A homoszexualitás társadalmi megítélése a büntetõjog, illetve a 37/2002 (IX.4.) AB határozat tükrében

2003. július 10. Weimann Krisztina
letöltés

III. A homoszexualitás hazai büntetõjogi megítélésének közelmúltja: 199. §

A 37/2002. (IX. 4.) AB határozat egyik legfontosabb rendelkezése a Btk. 199. §-nak megsemmisítése. Ez utóbbi váltotta ki ugyanis a legtöbb vitát. A határozat azért különösen jelentõs, mert a büntetõjog avatkozik be potenciálian a legmélyebben az emberek életébe, szankciórendszerének alkalmazása a legalapvetõbb emberi jogot, a személyes szabadságot korlátozhatja.
Magyarországon nagykorúak között a homoszexuális nemi kapcsolat 1961 óta nem bûncselekmény. Büntetõ törvényünk két passzusban foglalkozott a homoszexualitással külön. Az egyik az erõszakos természet elleni fajtalanságról szólt, melyet az Alkotmánybíróság szintén alkotmányellenesnek nyilvánított, mivel elkövetési magatartása és büntetése tekintetében megegyezik a Btk. 198. §-ban meghatározott szemérem elleni erõszakkal.
A 199. §, az ún. beleegyezési korhatár kérdéskörét érintette: "Az a 18. életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb azonos nemû személlyel fajtalankodik, bûntettet követ el és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."
Ha az itt meghatározott passzív alanyi kört összevetjük a megrontás bûntettének áldozati körével, akkor látható, hogy a fenti rendelkezés a 14-18. év közötti fiatalokat jelöli meg sértettként. A nagykorú elkövetõ akkor is megvalósította a bûncselekményt, ha "áldozata" beleegyezését adta, illetve, ha kifejezetten õ kezdeményezte a "fajtalankodást", valamint ha házasságkötéssel nagykorúvá vált. A Btk. Kommentár szerint mellékes volt az is, ha a sértett már homoszexuális hajlamú, illetve nemi fejlõdése ez irányban fixálódott.
A magyar heteroszexuális fiataloknak büntetõjogunk 14 éves kortól engedélyezte az életkori megszorításoktól mentes nemi életet, ugyanez azonos nemûek esetében a 18. életévtõl volt lehetséges.
Elsõ látásra is nyilvánvalónak tûnik a hátrányos megkülönböztetés, s felmerül a kérdés, hogy vajon mi motiválta a jogalkotót e tényállás létre- hozásában.
Egy bûncselekmény megvalósulásához a doktrína szerint három feltétel együttes teljesülése szükséges: tényállásszerûség, bûnösség, társadalomra veszélyesség. Ez a magatartás a törvényhozó szerint veszélyes a társadalomra, amelyet a védett jogtárgy meghatározásával fejez ki: a nemi élet szabadsága és az ifjúság egészséges pszichoszexuális fejlõdése.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ALAPJOGOK
KISEBBSÉGI JOGOK
SZAKDOLGOZAT