Versenyjog

BLOG új hozzászólás

A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját türközik!


Tóth András: Alkotmányellenes a Versenytörvény módosításának vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabálya

2009. február 24.

Az Alkotmánybíróság (Ab) 2009. február 23-án kelt 666/A/2008. sz. határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2008. június 2-i módosításáról szóló törvény 15. §-át, amely ár- vagy piacfelosztó kartell miatt jogerősen elmarasztalt és bírsággal sújtott vállalkozás vezető tisztségviselőjét két évre eltiltotta volna attól, hogy gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen. Az Ab a jövőre nézve nem zárta ki ilyen szankció alkalmazásának lehetőségét, ugyanakkor meghatározta, hogy ezt milyen garanciák esetén tartja alkotmányosan elfogadhatónak. Az ezen garanciáknak megfelelő megoldás azonban nagyon nehezen képzelhető el a büntetőjogon területén kívül. Az Ab döntése nyomán a köztársasági elnök köteles a még ki nem hirdetett törvény egészét az Országgyűlésnek visszaküldeni.

A Tpvt. 2008. június 2-i módosítása szerint a kartellezés miatt jogerősen elmarasztalt és bírsággal sújtott vállalkozás vezető tisztségviselőit a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a jogerős döntés közzétételétől számított nyolc napon belül végzéssel azonosítja, amely ellen közigazgatási nemperes eljárás útján lett volna helye jogorvoslatnak. A vezető tisztségviselő ezen végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül indíthatott volna nemperes eljárást annak érdekében, hogy bizonyítsa: a jogsértésben való részvételét megalapozó döntés meghozatalában közvetlenül nem vett részt vagy az ellen tiltakozott. A törvénymódosítás szerint közvetlennek nem minősülő részvételnek lett volna tekinthető a vállalkozás munkaszervezetének, belső felelősségi és ellenőrzési rendjének meghatározása. A módosítás szintén kitért arra, hogy a részvétel hiánya bizonyítottnak tekinthető, ha a vezető tisztségviselő igazolja, hogy a jogsértéssel érintett tevékenység nem tartozott a felelősségi, tevékenységi körébe kivéve, ha ennek ellenére bizonyíték van a közvetlen részvételére.

A köztársasági elnök a törvénymódosítást nem írta alá, hanem 2008. június 24-én az Ab-hez fordult, mert álláspontja szerint a vezető tisztségviselők ezen felelősségi szabályai az Alkotmányban foglalt tisztességes eljárás és ártatlanság vélelme követelményeivel volt ellentétes.

Az Ab szerint a törvénymódosítás vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségi szabályai több szempontból nem felelnek meg az Alkotmány tisztességes eljárás követelményeinek. Az alkalmazandó szankció a többségi álláspont szerint eredményében hasonlatos a büntető anyagi jogban meghatározott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéshez, ezért a felelősség megállapításához vezető eljárásra is ki kell terjednie a tisztességes eljárás követelményeinek. Az Ab aggályosnak találta, hogy a hátrányos jogkövetkezmény alóli mentesülésre olyan nemperes eljárásban van mód, amelyben a szóbeliség, közvetlenség nyilvánosság követelményei egyáltalán nem érvényesülnek, tanúbizonyításra nem, szakértői bizonyításra pedig csak korlátozottan van mód. Ebből következően a bíróság el van zárva attól, hogy az érintett felelősségét, annak mértékét és az ezt alátámasztó bizonyítékokat érdemben megvizsgálja miközben a GVH eljárásban az egyéni felelősség vizsgálatára nem kerül sor. Továbbá azt is aggályosnak találta, hogy a vezető tisztségviselőkre is úgy került telepítésre bizonyítási kötelezettség, hogy az eljárás szabályai elzárták őket a hatékony bizonyítási eszközök igénybevételének lehetőségétől.

Az Ab három tagja különvéleményében jelezte, hogy nem ért egyet a többségi véleménnyel, mert álláspontjuk szerint az okirati bizonyítás elegendő, a kontradiktórius eljárás szükségtelen, a rendelkezésre álló jogorvoslatok pedig elegendő biztosítékot jelentettek volna. Szerintük a súlyos versenyjogsértést elkövető cégek nem szakíthatók el vezetőiktől és ebből fakadóan a javasolt szankcionálási mód sem tekinthető tisztességtelennek.

Az Ab is jelezte döntésében, hogy a kartellezés miatt elmarasztalt vállalkozások vezető tisztségviselői személyükben is szankcionálhatók. A jogkövetkezmények alkalmazáshoz vezető eljárásnak azonban meg kell felelnie a tisztességes eljárás alkotmányos követelményeinek. Ennek az alkotmányosan is kielégítő szabályozásnak a kialakítása azonban vélhetően nem lesz probléma mentes. Az Ab is utalt arra, hogy a GVH eljárása alapvetően a vállalkozás és nem az egyének felelősségének a megállapítására irányul, így ahhoz - a személyes felelősség vizsgálatával járó büntető eljáráshoz képest - automatikusan nem lehet személyes vonatkozású jogkövetkezményt kapcsolni.

Elfogadva, hogy a kartellezésért elmarasztalt vállalkozások vezető tisztségviselőinek felelőssége büntetőjogi karakterű, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy büntetőjogi következményei kizárólag a közbeszerzési és koncessziós eljárásban kötött piacfelosztó vagy árrögzítő versenykorlátozó megállapodásoknak van. Márpedig nem lehet vezető tisztségviselő az, akire emiatt szabadságvesztést szabtak ki, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. Vagyis ebben a logikában is a megoldást a büntető politika szigorításában kellene keresni, ha átfogó és alkotmányos módon kívánja a jogalkotó a kartellezésért elmarasztalt vezető tisztségviselők felelősségét megalapozni.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a vállalkozások jogkövetésre ösztönzése érdekében ma már nem elsősorban ilyen intézkedésekre van szükség. A vállalkozások többsége ugyanis nem jogszabályok és így a versenyszabályok megsértésében, hanem azok maradéktalan betartásában érdekeltek üzleti reputációjukra és erőforrásaik hatékony felhasználására is tekintettel. Éppen ezért legtöbbjük a versenyjogi szabályokra is kiterjedő megfelelési programot működtet, mellyel jelentős mértékben hozzájárul a jogsértések megelőzéséhez. Az államnak a vállalkozások ezen törekvését kellene támogatni, illetve minél több vállalkozást érdekeltté tenni ilyen megfelelési programok működtetésében, annak érdekében, hogy a jelentős jóléti veszteségeket okozó versenyjogsértések meg se történhessenek. Valójában tehát ezzel és nem a szankciós eszközkészlet további bővítésével érhetne el a jogalkotó további sikereket a kartellek elleni hatékony küzdelem terén.




A hozzászóláshoz szükséges!


Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.