Versenyjog

BLOG új hozzászólás

A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját türközik!


dr. Kuritár Dávid: Az Európai Bizottság új vertikális csoportmentességi rendelete

2010. augusztus 10.

Módosuló szabályok a forgalmazási szektorban

Dr. Tóth András – Dr. Tóth Tihamér – Dr. Kuritár Dávid*

Új rendelet váltotta fel a termelési-forgalmazási lánc különböző szintjein elhelyezkedő vállalkozások egymás közötti megállapodásaira vonatkozó csoportmentességi rendeletet, amely tíz év után, 2010. május végén hatályát vesztette.

A versenykorlátozó megállapodásokról szóló EUMSz. 101. cikk (1) bekezdése tiltja egyebek között a versenykorlátozó forgalmazási kikötéseket is. Az összességében több előnnyel, mint hátránnyal járó versenykorlátozások azonban jogszerűen fenntarthatók, ha a (3) bekezdésben foglalt feltételeknek eleget tesznek a felek. A szerződések vállalkozások általi értékelése lényegesen egyszerűbb, ha létezik olyan csoportmentesítési rendelet, amely a mentesülés feltételeit előre meghatározza adott típusú szerződés esetén. Az egyik ilyen csoportos mentesítő rendelet a vertikális korlátozásokról szóló rendelet, amely mindenféle forgalmazási módozatot lefed, akár szelektív, akár franchise jellegű, akár exkluzív az értékesítési megoldás. Az új gépjárművek értékesítésére, illetve a technológia-átadási megállapodásokra azonban külön csoportmentességi rendeletek irányadók.

Az átdolgozott csoportmentességi rendelet lényegi újdonsági

Mindkét szerződő fél piaci részesedését számításba kell venni

Az új rendelet leglényegesebb, a vállalkozásokat leginkább érintő módosulása a megállapodást kötő vállalkozások piaci részesedésére vonatkozik.
A 2010 májusában hatályát vesztő rendelet azon vertikális korlátozásokat részesítette automatikus mentességben, amelyeket 30%-ot meg nem haladó piaci részesedéssel rendelkező szállítók kötöttek a vevőikkel. Csak abban az esetben kellett a piaci részesedést a vevői oldalon számolni, amennyiben a megállapodás kizárólagos szállítás kikötésére irányult.

Az új csoportmentességi rendelet értelmében azonban egy megállapodás csak akkor esik a csoportmentesség körébe, ha sem a szállítónak sem a vevőnek a részesedése nem haladja meg a 30%-ot az érintett piacokon. A Bizottság érvelése szerint a módosítást az indokolja, hogy a nagy forgalmazók adott esetben jelentős mondható piaci erejét is számításba lehessen venni.

Mivel a vevők piaci részesedésének mértéke a csoportmentesség alkalmazhatóságának szempontjából eddig főszabályként nem volt releváns, ezért ajánlott a vállalkozások számára, hogy a megállapodásaik által érintett piacon lévő részesedéseik mértékét újra megállapítsák, annak érdekében, hogy az új csoportmentességi rendelet elvárásainak megfeleljenek.

Az internetes kereskedelemre vonatkozó szabályok

A forgalmazók piaci erejének növekedése mellett az elmúlt tíz év másik jelentős, a forgalmazási szektorra vonatkozó fejleménye az on-line értékesítés szerepének növekedése volt. Az internet segítségével több vevő és a vevőknek különböző csoportjai érhetők el, mint a hagyományos értékesítési csatornákon keresztül. A Bizottság számára ez indokolta, hogy az internetes kereskedelem a hagyományos értékesítéshez hasonlóan legyen szabályozva.

A Bizottság az internetes kereskedelemmel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedik, hogy főszabály szerint az on-line értékesítés passzív értékesítésnek minősül, hiszen a fogyasztók széles köre érheti el ily módon a forgalmazókat. Passzív értékesítésnek minősül, ha a vevő felkeresi a forgalmazó honlapját, kapcsolatba lép a forgalmazóval, ami végül értékesítéshez vezet. A Bizottság iránymutatása szerint szintén a passzív értékesítés körébe tartozik az az eset, amikor a vevő döntése alapján a forgalmazó automatikusan értesíti a vevőt az ajánlatairól, majd a vevő vásárol a forgalmazó értékesített termékeiből. A passzív értékesítés korlátozása alapvető („hardcore”) korlátozásnak minősül, ezért csoportmentességben nem részesülhet sem a múltban sem jelenleg. Az on-line értékesítést ilyen módon korlátozó megállapodások mentesítéséhez tehát egyedi értékelésre van szükség.

A Bizottság Közleménye azonban az on-line aktív értékesítés körébe vonja azokat az eseteket, amikor a forgalmazó kéretlen elektronikus levelek küldésével fordul a vevők egy-egy meghatározott csoportjához, vagy egy-egy meghatározott területen élő fogyasztókhoz. Szintén aktív értékesítésnek minősül, ha a forgalmazók különböző kereső- vagy hirdetési szolgáltatásokat alkalmaznak, abból a célból, hogy a meghatározott vevők számára jeleníthessék meg a hirdetéseiket. Az aktív értékesítés korlátozása azonban nem minősül alapvető korlátozásnak, ezért a csoportmentesség kiterjed ezen korlátozásokra.

A fentiek mellett a Bizottság a csoportmentesség keretében azon korlátozásokat tartja megengedhetőnek, amelyeknek célja, hogy a szállítók megakadályozzák, hogy a forgalmazóik tisztességtelen előnyhöz jussanak más, szintén a szállító termékeit értékesítő forgalmazóknak az értékesítésük élénkítésére tett erőfeszítéseikből (ez az ún. „potyázás” problémája).
A szállító a csoportmentesség keretében minőségi követelményeket is támaszthat az áruinak viszonteladását célzó internetes honlap tekintetében, amely kikötések kiváltképp a szelektív forgalmazás esetén indokolhatóak. E forgalmazási modell keretében olyan korlátozások is alkalmazhatóak, amelyek az on-line forgalmazás megkezdését hagyományos üzlethelyiség vagy bemutatóterem üzemeltetéséhez kötik.

A viszonteladási ár kikötése továbbra is alapvető korlátozásnak minősül

Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok joggyakorlatában gyökeres változások mentek végbe ezen a területen, a Bizottság a minimum, illetve rögzített viszonteladási árak kikötését továbbra is alapvető korlátozásnak tekinti, ezáltal fenntartva a gyakorlatilag ”fekete listás” minősítést. Az, hogy a Bizottság továbbra is durva korlátozásnak tekinti ezeket a kikötéseket, azt jelzi, hogy ezek után is keményen fel fog lépni a viszonteladási áraikat meghatározó vállalkozásokkal szemben. Az egyetlen elmozdulásra reményt adó jel, hogy a csoportmentességi rendelethez kapcsolódó Közleményben utal arra a Bizottság, hogy bizonyos esetekben ezek a kikötések hatékonyságnövekedéshez vezethetnek. A hatékonyságnövelés a 101. cikk (3) bekezdése alkalmazását jelentő egyedi mentesítés során jó érvként használható, azonban a sikeres mentesítéshez nagyon meggyőző bizonyítékokat kell felhozniuk a vállalkozásoknak.

Az új szabályozás értékelése

A Bizottság az elmúlt tíz év tapasztalatainak felülvizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozási rendszer alapvetően jól működik, amit az is bizonyít, hogy az új rendelet nem tartalmaz teljes körű, strukturális változtatásokat. Kiemelendő, hogy az 1999-ben bevezetett csoportmentesség is közgazdasági szemléletű, deregulációt szem előtt tartó rendelet volt, amely szemléletet alapvetően megtartotta a Bizottság.

Az, hogy a Bizottság a vevők piaci részesedését is általános jelleggel figyelembe vegye a csoportmentesség hatálya kapcsán, véleményünk szerint nem volt szükségszerű, illetve a döntéshozatali gyakorlaton alapuló tapasztalatok sem igazolják e módosítás szükségességét. A forgalmazók piaci erejét a kizárólagos szállítást előíró megállapodások során az eddigi csoportmentességi rendelet is figyelembe vette. A vevők piaci részesedésére vonatkozó új szabályozás jelentős terhet ró a piaci szereplőkre, hiszen a jelenleg is hatályban lévő szerződések újraértékelése válik szükségessé.

Kiemelt jelentősége lesz annak, hogy a vállalkozások megfelelően meghatározzák azokat a piacokat, amelyeket a megállapodásaik érintenek, illetve kiszámítsák a részesedéseiket ezeken a piacokon. Ebben a körben az egyik nehézséget várhatóan az jelentheti, hogy a vállalkozások által a napi működés során „piac”-nak tekintett versenytársi kör a sok esetben nem egyezik meg a versenyjogi értelemben vett „releváns piac”-cal . Ezért az adatokat ezentúl új, a versenyjogi piacmeghatározásnak megfelelő bontásban is folyamatosan be kell szerezni és értékelni kell.

Ne feledjük azt sem, hogy a most tárgyalt rendelet módosulása csak az EU belső piacát érintő versenykorlátozásokra vonatkoztatható. A tisztán magyar, a tagállamok közötti kereskedelmet érezhetően nem korlátozó kikötések a jövőben is a magyar versenyjog nagyítója alá kerülnek. A magyar és az európai uniós versenyszabályok eddig sem voltak teljesen egyezőek. A magyar szabályozás szerint nem esik a versenytilalom alá a forgalmazási szektorban az az alapvetőnek minősülő korlátozás, amelyet olyan vállalkozások kötnek, amelyeknek a piaci részesedése az érintett piacon nem éri el a tíz százalékot. Ez az úgynevezett de minimis szabály az uniós versenyjogban nem alkalmazható az alapvető korlátozásokat tartalmazó megállapodásokra.
A Bizottsági rendelet módosításával további különbség a magyar és uniós versenyjogban, hogy a magyar szabályok szerint a vevők piaci erejét a csoportmentesség elnyerésének szempontjából nem kell általános jelleggel figyelembe venni. A Gazdasági Versenyhivatal tájékoztatása szerint mérlegeli annak szükségességét, hogy a vonatkozó magyar kormány rendeletet az uniós változások fényében, az összehangolt szabályozás érdekében kell-e módosítani.

Mindezek miatt javasoljuk az árujukat független kereskedők révén értékesítő vállalkozásoknak, hogy a már hatályos megállapodásaikat vessék fokozott versenyjogi ellenőrzés alá.

*A bejegyzés szerzői a White & Case budapesti irodájának munkatársai




A hozzászóláshoz szükséges!


Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.