A Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29-én kihirdetett ítéletében helybenhagyta a Fővárosi Bíróság által 2006-ban hozott ítéletet, egyben a felperesek keresetét elutasította.
A GVH korábban megállapította, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.) által 2002. júliusában, illetve augusztusában kiírt közbeszerzési pályázatokon résztvevő vállalkozások – a Betonút Rt., a DEBMÚT Rt., az EGÚT Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. – versenytörvénybe ütköző megállapodást kötöttek. Ennek keretében egymás között előzetesen megállapodtak abban, hogy melyik cég melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg. Esetenként abban is megegyeztek, hogy a nyertesek alvállalkozóként vonják be a többieket. A kartell-megállapodásban valamennyi, a kiíró feltételei alapján szóba jöhető, jelentős vállalat részt vett. Az öt vállalkozásra a GVH által kiszabott bírság teljes összege 7,043 milliárd forint volt, melyet a jogsértő vállalkozások befizettek.
A GVH 2003. februárjában hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást annak megállapítására, hogy az NA Rt. által 2002. augusztusában (az M7 balatonszárszói, az M7-M70 Becsehely-Letenye, és az M3 görbeházai szakaszra) kiírt nyílt, előminősítéses közbeszerzés során az említett vállalatok összejátszottak-e. Az eljárást később kiterjesztette a 2002. júliusban kiírt, majd eredménytelennek nyilvánított ugyanezen szakaszokra vonatkozó meghívásos pályázatra is.
A GVH a rendelkezésére álló iratok, nyilatkozatok és egyéb bizonyítékok alapján megállapította, hogy a cégek előzetesen felosztották egymás között, hogy melyik pályázó melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg, illetve, hogy a fővállalkozó melyik vállalkozást fogja alvállalkozóként bevonni az összesen 59,91 kilométeres, bruttó 160 milliárd forintos építkezés során.Az áregyeztetésben és a piacfelosztásban megnyilvánuló akarategyezség az eredménytelenné nyilvánítás után fennmaradt a megismételt pályázat során is.
Az ilyen típusú kartell az európai uniós gyakorlat szerint is a legsúlyosabban szankcionálandó versenykorlátozások közé tartozik, mivel közvetlenül és alapvetően torzítja a források hatékony elosztását és árfelhajtó hatású.
Az összejátszás piactorzító hatása számottevő volt, mert abban valamennyi, a kiíró feltételei alapján szóba jöhető, jelentős vállalkozás részt vett. A nem versenykörülmények között kialakult árak több évre kiterjedően befolyásolhatták a magyarországi autópálya építéseket.A GVH – követve korábbi határozatait – tekintettel volt arra is, hogy a jogsértés közpénzek felhasználását érintette, így annak hatása fokozottan sértette a társadalmi érdekeket.
A GVH határozata ellen a megbírságolt vállalkozások – a Betonút Rt., a DEBMÚT Rt., az EGÚT Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. – a Fővárosi Bírósághoz fordultak.
A 2006. január 23-án tartott tárgyaláson hozott ítéletében a Fővárosi Bíróság elutasította az öt útépítő vállalkozás keresetét.
Az érintett cégek a bírság befizetésének felfüggesztésére is nyújtottak be kérelmet a bírósághoz, melyet a Fővárosi Bíróság 2005. december 8-án elutasított. A kivetett bírságot (Betonút Rt. – 2 212 000 000 Ft, DEBMÚT Rt. – 496 000 000 Ft, EGÚT Rt. – 496 000 000 Ft, Hídépítő Rt. – 1 371 000 000 Ft, Strabag Rt. – 2 468 000 000 Ft) a cégek 2005. decemberében, illetve 2006. januárjában befizették.
A Fővárosi Bíróság ítélete ellen valamennyi érintett vállalkozás fellebbezést nyújtott be.
A Fővárosi Ítélőtábla 2007. április 25-én tartotta az első tárgyalást, melyen a vállalkozások indítványozták, hogy a bíróság forduljon az Európai Bírósághoz – az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben szabályozott – előzetes döntéshozatal céljából. A Fővárosi Ítélőtábla elutasította a kérelmet, majd a vállalkozások fellebbezése alapján eljáró Legfelsőbb Bíróság is szükségtelennek találta az Európai Bírósághoz fordulást abban a kérdésben, hogy összeegyeztethető-e egyes vonatkozó európai uniós szabályokkal a Tpvt. 65/A §-ának olyan értelmezése, hogy a más céllal indított versenyfelügyeleti eljárásban előzetes értesítés nélkül tartott helyszíni szemle alkalmával beszerzett bizonyíték alapján megállapítható egy vállalkozás versenyjogi felelőssége. Az elutasítás indoka az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Európai Bíróságnak nincs hatásköre e kérdésben, egyrészről az ügy tényállásának csatlakozás előttisége, másrészről az eljárási kérdés jellegére tekintettel.
A Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29-én tartott második tárgyalásán kihirdetett ítélete helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét és elutasította a felperesek keresetét.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte egyebek mellett, hogy a Tpvt. vagy más releváns jogszabály kizáró rendelkezése híján jogszerűen használta fel a GVH a másik eljárásban beszerzett bizonyítékot. Hangsúlyozta továbbá, hogy a GVH határozatában megjelölt iratok egyértelműen alátámasztják a jogsértést, és alaptalan a vállalkozások azon hivatkozása, hogy ezen iratoknak és a vállalkozások magatartásának más, a jogsértésen túlmenő ésszerű magyarázata van.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletének több szempontból is rendkívüli jelentősége van. Egyrészről életbe lép a közbeszerzésekről szóló törvényben található rendelkezés, mely szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők vagy a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók az ítélet tárgyát képező jogsértésben érintett vállalkozások. Másrészről pedig nagyobb esélye van a pályázatot kiíró állami tulajdonú vállalatnak – az általa esetlegesen indított kártérítés perben – a kartell magatartásból eredő kár megtéríttetésére.
Ahogyan arról a GVH már több ízben tájékoztatta a nyilvánosságot, a károsultak kártérítési per formájában fordulhatnak polgári bírósághoz a kartell magatartás által okozott károk megtérítése érdekében. A kártérítési pereket a GVH rendkívül fontosnak tarja, hiszen a nemzetközi tapasztalatok alapján e perek komoly elrettentő erővel bírnak a jogsértő vállalkozásokkal szemben.
