“Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyo­sabbnak érzem ma az em­beri jogokat az egyes jogviszonyok­ban, köztük a polgári jogiakban is, mint néhány éve.”

Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten. Édesapja a Kúria el­nöke mellett lett ta­nácsjegyző, de 1948-ban fő­nökével együtt neki is távoznia kellett a leg­maga­sabb bírói fórumról. Debre­cenbe költöztek. Hó­napokig nehéz kö­rülmények kö­zött éltek azt kö­vetően, hogy ap­jának 1953-ban a megyei bí­rósá­gon is fel­mond­tak. Később ugyan felülvizs­gálták az elbocsátó döntést és visszavették, de két évvel ké­sőbb a fűtetlen tárgya­lóterem­ben annyira megfá­zott, hogy rövid idő alatt elvitte a tü­dő­gyul­ladás. A fiatalembert a fizi­kusi és a jogászi pálya is von­zotta, végül a buda­pesti jogi karra felvételizett. Az egyetemen a római jog és a polgári jog nyerte el a tetszé­sét. 1959-ben summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát. Amikor a hat­va­nas évek elején majdnem el­törölték a római jog tantárgyat, kompromisszum­ként megszüntették a tárgy szemináriumi ok­tatását, át­igazolt megbízott óra­adónak a pol­gári jogi tan­székre. Megfordult a Magyar Külke­reskedelmi Bankban, a Malév­nál, majd Eörsi Gyula meghívására az MTA Állam- és Jogtu­dományi Inté­zetében kötött ki. 1981-ben a nagydoktori disszertációját a szerző­dések, a köz­igazgatás és a gazda­ságirányítás összefüggéseiről vetette papírra. 1990 és 1993 kö­zött az ELTE jogi kará­nak dékánja volt. 1993-ban az Akadémia levelező tag­jának, 1998-ban ren­des tagjának választották.

1990-ben még kitért az alkot­mánybírás­kodás elől, de 1998 vé­gén, a jelölőbizottsági ülést megelőző este „meg­győzték”. – Két feltétellel vállaltam a jelöltséget: nem párt-, hanem közös jelölt leszek, másrészt nem rögtön lépek be a testületbe, hanem enged­nek időt elrendezni a folyamatban lévő, számomra kötelezettséggel járó nemzetközi választott bíró­sági ügyeimet. Így is történt, csak 1999 áp­rili­sában kezdtem meg az alkotmánybí­rói tevékenységet – emlékezett a kezdetekre.

Nyolc évig alkotmánybíráskodott. Mint mondta, nem bánta meg. – Rendkí­vül so­kat tanultam – vallotta. Harmathy professzor szerint sokat változott a szem­lélete is. – Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyo­sabbnak érzem ma az em­beri jogokat az egyes jogviszonyok­ban, köztük a polgári jogiakban is, mint néhány éve. Másféle gondolko­dásra kényszerített rá az itteni munka, úgyhogy ab­szolút nem tartom el­ve­szettnek az alkotmánybíráskodással eltöltött éveket az éle­temben – nyi­latkozta a múlt héten 70. életévét betöltött akadémikus.

Április 23-án vette át a teljes ülésen az Alkotmánybírósági Emlékgyűrűt.