Óriás Nándor

2015. február 13. Sereg András

Az iskolateremtő római jogász önmagát ismeretközlő professzornak tartotta, akinek elsődleges feladata az ifjúságnak a jogászi hivatás megbecsülésére és lelkiismeretes szolgálatára való nevelése. A pátriarchiai kort megélt oktató emlékét életpályája egri és pécsi állomásán is nagy tisztelettel őrzik.

Óriás Nándor 1886. október 24-én született Gyulafehérvárott. Hétévesen már folyékonyan olvasott, ismerte a számtani alapműveleteket. Minisztériumi korkedvezménnyel nyert felvételt a helyi római katolikus főgimnáziumba, és alig 17 évesen érettségizett. Kitűnő latinistaként középiskolai évei alatt íródeák Majláth Gusztáv erdélyi megyéspüspök mellett. Emlékeim töredékei… című visszaemlékezésében így írt erről az időszakról: „A latin, a Latin – hát az a szívemhez nőtt. A tanár diktálta lefordítandó magyar szöveget már harmadikos korom óta mindjárt latinul írtam… és közben jóformán észre sem vettem, hogy nyílegyenesen haladok a papi pálya felé.” Előbb a bécsi magyar papnevelő intézetben, a Pazmaneumban hallgatott három évig teológiát, majd a pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen latin nyelvből és történelemből tett középiskolai tanári alapvizsgát. Időközben megkezdte jogi tanulmányait is, és a kolozsvári egyetemen 1911-ben államtudományi, 1913-ban jogtudományi doktorátust szerzett. Kiváló tanárok tágították a látókörét: különösen Nagy Ernő közjogász, Navratil Ákos közgazdász és Somló Boldog jogfilozófus előadásai hatottak rá.

Rövid ügyvédbojtárkodás után, 1912 tavaszán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kapott állást. 1914 őszén – az egri érsek felkérését elfogadva – az Egri Érseki Jogakadémia római jogi tanszékére nevezték ki nyilvános rendkívüli tanárként. Óriás kerek negyedszázadot töltött a Heves megye székhelyén. Egyetemi oktatói státusza mellett az Egri Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskola igazgatói tisztét is betöltötte. 1930-ban a pécsi jogi karon egyetemi magántanári képesítést szerzett a rabszolga-felszabadítás tárgyköréből. 1935. január 1-től az egri jogakadémia rendes tanárává nevezték ki, majd nem sokkal később tanügyi főtanácsosi címmel is felruházták.

1939-ben hagyta el Egert. Ezt követően tizenhat évig, 1939 augusztusától 1955 szeptemberéig vezette a pécsi jogi kar római jogi tanszékét. Egykori tanítványa, Benedek Ferenc, aki Óriás után több mint három évtizedig állt a pécsi jogi kar római jogi tanszékének élén, így írta róla: „A jó ügy érdekében kiválóan alkalmazta nem mindennapi színészi képességeit. Azt mondhatnánk, nem csak a római jogot adta elő lebilincselően, hanem »előadta« az »antecessor iuris«-t, a római jog professzorát is, megjelenítve azt úgy, ahogy ideáltípusként él hallgatói képzeletében.”

1940 októberében nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Az egyetemi képzésről vallott véleményét 1941-ben „Egyetem és társadalom” című tanulmányában foglalta össze. Ebben kifejtette: a látszatát is el kell kerülni annak, hogy az egyetem mintegy „diplomagyárként” funkcionáljon, előtérbe kell helyezni ezen a szinten is az oktatást, így „az egyetem tehát elsősorban iskola lesz ismét, amelyben nemcsak kutatják és hirdetik, de tanítják is a tudományok igazságát.” Elengedhetetlen továbbá, hogy az elméleti oktatás mellett a gyakorlati élet kérdései is a korábbiaknál nagyobb figyelemben részesüljenek. Az egyetemeknek ezért a műveltség és az elméleti ismeretek mellett, nem ezek helyére és nem is a rovásukra, de bizonyos fokú gyakorlati készséget is el kell sajátíttatniuk a hallgatóikkal. Mindezek mellett a szerző megállapításai szerint „a forrongásban lévő ifjú nemzedéket az egyetemnek már napjainkban nevelnie is kell.” Az 1944–1945-ös tanévben a kar dékánja volt.

Önmagát ismeretközlő professzornak tartotta, akinek elsődleges feladata az ifjúságnak a jogászi hivatás megbecsülésére és lelkiismeretes szolgálatára való nevelése. Gyakorlati óráit, szemináriumait is ebben a szellemben vezette: hallgatóinak nem csupán az egyes Digesta-fragmentumokból származó eseteket kellett megoldaniuk, hanem sok esetben a mindennapi életből merített példákat, szépirodalmi művek „romanizált” részleteit kellett jogi szempontból minősíteniük.

Jusztinger János pécsi adjunktus a Scriptura 2014. évi I. számában megjelent tanulmányában Óriás Nándort cenzori igényességű vizsgáztatóként jellemezte, aki feltétlen anyagismeretet és logikus gondolkodásmódot követelt meg a vizsgázóktól. Nagyon sokat adott a szép magyar beszédre, a szabatos kiejtésre. Megkívánta, hogy a vizsgázó minden helyzetben feltalálja magát, mert álláspontja szerint egy felkészült és jó jogásznak nem elég csak szó szerint visszaadni a tananyagot, bebiflázni a tankönyvet, hanem meg kell tanulnia jogászi módon is gondolkodnia.

Csank István egri jogász így emlékezett hajdani tanárára: „Azt is megtette nem egyszer, hogy az alapvizsgákon a hallgatókat leültette, majd a zsebéből kivett valamit, letette az asztalra és megkérdezte, hogy mi ez? Az első vizsgázó kiment, megtekintette azt a valamit és megállapította, hogy az egy bogár. Nem, köszönöm, elbukott. A második: Ez egy döglött bogár. Nem, ön is elbukott. A harmadiknak – aki ismerte a bogarakat – felragyogott a szeme és boldogan kivágta: Méltóságos Úr! Ez egy döglött kőrisbogár. Nem, ön is elbukott. Van még vizsgázó? A többiek már nem is mertek jelentkezni. A vizsga befejeztével a folyosón az egyik joghallgató megkérdezte tőle, hogy: Méltóságos Uram, mi volt az az izé? Erre erősen megcsóválta a fejét, és a következőket mondta: Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy tanuljanak meg jogászi módon gondolkodni. Az az izé egy »res nullius« volt, amit bárki okkupálhat.”

1955-ben „jobboldali, megalkuvó éppen ezért antimarxista, valamint klerikális nézetei” miatt nyugállományba helyezték. Ezt követően továbbra is Pécsen élt, csak élete végén került Kaposvárra. 1986 februárjában 100. születésnapja alkalmából II. János Pál pápa a Szent Gergely Lovagrend parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Zászlórendjét. Pécs városa díszpolgári címmel tüntette ki. 1992-ben az Egri Városszépítő egyesület emléktáblát helyezett el tiszteletére az Érseki Palota falán.

Óriás Nándort, aki 106 éves korában, 1992. március 21-én hunyt el, a pécsi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét életpályája egri és pécsi állomásán is nagy tisztelettel őrzik. A Magyar Jogász Egylet Heves Megyei Szervezete évente megrendezi az Óriás Nándor Jogásznapot, melyen a hazai jogásztársadalom színe-java ad egymásnak randevút. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara pedig 2006-ban „Emlékeim töredékei…” címmel adta ki néhai professzora 1986 és 1989 között papírra vetett visszaemlékezéseit, melyet tanítványa, Ádám Antal professzor, volt alkotmánybíró rendezett sajtó alá. Óriás mielőtt munkához látott, kikötötte, hogy a kötet, amelyet főként egykori diákjainak szánt „televíziómentes hétfői olvasmányul”, csak „kézirat gyanánt” megjegyzéssel publikálható.

A pécsi jogi karon működik az Óriás Nándor Szakkollégium, amelynek „célja és rendeltetése, hogy a legkiválóbb hallgatók szakmai fejlődésében segítséget nyújtson, hozzásegítse a tagokat korszerű és magas színvonalú elméleti és gyakorlati tudás megszerzéséhez, és egyidejűleg pozitív közösségi élményekkel gazdagítsa tagjainak életét”. A nagy előd előtti tisztelgés jegyében 2012 óta minden évben Óriás Nándor-díjat adományoznak a kimagasló tanulmányi eredményt elért, az állam- és jogtudományi kutatómunkában, a szakmai versenyeken, a tanszékek tevékenységében, a jogi kar szakmai és közéletében eredményes joghallgatóknak.

  • kapcsolódó anyagok
JOGTÖRTÉNET