosztevõt, mert az jogtalanságot követett el, mert aki így járna el, azt pusztán állati bosszú hajtaná. Aki tervszerûen akar eljárni, az nem a már megtörtént bûntettet akarja megtorolni, ugyanis azt már nem teheti meg nem történté, hanem a jövõ szempontjából büntet: hogy a tettes ne essen újra bûnbe, és általában mindenki, aki csak tanúja volt megbüntetésének, visszariadjon a gaztettõl.
A büntetés célja az igazságosság, az újabb bûncselekmény megelõzése, a hasznosság és szükségesség, újabb bûncselekmény megelõzése elveinek érvényre juttatása.
A megtorlás manapság újra terjedõben van, ugyanis a társadalom igazságérzete a súlyosabb büntetések kilátásba helyezését igényli.
A büntetés többes funkcióval bír. Hatásos eszköz lehet a bûnözés kontrolljánál. Cselekvési korlátot jelent az egyénnek, a társadalom tagjának. A büntetés jogi kategória, így jogi eljárásként is értelmezhetõ. Történeti megközelítésben rituális eljárásként jelenik meg. A büntetést a hatalomgyakorlás egyik eszközének is tekinthetjük, amelyben ugyanakkor tetten érhetjük a társadalom erkölcsi ítéletének kifejezõdését is.

A büntetés jogalapja

Milyen jogon büntet az állam?
A feudalizmus korában az uralkodó egyházjogi felfogás szerint a büntetés joga Istentõl ered. Az uralkodás joga Istentõl származik és ennek a jognak a része a büntetés joga. A büntetés így az isteni igazság megnyilvánulása a földön.
A természetjogi felfogás a bûnelkövetõ és az állam kapcsolatára koncentrál. Grotius szerint a büntetés jogossága az emberi természetben rejlik és ennek gyakorlása célszerûségi okból az államra hárul.
A felvilágosodás az állam büntetési jogát a társadalmi szerzõdésbõl vezette le. Az egyén szabadságának és létének biztosítása érdekében bizonyos jogairól lemond, hogy azt az állam gyakorolja. Az állam jogosultja ennek a szerzõdésnek, melybõl a hatalom gyakorlásának jogát származtatjuk, viszont az állam e joga gyakorlásában köteles a polgárok érdekeinek megfelelõen eljárni, biztosítani a közösség létét, ennek biztosítására az állam kizárólagosan rendelkezik az erõszak monopóliumával.
Modern felfogások szerint a büntetés joga az állam szuverenitásának része. Az állam mindent megtehet, amit a jog megenged. Ezen elméletek bizonyos garanciális elveket is tartalmaznak: nulla poena sine lege, nullum crimen sine lege.

A büntetés célja ma

Elõször az 1950. évi bûntetõ törvény általános része rendelkezett a büntetés céljáról, mely szerint a büntetést a dolgozó nép érdekében a bûnelkövetõ megjavítása és nevelése, valamint a társadalom tagjainak a bûnözéstõl való visszatartása végett kell alkalmazni. A hatályos 1978. évi bûntetõ törvénykönyv a társadalom védelme érdekében alkalmazott speciális és generális prevenciót emeli ki: A büntetés célja a táradalom védelme érdekében annak megelõzése, hogy akár az elkövetõ, akár más, bûncselekményt követhessen el.
Az egyéni prevenció tekintetében a büntetés célja annak megelõzése, hogy az elkövetõ újból bûncselekményt kövessen el. E cél lényegében háromféleképpen érhetõ el: javítással, neveléssel, a társadalomba történõ visszaillesztéssel, az elkövetõ visszatartásával, az elkövetõ ártalmatlanná tételével.
A társadalomba való visszavezetés eszköze az erkölcsi megjavítás, a társadalmi morál elfogadtatása.
Az ártalmatlanná tétel egyrészt jelentheti az elkövetõ elszigetelését, másrészt a fizikai megsemmisítést.
A társadalom szintjén a büntetés az általános megelõzést szolgálja. A régebbi korokban elsõsorban az elrettentés miatta alkalmaztak brutális büntetéseket, melyen keresztül a társadalom többi tagja visszaretten bûncselekmények elkövetésétõl, valamint ez segíti és erõsíti a morál megszilárdulását, a jogkövetõ magatartást, egyértelmû értékítéletként jelentkezik. A büntetés társadalmi értékrendet is képvisel és közvetít a közösségben.
A büntetõjogi büntetés kilátásba helyezése, a fenyegetettség megelõzési célt szolgál, illetve erõsíti a jogállamiság elvét. Az elkövetõ tudja az elkövetéskor, hogy bûnt követ el és azt mivel fogják büntetni, gyakorlatilag a jogbiztonság követeli meg ezt.
A bíróság által kiszabott büntetés megerõsíti az igazságosság eszméjét és annak közösségi tudását, befolyásolja a társadalom tagjainak és az elkövetõnek a gondolkodását.
A végrehajtás pedig a nevelést, a reszocializációt hivatott biztosítani.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
HALÁLBÜNTETÉS
TANULMÁNY