Adózás, fogyasztóvédelem, állami támogatások, árúk szabad mozgása, uniós alapszabadságok, mezőgazdaság, büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Folyamatban lévő magyar, illetve magyar vonatkozású ügyek az Európai Unió Bírósága előtt
EURÓPAI BÍRÓSÁG
Előzetes döntéshozatali eljárások
C-137/08 VB Pénzügyi Lízing / Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság / 2008. április 7. / Fogyasztóvédelem
A jelen ügy tárgya egy pénzügyi vállalkozás által a fogyasztónak gépkocsi vásárlásához nyújtott kölcsön visszafizetését érintő jogvita. Mivel a fogyasztó a kölcsönszerződésben foglalt díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a kölcsönt nyújtó vállalkozás fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte. Az erre irányuló kérelmet azonban nem a fogyasztó állandó lakóhelyéhez igazodó általános illetékességgel rendelkező bírósághoz, hanem a kölcsönszerződés alapján egy a cég székhelyéhez földrajzilag és közlekedésileg is közel eső bírósághoz nyújtotta be.
Mivel egy ilyen szerződéses rendelkezés jogvita esetén a fogyasztót egy a lakóhelyétől távol eső bíróság előtti pereskedésre kényszerítheti, ezért az ügyben eljáró bíróságban felmerült, hogy a kölcsönszerződés illetékességi kikötése tisztességtelen szerződési feltételnek minősülhet, amely az uniós és magyar fogyasztóvédelmi jog értelmében semmis.
Az ügy sok tekintetben hasonlít egy korábbi magyar ügyre, amelyben az Európai Bíróság 2009 júniusában hozott ítéletet. Ezen ítéletében a luxembourgi székhelyű testület kimondta, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltató között megkötött szerződésben alkalmazott valamely feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.
A mostani ügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság lényegében e tavalyi ítélet további pontosítását kérte az Európai Bíróságtól.
2010. július 6-án meghozott indítványában Trstenjak főtanácsnok úgy vélte, hogy amennyiben nem állnak a nemzeti bíróság rendelkezésére a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapításához szükséges ténybeli és jogi elemek, úgy e bíróság nem köteles hivatalból vizsgálatot folytatni ezek felderítése végett, ha a nemzeti eljárásjog az ilyen vizsgálatot csak a felek kérelmére teszi lehetővé, és a felek nem terjesztettek elő ilyen kérelmet.
Az ügy egy másik kérdésével kapcsolatban a főtanácsnok kifejtette, hogy nem ellentétes az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely arra kötelezi a magyar bíróságokat, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmüket az Európai Bíróságnak való megküldéssel egyidejűleg tájékoztatás céljából továbbítsák az igazságügyi minisztériumnak is.
Az ügyben a következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz, melynek időpontja azonban még nem ismert.
C-108/09 Ker-Optika / Baranya Megyei Bíróság / 2009. március 23. / Áruk szabad mozgása
A Ker‑Optika egy magyar betéti társaság, amely – más tevékenységek mellett – kontaktlencséket forgalmaz az internetes oldalán.
2008 augusztusában meghozott határozatában az ÁNTSZ megtiltotta a Ker-Optikának az interneten történő kontaktlencse-árusítást egy magyar egészségügyi miniszteri rendelet alapján, amely szerint kontaktlencse csak legalább 18 m² alapterületű üzletben vagy a műhelytől elkülönített helyiségben és optometrista képesítésű személy vagy szemész szakorvos közreműködésével forgalmazható.
A cég e határozatot megtámadta a Baranya Megyei Bíróság előtt, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az internetes kontaktlencse-forgalmazást tiltó magyar szabályozás összhangban van-e az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel, illetve az áruk szabad mozgásának az elvével.
Az ügyben a tárgyalás 2010. április 15-én volt.
2010. június 15-én kihirdetett indítványában Mengozzi főtanácsnok úgy vélte, hogy a kontaktlencsék interneten történő forgalmazását tiltó magyar szabályozás aránytalanul korlátozza az áruk Unión belüli szabad mozgását.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz.
C-133/09 Uzonyi / Fővárosi Bíróság / 2009. április 8. / Mezőgazdaság
A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerekről szóló közösségi rendeletet végrehajtó FVM rendelet 2007. július 15-ig hatályos rendelkezései alapján csak annak a cukorrépa-termelőnek járt elkülönített cukortámogatás, aki saját maga szállította be feldolgozásra a cukorrépát. E szabályozás kizárta a támogatásból azokat a mezőgazdasági termelőket, akik nem közvetlenül szerződtek a cukorgyárral, hanem integrátorral kötöttek termeltetési szerződést, aki az általa integrált termelők területei után rendelkezett szállítási joggal. A jelen ügyben a termesztett cukorrépáját integrátor útján beszállító termelő 2006 folyamán elkülönített cukortámogatási kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. Kérelmét azonban elutasították, mivel répaszállítási joggal maga nem, csak integrátora rendelkezett. A jogvita a Fővárosi Bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi rendelet 2006. december 31-ig hatályban volt azon rendelkezéséből, amely szerint a „támogatás megítéléséről tárgyilagos és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján döntenek”, következik-e, hogy a támogatásra való jogosultság szempontjából nem lehetett volna különbséget tenni a termelők között aszerint, hogy saját maguk vagy integrátor útján szállították be a cukorrépát feldolgozásra.
Az ügyben a tárgyalás 2010. július 8-án volt.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz.
C-205/09 Eredics / Szombathelyi Városi Bíróság / 2009. június 8. / Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés
Egy uniós támogatások nem megfelelő felhasználása miatt indított büntetőügyben fordult a Szombathelyi Városi Bíróság az Európai Bírósághoz. A magyar bíróság arra vár választ, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét célzó közvetítői eljárás (amelyet a sértett jogállásáról szóló tanácsi kerethatározatnak megfelelően a magyar büntetőeljárási törvény (Be.) is alkalmazni enged bizonyos bűncselekményeknél) alkalmazását kötelesek-e a tagállamok lehetővé tenni akkor is, ha a bűncselekmény sértettje jogi személy.
Emellett azt is tudni szeretné a magyar bíróság, hogy összhangban van-e az említett kerethatározattal a Be. azon rendelkezése, amelynek értelmében a jelen ügy tárgyát is képező, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűncselekmény esetén nincs helye közvetítői eljárásnak, míg az e cselekménnyel több tényállási jellemzőjében is megegyező csalás esetén alkalmazható ez az eljárás. Amennyiben ugyanis a jelen ügyben leírt elkövetési magatartás (jogtalan haszonszerzési céllal más pénzének elvonása) sértettje végső soron nem az Európai Közösségek, hanem egy magyar személy lenne, úgy csalásról beszélhetnénk, amely bűncselekménynél az elkövető eredményes közvetítői eljárás estén adott esetben nem büntethető.
2010. július 1-jén megtett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok úgy vélte, hogy a „sértett” kerethatározat szerinti fogalma kizárólag a természetes személyeket foglalja magában. Mivel azonban a kerethatározat csak a természetes személyek jogállását érintő intézkedések harmonizálását célozza, ezért a tagállamoknak jogukban áll – de ez az uniós jog alapján nem kötelességük – a nemzeti jogukban a „sértett” fogalmát kiterjeszteni a jogi személyekre is. Ennek megfelelően a tagállamok arra sem kötelesek, hogy lehetővé tegyék a közvetítői eljárás alkalmazását akkor, ha a bűncselekmény sértettje jogi személy.
A főtanácsnok emellett megállapította, hogy mivel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűncselekmény sértettje nem lehet természetes személy, ezért a magyar jogalkotó jogszerűen dönthetett úgy, hogy e bűncselekménynél nem teszi lehetővé a közvetítői eljárás alkalmazását.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz.
C-298/09 RANI Slovakia / Fővárosi Bíróság / 2009. július 29. / Szolgáltatásnyújtás szabadsága
A Hankook gumigyártó cég dunaújvárosi üzemének beindítása előtt munkaerő-kölcsönzési szerződést kötött a szlovákiai székhelyű RANI céggel, amelynek értelmében a szlovák vállalkozásnak 400 fő munkavállalót kellett volna számára kikölcsönözni. A Hankook később felmondta a szerződést arra hivatkozva, hogy az jogszabályba ütközik és ezért érvénytelen, mivel a magyar jog szerint munkaerő-kölcsönzési tevékenységet Magyarországon csak belföldi székhelyű vállalkozás folytathat. A RANI ezután kártérítési keresetet indított a Hankook ellen a magyar bíróságok előtt a szerződés teljesítése érdekében felmerült költségeinek és elmaradt hasznának a megtérítését követelve. A Hankook viszont azt állítja, hogy az érvénytelen szerződésre alapítottan tőle kártérítés nem követelhető. A szlovák cég szerint azonban a szerződés nem érvénytelen, mivel a magyar jognak az EU más tagállamaiban székhellyel rendelkező cégeknek a magyarországi munkaerő-kölcsönzési tevékenységét tiltó rendelkezése ellentétes a közösségi joggal, különösen pedig a szolgáltatás-nyújtás szabadásának elvével. Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a magyar jog említett rendelkezése a közösségi jogba ütközik-e.
Mivel az Európai Bíróság úgy vélte, hogy az ügyben felmerült kérdésekre adandó válasz levezethető a korábbi ítélkezési gyakorlatából, ezért az ügyet ítélet helyett indokolt végzéssel zárta le. E végzésében megállapította, hogy az uniós joggal nem egyeztethető össze egy olyan tagállami szabályozás, amely a munkaerő-kölcsönzésre irányuló tevékenység gyakorlását csak a belföldön székhellyel rendelkező vállalkozásoknak teszi lehetővé.
C-359/09 Ebert / Fővárosi Ítélőtábla / 2009. szeptember 7. / Szolgáltatásnyújtás szabadsága
A közösségi jog értelmében a valamely tagállamban ügyvédi tevékenység folytatására jogosultak a többi tagállamban is gyakorolhatják – mégpedig külön szakmai gyakorlat vagy kiegészítő képzés elvégzése nélkül – az ügyvédi tevékenységet azzal a megszorítással, hogy továbbra is csak a saját tagállamuk szerinti szakmai megnevezésüket használhatják. Így pl. egy Németországban „Rechtsanwalt”-ként dolgozó ügyvéd Magyarországon is minden további nélkül folytathat a „Rechtsanwalt” megnevezés alatt ügyvédi tevékenységet. Amennyiben egy ilyen ügyvéd állandó jelleggel kíván Magyarországon jogi szolgáltatásokat nyújtani, úgy kérnie kell az illetékes ügyvédi kamarától az „európai közösségi jogászok” névjegyzékébe történő felvételét. Az európai közösségi jogászként bejegyzett ügyvéd tehát Magyarországon az „ügyvéd” elnevezés alatt nem, hanem csak a saját tagállama szerinti szakmai megnevezéssel gyakorolhatja az ügyvédi foglalkozást, viszont szinte mindazon ügyvédi tevékenységeket elláthatja, mint a magyar „ügyvéd”-ek. Amennyiben a külföldi szakmai elnevezés alatt dolgozó ügyvéd szolgáltatását a magyar „ügyvéd” megnevezés alatt is szeretné nyújtani, úgy kérnie kell a magyar ügyvédi kamarába történő felvételét. Mindehhez a magyar joggal kapcsolatos szakmai gyakorlat megszerzését és a magyar nyelv megfelelő szintű ismeretét kell bizonyítania.
Egy Magyarországon „Rechtsanwalt”-ként és így „európai közösségi jogász”-ként tevékenykedő német ügyvéd véleménye szerint az ügyvédek tekintetében hazánk nem megfelelően ültette át a magyar jogba a felsőfokú diplomák elismeréséről szóló irányelvet, mivel elmulasztotta meghatározni az irányelvben meghatározott szakmai adaptációs időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésének feltételeit. E feltételek meglétének hiányában pedig a német ügyvéd szerint a „Rechtsanwalt”-ként ügyvédi tevékenységre jogosító, Németországban kiállított oklevelét Magyarországnak minden további nélkül el kell ismernie, és fel kell őt jogosítani az „ügyvéd” cím használatára.
A magyar ügyvédi kamara szerint hazánk az ügyvédekről szóló közösségi irányelv átültetésével teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeinket az ügyvédi szakma EU-ban történő szabad gyakorlása tekintetében, mégpedig a fentebb említett szabályozási rendszer bevezetésével.
Az ügyben eljáró Fővárosi Ítélőtábla azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett két irányelv együttesen értelmezhető-e akként, hogy a felsőfokú diplomák elismeréséről szóló irányelv nem megfelelő átültetése azzal a következménnyel jár, hogy az érintett német ügyvéd magyarországi ügyvédi kamarai tagság nélkül is jogosult hazánkban az „ügyvéd” megnevezés alatt tevékenykedni.
Az ügyben a tárgyalás 2010. szeptember 16-án lesz.
C-368/09 Pannon Gép Centrum / Baranya Megyei Bíróság / 2009. szeptember 14. / Adózás
A Pannon Gép Centrum Kft. vállalkozási szerződéseket kötött különböző építési munkák elvégzésére. A cég a szerződések teljesítését alvállalkozók bevonásával végezte, akik az elvégzett munkákról számlát állítottak ki a számára. A Pannon Gép a maga részéről a megrendelőinek szintén kiállította a szükséges számlákat, és az adóbevallásában a kapott és adott számlák ÁFA-tartalmát egymással szembeállította, és adólevonási jogával élt.
Az adóhatóság ellenőrzés alá vonta a cég adóbevallását, és a vállalkozás terhére adóhiányt állapított meg, amiért adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. Ennek okaként az adóhatóság azt jelölte meg, hogy az alvállalkozóktól beérkezett számlák nem a valós teljesítési időpontot tartalmazzák és ezért az ÁFA-törvény értelmében nem minősülnek hiteles számlának, így pedig utánuk adólevonási jog sem érvényesíthető. Azzal kapcsolatban, hogy a hibás számlákat később sztornózták és új, a valós teljesítési időpontot feltüntető számlákat állítottak ki, az adóhatóság megállapította, hogy a javított számlák sem alapozzák meg az ÁFA-levonást, mivel a sztornó számlákon és a javított számlákon két, eltérő sorszámozást használtak. Az adóhatóság egyébként nem vitatja, hogy a vitatott számlákat ténylegesen elvégzett munka után és a megfelelő ellenérték kifizetésére tekintettel állították ki, hanem kizárólag formai okokra hivatkozva utasította el azoknak az adólevonás során történő figyelembe vételét.
A felek közötti jogvitában eljáró Baranya Megyei Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi jog (pontosabban a hatodik ÁFA-irányelv) rendelkezései megengedik-e az előzetesen felszámított ÁFA levonásának megtagadását olyan esetekben, amikor az adóalany által benyújtott számla tartalmilag megfelel az előírt szabályoknak, de formailag nem.
2010. július 15-én meghozott ítéletében az Európai Bíróság megállította, hogy amennyiben a levonás anyagi jogi feltételei teljesülnek és a javított számla tartalmazza a szolgáltatásnyújtás teljesítésének pontos időpontját, úgy az ÁFA levonása akkor sem tagadható meg, ha a sztornó számla és a javított számla sorszámozása eltérő.
C-392/09 Uszodaépítő Kft. / Baranya Megyei Bíróság / 2009. október 5. / Adózás
Ezen ügy is az ÁFA-val, pontosabban a 2008. január 1-jén hatályba lépett új ÁFA-törvény alkalmazásával kapcsolatos. Az előző ügyhöz hasonlóan, az Uszodaépítő Kft. is építési munkák kivitelezését vállalta, a munkák elvégzésére pedig alvállalkozókat szerződtetett. Az építkezés 2007 tavaszán kezdődött meg, majd még abban az évben félbeszakadt, az addig elvégzett munkákról a számlák megfelelően kiállításra kerültek, a felmerült ÁFA-t az érintettek a jogszabályoknak megfelelően befizették.
Az új ÁFA-törvény hatályba lépésekor a felek úgy nyilatkoztak, hogy a projekttel kapcsolatban elvégzendő jövőbeli munkákra vonatkozóan már az új törvény szerint szeretnének az ÁFA-kötelezettségüknek eleget tenni. Az adóhatóság álláspontja szerint ez a nyilatkozat azzal a következménnyel jár, hogy a beruházás már megvalósult részét érintő ÁFA-teljesítéseket is felül kellett volna vizsgálni, és azokra az új törvény rendelkezéseit visszamenőleg kellett volna alkalmazni. Ennek érdekében pedig az Uszodaépítőnek a korábbi ÁFA-bevallását önellenőrzéssel kellett volna módosítania, és mivel ez elmaradt, ezért a cégnél az APEH adóhiányt állapított meg.
Az ügyben eljáró Baranya Megyei Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a hatodik ÁFA-irányelvvel, valamint a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az arányosság elvével összhangban van-e az új ÁFA-törvény azon rendelkezése, amely bizonyos esetekben a korábbi törvény szerint megtett adóbevallások felülvizsgálatát írja elő.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz.
C-21/10 Nagy / Fővárosi Bíróság / 2010. január 13. / Mezőgazdaság
Egy magyar gazdálkodót a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal öt évre kizárt az EU-forrásból származó agrár-környezetgazdálkodási támogatásból, mivel a termelő a hatóság álláspontja szerint valótlan tartalmú nyilatkozatot tett a támogatás alapjául szolgáló állatállomány nagyságával kapcsolatban. A hatóság megállapításának különösen az állatállomány nagyságának nyilvántartására szolgáló központi adatrendszerből lehívott azon információ képezte az alapját, amely szerint a termelő ténylegesen nem rendelkezett az általa a támogatás nyújtásának alapjaként megjelölt állatmennyiséggel.
A termelő cáfolja a hatóság által előadottakat, és azt állítja, hogy igenis rendelkezett az előírt állatállománnyal, csupán arról nem volt tudomása, hogy állatait a központi adatrendszerbe regisztráltatnia kellett volna, illetve, hogy e regisztráció feltétele volt a támogatásnak. E kötelezettségéről egyébként elmondása szerint semmiféle tájékoztatást nem kapott.
Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a központi adatrendszer adataitól függetlenül az ellenőrzést végző hatóság köteles-e a támogatási feltételek tényleges meglétét vizsgálni, illetve, hogy a hatóságot terheli-e tájékoztatási kötelezettség a központi adatrendszerbe történő bejelentési kötelezettséget illetően.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz (ha az érintettek kérik vagy a Bíróság azt szükségesnek tartja), melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
C-115/10 Bábolna / Fővárosi Bíróság / 2010. március 3. / Mezőgazdaság
2005-ben a Bábolna Zrt. uniós mezőgazdasági és hozzá kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatást kapott. Miután kiderült, hogy a Bábolna Zrt. 2004. szeptember 1-je óta végelszámolási eljárás alatt áll, az illetékes magyar hatóságok visszavonták a tagállami hatáskörben kiosztott kiegészítő nemzeti támogatást, mivel a magyar jog tiltja támogatás nyújtását végelszámolás alatt álló cégeknek.
A Bábolna Zrt. pert indított az említett támogatás visszavonása miatt, arra hivatkozva, hogy – álláspontja szerint – az uniós és a nemzeti mezőgazdasági támogatások az EU közös mezőgazdasági politikájára tekintettel egy egységes rendszert alkotnak, amelyben a támogatási feltételek sem térhetnek el. Márpedig a magyar cég szerint az uniós mezőgazdasági támogatás nyújtásának nem feltétele az, hogy az érintett vállalkozás ne álljon végelszámolás alatt.
Az ügy a Fővárosi Bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy végelszámolás alatt álló cégek kaphatnak-e uniós mezőgazdasági támogatást, illetve, hogy az uniós támogatáshoz szükséges feltételek fennállása esetén támaszthatók-e további feltételek a kiegészítő nemzeti támogatás nyújtásához.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz (ha az érintettek kérik vagy a Bíróság azt szükségesnek tartja), melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
C-210/10 Urbán / Hajdú-Bihar Megyei Bíróság / 2010. május 3. / Szállítás
Egy magyar tehergépjárművet közúti ellenőrzés céljából állítottak meg a Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei az ártándi magyar-román határátkelőhelynél. Az ellenőrzés kiterjedt a tehergépjármű menetíró készüléke és menetíró korongjai vizsgálatára is. Az ellenőrzés során a menetíró készülék használata körében hiányosságot nem észleltek, a 15 átadott menetíró korong közül viszont egyet nem találtak megfelelő kitöltöttségűnek, mivel azon nem került feltüntetésre a kilométer-számláló nap végi állása. E hiányosság miatt a tehergépjármű vezetőjét 100 000 forint összegű bírsággal sújtották.
A megbírságolt sofőr a bírságot kiszabó határozatot bírósági úton támadta meg, különösen arra hivatkozva, hogy a kérdéses menetíró korongról hiányzó információt a fuvarlevélen utólag is ellenőrizhető módon feltüntette. A jogvitát tárgyaló Hajdú-Bihar Megyei Bíróság megállapította, hogy a bírság kiszabására egy uniós rendelet alapján került sor, amely viszont előírja, hogy az alkalmazandó szankciónak arányosnak kell lennie. A magyar bíróság ezért azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy az uniós rendeletben foglalt arányosság elvével összhangban van-e a rendeletet végrehajtó magyar kormányrendelet azon szabályrendszere, amely az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó valamennyi előírás megsértése esetére azonos összegű bírság kiszabását írja elő, nem igazítva a büntetés mértékét a jogsértés súlyához.
Megjegyzendő, hogy az utaló bíróság által előadottak szerint a kifogásolt kormányrendelet időközben már hatályát veszítette, az azt felváltó szabályozás pedig már differenciál a kiszabandó szankciók terén. Az új szabályokat azonban a mostani jogvitában még nem lehet alkalmazni.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-378/10 VALE / Legfelsőbb Bíróság / 2010. július 28. / Letelepedés szabadsága
Mivel ezen ügy jellegét tekintve nagyban hasonlít a Bíróság által 2008 decemberében eldöntött Cartesio ügyre, ezért érdemes röviden felidézni e csaknem két éve hozott ítéletet.
A Cartesio Bt. Bajáról Olaszországba szerette volna áthelyezni a székhelyét, úgy azonban, hogy továbbra is a magyar jog szerinti, azaz magyar társaság maradjon. A magyar cégbíróság a cég kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a magyar jog nem teszi lehetővé a kért székhelyáthelyezést, amely csak úgy lehetne kivitelezhető, ha a társaság Magyarországon megszűnik, és Olaszországban az olasz jog szerint újraalakul. Felmerült a kérdés, hogy a székhelyáthelyezés ily módon történő korlátozása összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságának az elvével.
Az Európai Bíróság ítéletében úgy döntött, hogy a tagállamok megakadályozhatják a belső joguk szerint létrejött társaságokat abban, hogy székhelyüket egy másik tagállamba helyezzék át.
A mostani ügyben a VALE COSTRUZIONI S.r.l. nevű római cég úgy kívánta a székhelyét Magyarországra helyezni, hogy tevékenységét és társasági létét Olaszországban megszünteti, és Magyarországon a magyar jog szerint VALE Építési Kft. néven működik tovább. A VALE Építési Kft. tulajdonosai a VALE COSTRUZIONI S.r.l.-t a kft. jogelődjeként kívánták a magyar cégnyilvántartásban feltüntetni.
A magyar cégbíróság a VALE Építési Kft. bejegyzése iránti kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a cégtörvény alapján nincs lehetőség egy nem magyar (olasz) honosságú társaság jogelődként történő bejegyzésére. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az olasz cég magyar céggé történő átalakulását és ezzel együtt történő székhelyáthelyezését megtiltó magyar társasági jogi szabályozás összhangban van-e az uniós joggal.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
Közvetlen keresetek
C-253/09 Bizottság kontra Magyarország / 2009. július 8. / Uniós alapszabadságok
Magyarországon lakástulajdon vásárlásakor a vevőnek, ha egy másik lakástulajdonát bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakástulajdon teljes értéke, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország terültén fekszik. A levonás tehát nem alkalmazható, ha az eladott ingatlan az EU valamely más tagállamában található.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást hazánkkal szemben, mivel álláspontja szerint a fent említett magyarországi szabályozás nincs összhangban a közösségi joggal.
Az ügyben a tárgyalás 2010. szeptember 23-án lesz.
C-535/07 Bizottság kontra Ausztria / 2007. november 30. / Környezet és fogyasztók
A Bizottság azért indított kereset Ausztria ellen, mivel álláspontja szerint nyugati szomszédunk nem tett teljes mértékben eleget a közösségi természetvédelmi szabályoknak. A Bizottság többek között a Hanság osztrák része különleges védelmi területként való kijelölésének elmaradását kifogásolja. A különleges védelmi területként való kijelölés egyes madárfajták (nagy túzok, hamvas rétihéja és réti fülesbagoly) védelme érdekében szükséges, mivel a Bizottság álláspontja szerint e fajták védelmének és zavartalan fennmaradásának biztosítására Burgenland tartomány e része ideális élőhelyet nyújt.
Az ügyben a tárgyalás 2009. július 9-én volt.
2010. február 25-én ismertetett indítványában Sharpston főtanácsnok megállapította, hogy Ausztriának 2007. február 15-ig kellett volna kijelölnie a Hanságot különleges védelmi területként, de a kijelölésre csak 2008. augusztus 3-án került sor. A főtanácsnok ezért annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a határidő elmulasztása miatt Ausztria megsértette a közösségi jogot.
Az ügyben a következő esemény az ítélethirdetés lesz.
C-121/10 Bizottság kontra Tanács / 2010. március 4. / Állami támogatások
Magyarország az EU-hoz történő csatlakozása előtt a magyar mezőgazdasági termelők helyzetének megerősítése érdekében állami támogatás igénybevételét tette lehetővé mezőgazdasági földterületek megvásárlása céljából. Mindezzel hazánk azt kívánta elérni, hogy a magyar termelők versenyképes nagyságú gazdaságokkal legyenek majd jelen az EU egységes mezőgazdasági piacán. A támogatás kamattámogatás vagy közvetlen támogatás formájában volt elérhető. Magyarország az Unióhoz történő csatlakozása előtt tájékoztatta a Bizottságot az említett támogatási rendszerről.
2007-ben a Bizottság úgy döntött, hogy a támogatás 2009. december 31-e után már nem nyújtható a magyar termelőknek, mivel a brüsszeli szerv álláspontja szerint az gazdaságilag nem indokolt.
2009 novemberében Magyarország a Tanácshoz fordult a támogatás nyújtásának 2013. december 31-ig történő meghosszabbítása érdekében az EU működéséről szóló szerződés azon rendelkezése alapján, amely a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy rendkívüli körülmények fennállása esetén e szervtől kérjék az egyébként az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatás engedélyezését. A Tanács hazánk kérésének megfelelően meghosszabbította a támogatás nyújtására nyitva álló időszakot, tekintettel a gazdasági válság következtében a magyar vidéket és mezőgazdaságot fenyegető rendkívüli körülményekre.
A Bizottság a jelen eljárásban a Tanács határozatának megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól különösen arra hivatkozva, hogy a Tanács jogtalanul és a rábízott hatáskörökkel visszaélve járt el, illetve, hogy a Magyarország által említett rendkívüli körülmények nem álltak fenn. Hasonló keresetek érkeztek az Európai Bíróságra a földvásárláshoz kapcsolódó állami támogatások nyújtására Lengyelország, Litvánia és Lettország számára nyitva álló határidőnek a Tanács általi meghosszabbítása miatt.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-274/10 Bizottság kontra Magyarország / 2010. június 1. / Adózás
A Bizottság a magyar ÁFA törvény adóvisszaigénylési szabályai miatt indított kötelezettségszegési eljárást hazánk ellen. E szabályok szerint a cégek az államkasszába befizetendő ÁFA összegéből levonhatják a beszerzéseik után megfizetendő ÁFA-t, és amennyiben a levonható ÁFA összege meghaladja a befizetendő adóét (nagy gyakorisággal pl. exportőröknél), úgy a vállalkozás a különbözet visszatérítését kérheti az államtól. Abban az esetben viszont, ha a cég valamely beszerzése ellenértékét a hozzá kapcsolódó ÁFA-val együtt ténylegesen még nem fizette meg üzleti partnerének, úgy az ezen ügylet keretében felszámítandó ÁFA összegével csökkentenie kell az államtól visszaigénylendő adó összegét. Az el nem számolt ÁFA összege ekkor csak a következő adómegállapítási időszakban lesz visszaigényelhető, de csak akkor, ha a vállalkozás időközben kifizette a kérdéses beszerzés számláit.
A Bizottság szerint a magyar szabályozás nincs összhangban a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló uniós irányelvvel, mivel lehetővé teszi a cégek adóvisszaigénylési joga érvényesítésének vég nélküli elhalasztását, annak ellenére, hogy az irányelv ezt csak egy alkalommal engedi meg. Ráadásul a magyar szabályozás úgy sújtja az adóvisszaigénylési jog gyakorlásának elhalasztásával a vállalkozásokat, hogy közben e cégek üzleti partnereit már az általuk szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ellenértékének kézhezvétele előtt kényszeríti az ÁFA megfizetésére. Mindezzel a magyar jogszabály indokolatlan terhet hárít a vállalkozásokra, azok pénzügyi likviditását és profitabilitását csökkentve.
Mivel az ügyben a hazánkkal folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a Bizottság az Európai Bírósághoz fordult.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-364/10 Magyarország kontra Szlovákia / 2010. július 8. / Személyek szabad mozgása
A sok vihart kavart Sólyom ügy megérkezett az Európai Bíróságra.
Sólyom László köztársasági elnök 2009. augusztus 21-én egy helyi társadalmi szervezet meghívására a szlovákiai Révkomáromba (Komarno) kívánt utazni, hogy beszédet mondjon Szent István szobrának avatási ünnepségén. Két nappal a tervezett látogatás előtt három szlovák közjogi méltóság, Ivan Gašparovič államfő, Robert Fico kormányfő és Pavol Paška házelnök közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben többek között azt kifogásolták, hogy a látogatás időpontja „érzéketlenül” lett megválasztva. A látogatás napján volt ugyanis 41 éve, hogy a Varsói Szerződés csapatai – köztük magyar katonák is – bevonultak Csehszlovákiába, hogy véget vessenek a prágai tavaszként ismertté vált reformfolyamatnak.
A tervezett rendezvény megkezdése előtt a szlovák diplomácia szóbeli jegyzékben tájékoztatta a magyar szerveket arról, hogy északi szomszédunk biztonsági kockázatokra hivatkozva egy uniós irányelv alapján megtagadta a magyar köztársasági elnök belépését a területére. A már a magyar-szlovák határon járó Sólyom László a jegyzékben foglaltak tartalmára tekintettel végül nem kísérelte meg a Szlovákiába történő beutazást.
Mivel a magyar kormány úgy vélte, hogy a Pozsony által hivatkozott uniós irányelv (a 2004/38/EK irányelv, amelynek értelmében az EU tagállamainak biztosítaniuk kell, hogy az uniós polgárok beutazhassanak a területükre) alapján nem lett volna megtagadható a magyar köztársasági elnök Szlovákiába történő beutazása (az irányelv szerint csak azok beutazása tagadható meg biztonsági megfontolások miatt, akik személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére), ezért hazánk az uniós jog megsértésének kimondására irányuló eljárás megindítását kérte a Bizottságtól. A brüsszeli szerv álláspontja szerint azonban a nemzetközi jog alapján a tagállamok fenntartják a jogukat a külföldi államfő területükre való belépésének ellenőrzésére, függetlenül attól, hogy az érintett államfő uniós polgár-e. Ezért Brüsszel szerint Szlovákia – habár maga is tévesen hivatkozott az irányelvre – nem sértette meg az EU jogának az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit.
Magyarország – egyet nem értve a Bizottság álláspontjával – ezután maga indította meg az uniós jog megsértésének kimondására irányuló eljárást Szlovákia ellen az Európai Bíróság előtt. Hazánk szerint az irányelv igenis alkalmazható a jelen esetben, és e jogszabály alapján nem lett volna jogszerűen megtagadható a magyar államfőnek a révkomáromi látogatása.
Az európai integráció történetében egyébként rendkívül ritka, hogy egy tagállam közvetlenül perel be egy másik tagállamot az Európai Bíróság előtt. Eddig mindössze öt ilyen ügy volt, amelyek közül három zárult ítélettel (141/78 Franciaország kontra Egyesült Királyság, C-388/95 Belgium kontra Spanyolország és C-145/04 Spanyolország kontra Egyesült Királyság).
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
TÖRVÉNYSZÉK (korábban Elsőfokú Bíróság)
Közvetlen keresetek
T-221/07 Magyarország kontra Bizottság / 2007. június 26. / Környezet és fogyasztók
Ezen ügyben Magyarország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot támadja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Magyarország által a 2008-2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az említett időszakban az e gazdasági szereplők által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. Hasonló okok miatt Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is beperelte a Bizottságot.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
T-80/06 Budapesti Erőmű kontra Bizottság / 2006. március 3. / Állami támogatások
A magyar energiaszektor privatizációja során a továbbra is állami tulajdonban maradó Magyar Villamos Művek és az energiatermelők hosszú távú energiavásárlási megállapodásokat kötöttek, amelyek alapján az MVM hosszú távú, fix áru energiavásárlást garantál a frissen privatizált termelőknek, míg azok a stabil energiaellátást biztosítják. A Bizottság szerint az energiavásárlási megállapodások állami támogatást tartalmaznak (túl kedvezőek az erőműveknek), ezért hivatalos vizsgálati eljárást indított több energiatermelővel szemben, melyek közül a Budapesti Erőmű az Elsőfokú Bíróság előtt támadja a Bizottságnak az említett vizsgálati eljárást megindító határozatát.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
Pannon Hőerőmű (T-352/08), Csepeli Áramtermelő (T-370/08), AES-Tisza Erőmű (T-468/08), Dunamenti Erőmű (T-179/09) és Budapesti Erőmű (T-182/09) kontra Bizottság / 2008. augusztus 25., 2008. szeptember 5., 2008. október 21., 2009. április 28. és 2009. május 4. / Állami támogatások
A Pannon Hőerőmű, a Csepeli Áramtermelő, az AES-Tisza Erőmű, a Dunamenti Erőmű és a Budapesti Erőmű indítottak kereseteket az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottságnak a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott állami támogatásról szóló határozata megsemmisítése érdekében. A Bizottság e határozatában megállapította, hogy az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek és a hazai villamosenergia-termelők között kötött hosszú távú és garantált felvásárlási árat biztosító villamosenergia-vásárlási megállapodások a termelők javára a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást tartalmaznak. A Bizottság ezért elrendelte, hogy Magyarország szüntesse meg az említett állami támogatás nyújtását, és hogy a jogtalanul kifizetett támogatást fizettesse vissza a termelőkkel.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
T-411/08 Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kontra Bizottság / 2008. szeptember 30. / Verseny
Az RTL és a Music Choice nevű angol internetes zeneszolgáltató panaszt intéztek a Bizottsághoz a Szerzői Jogvédői Társaságok Nemzetközi Szövetsége és annak nemzeti tagszövetségei által folytatott és elsősorban az EU-n belüli piac nemzeti határokon alapuló felosztásában megnyilvánuló versenykorlátozó magatartás miatt. 2008 júliusában meghozott határozatában (lásd a Bizottság sajtóközleményét) a Bizottság megállapította, hogy 24 nemzeti szerzői jogvédői társaság (köztük az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) megsértették a közösségi versenyszabályokat, mivel az a jelenlegi gyakorlatuk, amely szerint a több tagállamot érintő és szerzői joggal védett művek bemutatását is magában foglaló (interneten, kábelen vagy műholdon keresztüli) műsorszolgáltatást végző vállalkozásoknak minden egyes tagállam nemzeti szerzői jogvédő társaságától engedélyt kell kapniuk, a közös piac nemzeti határokon alapuló felosztásának tilalmába ütközik, és hátrányos mind a szerzők, mind pedig a műsorszolgáltatók számára. A Bizottság határozatában megtiltotta az érintett szerzői jogvédői társaságoknak az összehangolt versenykorlátozó magatartás folytatását, de versenybírság kiszabását nem látta szükségesnek. A Bizottság e határozatát támadta meg az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület az Elsőfokú Bíróságon, hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabályok és az EK-Szerződés megsértésére, valamint hatáskörrel való visszaélésre hivatkozva. Hasonló keresetet nyújtott be számos más EU-tagállam szerzői jogvédő szervezete is.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
T-89/10 Magyarország kontra Bizottság / 2010. február 24. / Uniós támogatások
A vonatkozó uniós szabályozás értelmében a támogatott projektekhez kapcsolódó, visszaigényelhető hozzáadottérték-adó (ÁFA) viselése nem támogatható az EU Kohéziós Alapból.
Magyarországon – a magántőke bevonásával megvalósuló utak kivételével – a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) az országos közutak – ideértve az autópályákat is – építtetője. A cég 100%-os állami tulajdonban van, az elkészült autópályákat pedig ellenérték nélkül adja át a magyar államnak, amely aztán egyéb állami cégek bevonásával ÁFA-val terhelt díjat szed az úthasználóktól.
Magyarország 2008. december 3-án nyújtotta be a Bizottságnak az „M43 autópálya Szeged és Makó közötti szakasza” című nagyprojekt támogatására vonatkozó kérelmét. Ebben a magyar hatóságok az ÁFA-t mint támogatható költséget vették figyelembe, mivel álláspontjuk szerint a NIF sajátos helyzeténél fogva nem tudja továbbhárítani és visszaigényelni az általa megfizetett forgalmi adót, tehát annak terhét ténylegesen viseli. Márpedig az uniós szabályok szerint a nem visszaigényelhető ÁFA viselésére nyújtható támogatás EU-s forrásokból.
A Bizottság szerint az ÁFA megfizetése az adót tartalmazó díjak formájában végső soron az autópályák használóira hárul, így a beruházás fázisában felmerült ÁFA-ból eredő költségek igenis visszaigényelhetőek, függetlenül attól, hogy hazánkban az autópályák építtetője és üzemeltetője nem ugyanaz a cég. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az így felmerült ÁFA viselésére nem nyújtható uniós támogatás.
Magyarország a Bizottság e határozatát megtámadta a Törvényszék előtt.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
T-194/10 Magyarország kontra Bizottság / 2010. április 28. / Mezőgazdaság
Egy 2004-ben megkötött magyar-szlovák egyezményben az aláírók kinyilvánították, hogy a Tokaji borvidék e két ország területén fekszik, és egy egységes, határon átnyúló borvidéket képez, amelynek Magyarországra eső részének elnevezése „Tokaji borvidék”, Szlovákia területére eső részének elnevezése pedig „Tokajská vinohradnícka oblasť” (ami magyarra fordítva szintén Tokaji borvidéket jelent).
Az egyezményben a felek abban maradtak, hogy rövid időn belül megállapodnak a határon átnyúló borvidéken alkalmazandó egységes termelési és ellenőrzési feltételekben, illetve a borvidék Szlovákiára eső részének területi lehatárolásában, amely szerint e rész területe legfeljebb 565,2 hektár. E kérdések azonban azóta is vita tárgyát képezik a két ország között. Egységes szabályozás hiányában Magyarország jelenleg a magyar-szlovák határ két oldalán fekvő bortermelő területet két külön borvidéknek tekinti annak megakadályozása végett, hogy a magyar követelményrendszer alapján előállított, „Tokaj” eredetmegjelöléssel ellátott borok hírnevéből olyan borok is részesülhessenek, amelyek előállítása során a vonatkozó követelmények nem teljesülnek.
Mindennek ellenére Szlovákiának az egyezményben foglalt jogosultsága a Tokaji borvidékre utaló eredetmegjelölés használatára az uniós jogszabályokban is rögzítésre került. Ennek megfelelően a Bizottság által összeállított és a borra vonatkozó eredetmegjelöléseket tartalmazó elektronikus (E-Bacchus) nyilvántartásba Szlovákia tekintetében oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) bejegyzésre került a „Tokajská vinohradnícka oblasť” kifejezés. Magyar részről a nyilvántartásban a „Tokaj” elnevezés szerepel.
A Bizottság időközben Szlovákia vonatkozásában úgy módosította az E-Bacchus nyilvántartás tartalmát, hogy a „Tokajská vinohradnícka oblasť” OEM-et a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” OEM-re változtatta. Magyarország szerint a „Tokaj” elnevezést tartalmazó eredetmegjelölés, illetve a palackokon erre utaló címke azt a feltételezést ébresztheti a fogyasztókban, hogy a Szlovákiában előállított, de nem a Magyarországon érvényes követelményrendszer alapján készült bor a hazánk számára védett „Tokaj” eredetmegjelölést viselő borral azonos.
Mivel Magyarország szerint a Bizottság a szlovák OEM módosításával megsértette az uniós jogot (konkrétan az OEM-ek bejegyzési eljárását szabályozó rendeleteket, illetve a jogbiztonság és a jóhiszemű együttműködés elvét), ezért a Törvényszékhez fordult a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” bejegyzés megsemmisítése érdekében.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
T-240/10 Magyarország kontra Bizottság / 2010. május 27. / Környezet
Az „Amflora” elnevezésű, géntechnológiával módosított burgonya egy keményítő-összetételben módosított burgonyafajta, amely műszaki alkalmazásokra (pl. papír-, fonal- vagy ragasztógyártás) optimalizált keményítőt tartalmaz. A génmódosítás következtében a burgonya génállományába egy olyan jelzőgén kerül, amely rezisztens bizonyos antibiotikumok tekintetében.
A Bizottság 2010 márciusában két határozatot hozott, amelyekben egyrészről hozzájárult a szóban forgó burgonya termesztés és ipari felhasználás céljából való forgalomba hozatalához, másrészről pedig engedélyezte az említett burgonyából előállított takarmányt, valamint az ilyen burgonyát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszereket, illetőleg takarmányt, amelyekben a kérdéses genetikailag módosított szervezet véletlenül vagy technikailag elkerülhetetlen módon, legfeljebb 0,9 %-ban jelen van.
Mivel Magyarország szerint az „Amflora” burgonya káros hatással lehet az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre, ezért hazánk keresetet indított a Törvényszék előtt a Bizottság említett két határozatának megsemmisítése érdekében.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
