IP & IT: védjegy - domain - internet jogi blog


Rosszhiszemű védjegybejelentések – 1. rész

Pintz és Társai - 2011. március 31.

Aki azt állítja, hogy a jog unalmas az téved: igen szórakoztató tud lenni az emberi kreativitás, mely a társadalom szereplői részéről megnyilvánul a „hivatalos ügyek” intézése közben. Talán a védjegyjogról is az a képzet él a jogásztársadalom többségének tudatában, hogy a jogon belül ez egy száraz és unalmas téma, de ezt is cáfoljuk. Hogy milyen színes tud lenni a védjegyjog, az kiderül pl. a „Marques” nevű szervezet online magazinjából (www.marques.org/class46/), ahol nap mint nap újabb és újabb színes történetekkel szórakoztatják egymást a szakmabeliek. A fent említett emberi kreativitás néha túlteng, és a piaci szereplők védjegyekkel felvértezve, nem teljesen tisztességes módon próbálnak előnyhöz jutni a konkurenciával szemben. Az ügyeskedés sosem állt távol a magyar mentalitástól. Szerencsére ezzel a tényezővel a jogalkotó is számolt, így került a törvénybe az a rendelkezés, hogy nem lehet lajstromozni a védjegyet, ha bejelentője rosszhiszemű. Hosszú évekig probléma volt, hogy ennek a rendelkezésnek a tartalma és értelmezése nem volt világos, egyértelmű, a bírói gyakorlat pedig nem létezett vagy nem volt megismerhető. Ez az utóbbi pár évben szerencsére megváltozott. Kétrészes tanulmányunkban fellibbentjük a fátylat a „rosszhiszeműség” fogalmáról, és bemutatjuk a magyar elme kreativitásának felszínre került megnyilvánulásait – a második részben a szórakoztató részletekkel megspékelve, bulvárközeli élményt kínálva.

Rosszhiszeműség a védjegyjogban: a bírói gyakorlat alapelvei

Nehéz dolgunk van, ugyanis a bírósági ügyek alapján általános érvényű, minden ügyre egyformán alkalmazható elv kevés van. Ha mégis ilyeneket keresünk, akkor az alábbiak jöhetnek szóba.

A rosszhiszeműség megállapításának tartalmi előfeltételeit a törvény nem határozza meg, ezért azt mindig a konkrét tényállás alapján kell megítélni. Minden esetben vizsgálandók a bejelentés konkrét körülményei, és az eset összes körülményét figyelembe kell venni. Nem lehet tehát elvi éllel definiálni a rosszhiszeműség fogalmát. A joggyakorlat kimunkál általános szempontokat, ezek azonban csupán támpontot adhatnak (ld. pl. ALDI-ügy).

Téves a rosszhiszeműség jelentéstartamának leszűkítése arra a körülményre, miszerint a védjegybejelentő akkor (és kizárólag akkor) jár el rosszhiszeműen, ha úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet (ld. ZIZI-ügy).

Kézenfekvő a rosszhiszeműség abban az esetben, ha bizonyított, hogy a bejelentő úgy lajstromoztatta a megjelölést, hogy tudott annak mást megillető jogáról. Az esetek többségében azonban ez a tudati viszony tényszerűen nem bizonyítható. Lehetséges azonban egy ésszerű és életszerű üzleti viselkedési normához viszonyítani a jogosult eljárását, amelynek eredményeként levonható következtetés arra, hogy adott körülmények között a piac szereplőitől elfogadható körültekintő üzleti magatartást tanúsított-e („ALDI”).

A bejelentőnek bizonyos esetekben nyilvánvalóan tudnia kell hogy harmadik fél korábbtól fogva azonos vagy hasonló megjelölést használ a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termékek vonatkozásában. Annak vélelmezése, hogy a bejelentő tudomással bírt a lajstromoztatni kért megjelöléshez hasonló megjelölésről és annak használatáról, eredhet többek között e használatnak az érintett gazdasági ágazatban való általános ismertségéből is, és ezen ismertségre különösen az említett használat időtartamából lehet következtetni. Minél régebbi ugyanis e használat, annál valószínűbb, hogy a bejelentőnek a lajstromozási kérelem benyújtása időpontjában tudomása volt a harmadik felek által használt ilyen megjelölésről. A bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához azonban nem elegendő önmagában azon körülmény megvalósulása, hogy a bejelentő tud a megjelölés használatáról. A rosszhiszeműség megítéléséhez a bejelentőnek a lajstromozási kérelem benyújtása időpontjában fennálló szándékát is figyelembe kell venni (LINDT-ügy).

A bejelentőnek a releváns időpontban fennálló szándéka olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni (LINDT-ügy).

A rosszhiszeműség megállapításának nem feltétlenül kritériuma a más általi korábbi védjegyszerű használat, hanem elégséges csupán a „valaki mással való azonosíthatóság” ténye (ld. KINCSEM-ügy).

A védjegybejelentés akkor is rosszhiszemű, ha

  • a bejelentő a védjegyet olyan célra kívánja felhasználni, amely a jogintézménynek a rendeltetésével nem összeegyeztethető (ld. pl. AKNESOL-ügy);
  • a bejelentő valódi szándéka a védjegyoltalommal való visszaélés lehetőségének a megteremtése (és e körben nem szükséges a tényleges sérelem, elegendő annak az elvi lehetősége, ld. „ALDI”, BUDAPESTI 7 NAP).

Ha a védjegy bejelentőjét a rosszhiszeműség vádja éri, nem tudja magát azzal kimenteni, hogy az ügyben érintett más szereplők esetlegesen nem jogszerűen vagy nem tisztességes módon jártak el vele szemben. A törlési eljárásban nem abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az ellentétesen érdekelt felek közül melyikük volt inkább vagy kevésbé rosszhiszemű, hanem azt kell megítélni, hogy a szóban forgó védjegybejelentés rosszhiszeműen történt-e (SZIKLA-ügy).

Amennyiben a lajstromoztatni kért megjelölés a termék teljes formájából és ábrázolásából áll, a bejelentő rosszhiszeműsége könnyebben megállapítható, mivel a versenytársaknak a termék formájának és ábrázolásának szabad megválasztására vonatkozó lehetőségét korlátok közé szorítják a technológiai és kereskedelmi tényezők oly módon, hogy a védjegyjogosult hatékonyan meg tudja akadályozni a versenytársait nem pusztán az azonos vagy hasonló megjelölés használatában, de az összehasonlítható termékek forgalmazásában is (LINDT-ügy).

Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége annak alapján, hogy a védjegyében egy leíró jellegű szóelemet tüntet fel (TVO ÖV-ügy).

Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége önmagában annak alapján, hogy a védjegyében olyan elemet használ egy megkülönböztető képességgel rendelkező elem mellett, aminek a használata a védjegybejelentés időpontjában az érintett piacon elterjedt (D-SODA-ügy).

A kellő gondosság elmulasztása önmagában nem eredményezheti a rosszhiszemű bejelentés megállapítását („ALDI”).

Nem lehet rosszhiszemű az olyan védjegy bejelentése, amelynek használata tényleges érdeksérelmet nem okoz. Önmagában a korábbi névről, más névhez fűződő jogának létezéséről való tudomás nem teszi megállapíthatóvá a védjegybejelentés rosszhiszeműségét. Amennyiben a korábban nyilvántartásba vett jogi személynek nincs ténylegesen kifejtett tevékenysége, nincs valóságos működési köre, önmagában a nevek azonossága vagy hasonlósága esetén a névjog sérelmének megállapítása - tényleges érdeksérelem hiányában - fogalmilag kizárt (CITYFOOD).

Önmagában a korábbi védjegy jó hírnevéből azonban nem lehet automatikusan arra következtetni, hogy az eltérő áruk tekintetében benyújtott bejelentést rosszhiszeműen tették (ld. V-POWER ENERGY DRINK).

A Fővárosi Ítélőtábla az „ALDI 2” ügyben azt is megállapította, hogy amennyiben a bejelentés rosszhiszemű, úgy a rosszhiszeműség az árujegyzék valamennyi áruja, illetőleg szolgáltatása tekintetében fennáll. Ezzel a megállapítással a cikk szerzője nem ért egyet, de hát úgyis az a fontos, amit a Legfelsőbb Bíróság gondol, tehát majd akkor tehetünk pontot erre a kérdésre, ha eljut a legfőbb bírói fórumhoz egy ilyen ügy. (A V-POWER ENERGY DRINK ügyében az MSZH pl. az Ítélőtáblával ellentétes álláspontot foglalt el, és a Fővárosi Bíróság nem vitatta ezt az érvet.)

A cikkben idézett döntések nagy része elérhető a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (www.birosag.hu), az Európai Bíróság döntése pedig a www.eur-lex.europa.eu oldalról.

Rosszhiszemű védjegybejelentések

LINDT-ügy: ECJ C-529/07 sz. döntés

ALOHA-ügy: EBH 2002. 639 [Legf. Bír. Pkf. IV. 24.838/2000. sz.]
AKNESOL-ügy: LB-H-PJ-2008-161 [Legf. Bír. Pfv.IV.21.149/2007/6. szám]
ZIZI-ügy: LB-H-PJ-2009-105. [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.357/2008/7.]
JOSEPHINE: LB-H-PJ-2009-459. [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.105/2009/4.]
BUDAPESTI 7 NAP: LB-H-PJ-2010-397 [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.976/2010/3.]

HARMÓNIA-ügy: FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.]
ALDI-ügy: FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.]
„ALDI 2” ügy: FIT-H-PJ-2007-238 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.887/2007/4.]
COMPAL-ügy: FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.]
ZIZI-ügy: FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.]
SZIKLA: FIT-H-PJ-2009-900 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.082/2009/4.]

ICE-ügy [Fővárosi Bíróság 1. Pk. 22.792/2008; ld. dr. Vida Sándor cikke az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009. decemberi számában].

A bíróság szerint nem rosszhiszemű védjegybejelentések

CITYFOOD: LB-H-PJ-2010-493 [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.442/2010/6.]
KINCSEM: FIT-H-PJ-2009-570 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.809/2009/3.]
„Kecskeméti Konzervgyár Rt.”: FIT-H-PJ-2009-569. [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.652/2009/5.]
CITRO-ügy: FIT-H-PJ-2008-720. [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.237/2008/4.]
BONAPEST: FIT-H-PJ-2008-632. [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.935/2008/5.]
D-SODA-ügy: FIT-H-PJ-2008-473 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.211/2008/6.]
TVO ÖV-ügy: FIT-H-PJ-2008-360 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.305/2008/4.]

V-POWER ENERGY DRINK: Fővárosi Bíróság 1-H-PJ-2009-597.

„GERBEAUD 2” ügy: FIT-H-PJ-2010-492. [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.737/2010/5.] – itt res iudicata miatt érdemben nem foglalkoztak a törlési kérelemmel.

A fenti ügyeket kicsit részletesebben a következő cikkben fogjuk bemutatni.

Bede Máté
Jogtanácsos
Pintz és Társai Szabadalmi, védjegy és Jogi Iroda Kft.




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.